ZAKAR ÉLMÉNYTÚRA BESZÁMOLÓ 

Pazar Zakar

Autó, motor, napsütötte aszfalt, kikapcsolódás, élmények... Mindez együtt? Naná! Irány az Adria!

Az idei Horvát évadzáróra húztunk egy lapot és a Zakar és Társa Kft kérésére összeállítottunk egy három napos Adria  motoros túrát:

1. nap Budapest-Zágráb-Károlyváros-Slunj-Pag-Lun

2. nap Lun-Starigrad-Karlobag-Senj-Opatija-Rabac

3. nap Rabac-Delnice-Zagrab-Zalakomár

A túra érdekességét a fantasztikus 8-as és 66-os utakon kívül a velünk párhuzamosan induló kabrió túra adta. Mind a két csapat a másik gépeit figyelte. Mi motorosok szombaton kissé irigykedve, mert Starigrad és Karlobag között több hullámban érkező hatalmas égi áldást kaptunk a nyakunkba.

Persze az előzetes kutakodás az időjárás jelentések között egy fantasztikus túrát ígért, igazi indián nyarat. Aki vidékről vagy a város másik végéből érkezett a reggeli találkozási pontra, mégis átfagyott. Szóval csak reménykedtünk, hogy hidegebb nem lesz, mert már nem tudunk mit felvenni. Mindenki felvette a Michelin baba formát, jól mutatunk a fényképeken. A csapat egy része a letenyei határon csatlakozott hozzánk, de volt, aki a múlt heti adriai évadzáró gurulásról nem is jött haza, inkább megvárt minket a tengerparton.

A hangulat végig fergeteges volt a túra alatt.

Az első nap az összehangolódásról szólt, ami meg is valósult már délutánra. Pag szigeten haladva már szépen együtt motorozott a társaság. Este a gőz-szauna-medence háromszögben voltunk megtalálhatóak vacsoráig. A kabriósok egy kicsit belehúztak így ők 8-ra értek a szállásra.

Wellness hotel Pag sziget északi részén.

A második nap reggelén már majd 20 gép indult neki az aznapi távnak. Az eget kémlelve úgy döntöttünk, az esőruhák nem kerülnek mélyre. Túl optimista döntés volt, mert az indulástól számított 6. percben megálltunk öltözködni. Innen az öreg városig enyhe csepergő esőben róttuk a kanyarokat, sőt néha már-már Erik, a viking jutott eszembe: Mond, te láttad már a napot?

Szimi a gepárd csoporttal még úgy 20 kilométer szerpentint tudott gepárd módra abszolválni aztán őket is elkapta a vihar. Aztán a tankolásnál nem engedtem a sztriptíznek, mindenki maradjon a szép sárga ruhájában. Be is jött: alig telt el öt-hat perc, már a kabriókba vágytunk. Ez rendesen kitartott Karlobagig, ott megálltunk egy fotózásra, de a kávézó ponyvája csábítóbb volt a mólónál. Tanakodás, tervek felülvizsgálata, majd döntés: akár esik, akár fúj, a szállodáig el kell jutni! Csak hamar a gépeken találtuk magunkat és milyen szerencse! Pár perc motorozás után már eső nélkül, kissé vizes aszfalton követtük az íveket.

Mire Senj városába értünk, szikrázó napsütés fogadott minket. Egy rövid pihenő és már robogtunk is tovább Abbázia felé. Imádom a hajókat és a tengert, ezért a városon keresztül, a kissé bonyolultabb, de sokkal izgalmasabb tracket választottam. Szerencsém volt a csapattal, mindenki egyetértett a választásommal és csupa elázott (bár mostanra már száradó) motoros vigyorgott rám a benzinkúton.

Teszt autók és teszt motorok tették élvezetesebbé a túrát. Az új Mazda MX-5 nagyon dögös.

Az Opatijan átvezető út közben az ember önkéntelenül is elmereng a rég múlt időkön. A ma már luxus méretű hajdani tengerparti nyaralók nagy része sokcsillagos szállodává avanzsált. Kiérve a településről már a fantasztikus 66-os úton vadászhatjuk a jobbnál balabb íveket a Panoráma kávézó felé. A kilátás csodálatos, így nem esett nehezünkre a kabriós csapat bevárása. Az igazsághoz tartozik, hogy a gepárdok is vártak ránk, de ők tényleg nem láttak semmit az eddigiekből! Félórás-órás pihenő és teszt autózás a tökéletes aszfalt íveken, majd irány a szálloda.

A szállodának saját kültéri úszómedencéje van. Néhányan gyorsan ki is próbáltuk és jött a meglepetés: igazi, jéghideg tengervízzel feltöltve! Ezek után nem sok kedv mutatkozott a strandolásra, áttértünk az ilyenkor már megszokott ritmusra, ki-ki vérmérséklete szerint. Vacsoránál dupla meglepetés a csoport számára, ketten is a társaságunkban ünnepelték a születésnapjukat. Persze ez csak a csoportnak volt meglepetés. Zakar Józsi, akinek jóvoltából ez a teljes túra született, a hathatós segítségemmel szervezett egy fantasztikusan finom csoki tortát. Este a szokásos csapatépítő feladatok: hazai és helyi italok tesztelése, élmények megosztása, társas játékok.

Az utolsó napra is jutott a jó hangulatból.

Hazafelé már folyamatosan, az eső előtt sikerült haladnunk, így csak riogatásként készítettük elő az esőruát. Ismét két motoros csoportot alakítottunk, de most az autópályán hazaszáguldós (volt, akinek 800 km-t kellett aznap nyeregben töltenie) és a részben az 1-es úton kanyargós, majd levágtunk alsóbb rendű utakra. Innentől, mintha Szlovéniában motorozna az ember!

Szimivel a jó pár együtt vezetett túra alatt annyira összehangolódtunk, hogy hiába az Intercom makacssága, egy időben gondoltunk a megállásra.

Azt hiszem a Rhino Tours második generációs túravezetőiként az idén tényleg mindannyian bizonyítottunk.

A mostani szigorúbb határátlépés után már csak a szokásos, közös megállás és könnyesvállveregetőslányokatpuszilgatós búcsú következett.

Mindenki fogadkozik, de Zakar Józsi már megtette a következő lépést: 2016.05 Zakopane.

Én biztosan ott leszek!

Gyertek Ti is!

magpali