Na, végre!... sóhajtottam fel péntek reggel hét óra körül, amikor megnyomtam a slusszgombot és a literes vékettes életre kelt. Eljött hát a szezon első túrája, megyünk a tengerhez! Hurrá-juhhéj!! Mondanak ugyan némi esőt keleten, de itt Budaörsön zavartalanul süt a nap és most csak ez számít. Jókedvűen gyülekeztünk a szokásos budaörsi helyünkön és nyolckor neki is vágtunk az útnak.

A már majdnem teljes, 16-os létszámot a keresztúri Shell kútnál értük el, miután hárman ott és hárman korábban Székesfehérvárnál csatlakoztak hozzánk. Gyors pénzváltás a határon és már a horvát oldalon nyomulunk tovább az autópályán, hogy mielőbb Karlovacba érjünk. A nap rendületlenül süt, a pálya kellemesen kanyarog…. Nekem már most jó, pedig az igazi túra tulajdonképpen akkor kezdődik majd miután lejövünk a pályáról. Az utolsó spori a zágrábi tankoláskor ér utol minket, miután reggel akkumulátor problémák hátráltatták, de mint mindent, ezt is pénzzel el lehetett intézni: vett egy másikat, aztán nyél utánunk.

Az utolsó 40 autópálya-kilométer hamar lement és már az egyes úton tekertünk lefelé Plitvice felé. Továbbra is zavartalan napsütésben, 20 fok körüli hőmérsékletben igazán jót motoroztunk. A plitvicei erdőség után a táj lassan megváltozik és a szűk és kanyargós erdei út nyílt terepre fut, ahol megnyúlnak a kanyarok, a tér kitágul így a tempó is megnőhet. Jó ritmusban jövünk, így Gracac előtt egy gyors kényszerszerelés is simán belefér, egy előző napi gumicsere után hanyagul visszarakott láncfeszítőcsavar okozott némi kellemetlenséget…

Gracac után a 27-es úton ereszkedünk Obrovac felé, de a gyönyörű táj megállásra késztet minket az egyik panorámakanyarban.

Obrovacban csak tankolunk és átgurulunk Maslenica felé, hogy déli irányból a 8-as úton érkezzünk az esti szálláshelyünkre, Starigradba. Ez a  rövid, kb. 10 kilométeres szakasz a 8-as útból mindenkit felcsigázott, másra nem is tudtunk gondolni, mint, hogy holnap micsoda csapatás lesz majd itten a további 150 kilométeren!

A lemenő nap még melegen sütött, midőn összegyűltünk a medenceparton, a szilajabbak meg is mártóztak a csaphideg vízben, és jó hangulatban töltöttük a vacsoráig hátralévő időt.

A svédasztal megint nem fogott ki rajtunk, pusztítottuk rendesen, majd vissza a medencepartra és pár sör mellett sztorizgattunk mígnem egyszer csak fellőtték a pizsamát és mindenki elment lefeküdni.

Szombat reggelre a terv az volt, hogy kényelmesen, kilenckor indulunk és a napfényben, kellemes melegben szerpentinezünk a tengerparton Rijekáig. De meglepetésre az a szerencse ért minket, hogy szakadt az eső és a ködtől nem mindig lehetett látni a tengert! Határozott döntéssel eltoltuk az indulás időpontját fél órával és reméltük, hogy ezalatt minden megoldódik, eső stop, felhő el, aszfalt felszárad. De az csak makacsul esett, így átkereszteltük a dolgot túlélőtúrára és nekivágtunk. Nos…jól szórakoztunk, láttunk egy csomó ködöt! Rijekánál kettévált a csapat. Aki már jól kiszórakozta magát és mihamarabb a poreci szállásra akart érni, az ment a Szimivel az A8-on, de aki valami megfogalmazhatatlan perverz gyönyört talált az eddigiekben, az jött velem tovább az eredeti terveknek megfelelően Opatija felé. Amint elhagytuk Rijekát az idő rohamosan javulni kezdett és 5-10 kilométer után már száraz úton, napsütésben gurultunk lefelé a parton. Ami innentől következett, az némileg kárpótolt a délelőttért. Az idő tökéletes, az út parádés, számos római stílusú településen gurultunk keresztül. Az Isztriát középtájon szeltük át a 64-esen Pazinig, utána a 48-ason Porecig. Ide mindenképp visszajövünk!

A szállásunk Porecben is parádés volt, welcome drinkkel vártak minket és a lemenő napban, a teraszon sörözve-fagyizva vártuk a vacsoraidőt.

A svédasztal tarolása után a szokásos esti program következett, sztorizás-röhögés majd lefekvés.

Vasárnap reggel megnyugtató napsütésre ébredtünk, így feldobódva indultunk északi irányba a szlovén határ felé. Koper térségében léptünk be Szlovéniába és az ez után következett mintegy 240 kilométer maga volt a tökély! Különösen a 212-es út Cerknica és Zlebic közötti szakasza, illetve a 214-es út Kocevje és Dvor közötti szakasza nyújtott maradandó élményt nem csak nekünk, de több száz másik motorosnak is, akik ezen a napon igen szép számban jöttek-mentek a környéken. Zágráb térségében jöttünk vissza Horvátországba valamikor három óra után ahol felmentünk a pályára és hazagurultunk.

Ez nem volt semmi.....

A szombat délelőtti pár csepp esőt és ködöt leszámítva szuper volt a túra, jó volt a csapat, a különböző váratlan helyzeteket pedig jól reagáltuk le. Köszönet mindenkinek a részvételért, remélem, gurulunk még együtt!

Ja, külön respekt a Beának, aki első túráján vett részt önállóan és várakozáson felül helytállt: jött velünk, nem igényelt külön törődést, nem vállalta túl magát sehol… érett, férfias motorozással őszinte elismerést vívott ki magának.

Megemlítendő még új barátunk a Shadows Jani is, aki a chopperével úgy jött utánam, mintha túragépen ülne. Parádés motorozás volt!

Dobos Zoltán

Túravezető