BMW Motoros Túra és Találkozó 2013 - Garmisch Partenkirchen

A reggeli találkozó után hamar kiértünk Bécsbe, majd a 21-es úton kanyarogtunk Mariazell felé. A főtéren megcsináltuk az első csoportképünket, melyet a túra során még számtalan követett. András nagyon komolyan vette a feladatát, aminek meg is lett az eredménye, hihetetlen jó képek készültek a csapatról.

Mariazell főtere

A mariazelli szusszanást egy hosszabb ebédszünet követte Wildalpen magasságában. Az almás pite habbal és vaníliaszósszal volt a sláger. Tovább indulva vészjósló fellegek gyülekeztek jobb kézre, ezért a Kaiserau hágót választottam balkézre. Szerencsénkre nagyrészt még száraz úton tudtuk teljesíteni. Murau felé tartva hamar elállt az eső és már szárazon értünk kreiscbergi szállásunkra. Vacsorabeszélgetés, majd szaunázás következett.

Grossglockner felé gurulunk

Második nap reggel 80% esélyt jósoltak a meteorológiai előre jelzések arra, hogy a Grossglockner környékén szakadni fog az eső. A mi kis társaságunk (akik időközben egységes csapattá rendeződtek) azonban pozitív hozzáállással űzte a felhőket egész áldott nap. A gleccserig szinte megúsztuk, majd a lefelé vezető oldalon is inkább csak a köd okozott gondot. A fizetős kapuk melletti étteremben már szárazon ebédeltünk és tanítottuk a szimpatikus pincérlányt magyarul.

A Krimml vízesés mögöttünk, de tényleg

Hátra volt még a Gerlos Alpenstrasse és madártávlatból ugyan, de a Krimml vízesés is megvolt. Átmotorozva Németországba gyönyörű vidéken robogtunk Murnau (nem Murau megint) felé. Egy rövid autópálya szakaszon kipróbáltuk milyen érzés NEM illegalitásban lenni 160-170km/h sebességnél.

A szállásunkra érkezve érzékelhetővé vált, hogy itt a közelben egy európai motoros találkozó zajlik. Száz számra álltak a motorok a hotel parkolójában. Kicsivel később a német precizitásnak a nyomát sem találtuk, ugyanis minden szobában, aminek a kulcsát megkaptuk már laktak. Az első egy-két alkalom még vicces volt, de a végén már Zsuzsinak kellett rendet tennie az idegességtől már vörös fejű recepciósok között, végül a később érkező holland motoros csoportnak félretett szobákat kaptuk meg, így tolva a probléma megoldását egy későbbi pillanatra. A dologból okulva másnap reggel csak a bátrabbak merték leadni a kulcsukat, vállalva ezzel, hogy egy olasz motoros esetleg beköltözik hozzájuk napközben.

BMW Motorrad Days 2013 Garmisch Partenkirchen

Reggel a csomagjaink nélkül egy rövid húsz kilométeres motorozás várt ránk a találkozóig. Beérkezve Garmisch Partenkirchenbe néhány kör után találtunk parkolót és frissen üdén kezdtünk bele a programok feltérképezésébe. A szállodával ellentétben itt már érezhető volt a több éves rutin és az odafigyelés. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni erről a találkozóról. Számtalan számomra igazán érdekes program, bemutató várt minket. Rengeteg kiállító, extragyártó, túraszervező cég képviseltette magát. A tömeg ellenére mindenhol flottul mentek a dolgok.

Kedvenceim voltak:

Motodrom Original – egy fából készült henger alakú katlanban három szimpatikus különc figura félelmetes motorozásba kezdett egy-egy régi Indián, BMW, és Honda nyergében. Az előadás nem volt több 15 percnél, de az adrenalin löket még órákkal később is dolgozott bennem. Hihetetlen színvonalas és elegáns produkció volt, kár lett volna kihagyni.

Chris Pfeiffer bemutatója – először a saját F800-asával trükközött majd egy új vizes R1200GS-t három dobozzal felszerelve „alázott” az arénában. Leért ott minden, volt gumifüstölés és első keréken gurulás. A GS tulajdonosok kaptak egy kis izelítőt mi mindent tud ez a masina egyébként. Én személy szerint már egy kicsit sajnáltam is a vasat.

Russ Swift bemutatója – tökéletesen felépített produkció volt. A nézők végig azt várták, hogy hibázzon a faszi, de végig mókázta azt a félórát és a legkisebb karcolás nélkül megúszták a MINIk. Végül már úgy tette be két autó közé farolva a sajátját, hogy elől hátul csak centik maradtak. Félelmetes figura volt.

Lehetőség volt tesztmotorozásra terepen túravezetőkkel GS modellek nyergében. Két kör a találkozó melletti hegyoldalban, vizes árkokkal megspékelve különleges élményt jelentett. Vagy az országuton vitték el a motorost a környéken egy félnapos túrára.

A BMW hivatalos túrapartnereinek ajánlatait az egész világról összegyűjtve egy sátorban lehetett megnézni. Mondanom sem kell, hogy itt folyt a nyálam és a számtalan beszélgetésből és katalógusból rengeteg ötletet merítettem a jövőre nézve.

London Ace Cafe sátor, majd motorszépség verseny az arénában. Hihetetlen fazonok gyűltek itt össze, kötelező volt a szakáll vagy a giga pajesz, a tetoválás és a napszemüveg. A motorok átalakítására nagy hangsúlyt fektettek, mindegyik pazar volt a maga nemében.

Az ebédre néhány bajor specialitást választottunk. Itt is a nagy tömeg ellenére sem kellett hosszan sorban állni, hiszen rengeteg kassza volt, ahol fizetni lehetett. Délután ötre beszéltük meg a találkozót, amire mindenki meg is jelent, majd néhány csoportkép után egy kellemeset motorozva tértünk vissza a szállásunkra. Az aznapi vacsorát Murnau belvárosában fogyasztottuk el, majd egy kísérő fagyival lúgosítottunk!

Dolomitok

Bár már eddig annyi élmény ért, mint máskor egy egész túrán, még mindig hátra volt az egyik kedvenc európai útvonalam – át a Dolomitokon! Egy baleset miatt Garmischt el kellett kerülnünk hazafelé és így az Achensee mellett ereszkedtünk dél felé. A Brenner hágón szerencsésen átkelve megálltunk újra ebédelni, itt a csinos eladó lányt nem kellett magyarra tanítani, mert beszélt magyarul. Egyből otthon éreztük magunkat. A pihenés után a passo Compolongo, majd Zoldo Alto után a SP347-es következett. Az SS52-es úton nagyot mentünk Tolmezzoig. Tolmezzo után Tarvisio és Szlovénia volt a cél. ZoMoto Zoli GS1200-esében már megint csak pár deci benzin maradt, gyors tankolás után már begurultunk a Bledi-tó partjára, ahol külön asztallal és korlátlan fogyasztással vártak minket a hotelben.

Bledi-tó, közepén a kis szigettel

Reggel a Bledi-tó körbemotorozásával kezdtünk, András itt is vadul csattogtatta a gépét. A Ljubelj hágón átkelve rácsatlakoztunk a 69-es útra. Lavamündnél mentünk egy nagyot a szerpentinen, illetve én mentem és Zoli meg Joci Zsuzsával kiegészítve is mentek egy nagyot, de a többiekről kb. 20 percig nem tudtunk semmit. Vártunk, csak vártunk és semmi. Felhívtam Andrást, aki a szerpentin tetején várta beélesített géppel a többieket, akik nem akartak felérni. Végül Laci hívott, hogy Szlovéniából ér-e visszafordulni. Itt éreztem, hogy a tíz perces kávészünetből háromnegyedórás megállás lesz.

Lavamünd felett

András egy idő után elővette a szendvicsét és mezei virágfotózásba kezdett. Miután egy kivétellel újra egyesült a társaság (Diesel Pista Mariborig húzta a gázt utánam, aztán már nem fordult vissza), a 69-es lágy ívein lecsorogtunk Bajánsenyéig. Itt egy nagyszerű ebéd után széledt szét a csapat.

Szuper kis túra lett ebből az öt napból, nagyon jó volt a társaság. Zsuzsi remek utas és csapattag volt, mindenki odafigyelt a másikra. Nagy beszélgetések folytak minden este az élet dolgairól. BMW találkozó úgy volt jó, ahogy volt. Rég voltam ennyire motorosbarát, jól szervezett, motorosoknak szóló rendezvényen. Őszintén mondom, ezt mindenkinek látnia kéne függetlenül attól, hogy milyen márkával motorozik. Jövőre én biztos, hogy megyek megint, hiszen egy csomó dologra nem maradt időm.

Köszönöm a részvételt mindenkinek, a BMW Magyarországnak pedig a tesztmotort és a támogatást!

Barátsággal:

Szimcsák Attila

Túravezető

Korábbi horvát túránk beszámolója itt    

Motorrevüben megjelent cikk: AlpenMasters