Zakopane túra, hátulról nézve…

Végre mehettem egy kicsit a sor végén! Ezen a hétvégén újra Zakopane volt a cél, reméltük hogy talán megmutatja magát ez a gyönyörű kisváros a Tátra szívében, eső és köd nélkül.

Esőben érkeztünk megint, de este amikor végig sétáltuk a főutcát már száraz időnk volt.

Fél siker!

Jó volt a csapat végén motorozni, mindenki szépen tartotta az alakzatot, a tempó is elég volt! Induláskor egy másik motoros társaság abból a parkolóból indult ahonnan mi, később még kétszer elmentünk mellettük?!

Néhány maradandó emlék a teljesség igénye nélkül:

A „Hutvágner klánból” minden férfi részt vett a túrán! Gratula!

Ahányszor gyors csoportot toboroztam elkezdett szakadni az eső!

Originalny vengerski LÁNGOS a sétáló utcában

Zakopane „mese házai”, mindig vártam hogy Holle anyó kihajol valamelyikből

Misi - esés utáni kitartása - és a tempó aminek következtében mindent láttam a tájból

A BMW 1200GS amihez mégiscsak kell a láncspray

Ervin és Böbe újra a fedélzeten, és a nagyon extra 850 Mana

A 4 euros ebéd Martin előtt

A pillanat amikor végre kisütött a nap a Tátra csúcsai között

A „könnyes búcsú” utáni vad csapatás Budapestig

Jövőre újra megpróbáljuk, addig megyünk Lengyelországba míg egyszer meleg, napsütéses időben érünk Zakopane sétáló utcájába! Nem adjuk fel!

Barátsággal

Szimcsák Attila

„utaskísérő”

Nos sikerült "megszülnöm" nekem is a beszámolót.

Már-már rekord létszámú csapat verődött össze szombat reggel az M3-as kivezetőjénél, a Shell kúton, hogy közösen elguruljunk Zakopánéba.

Fittyet hányva az elemekre elindultunk, majd viszonylag sokáig eső nélkül haladtunk, de aztán eleredt az Isten haragja.

Szimi jól írta, az első nagy eső akkor jött, amikor az első „csapatásnál” szétvált a két csapat Donovaly előtt, ekkor viszont egyenesen egy kisebb felhőszakadásba kerültünk.

A szerpentin után egy kamionos csárdában ettük magunkat degeszre fenséges káposztalevessel és sztrapacskával és ez a menü mindösszesen 4 euróba kerül.

Hogy az ebéd ne nyugodjon békében az utunk következő szakasza egy igen rázós betonúton következett, nagyon hasonlít a régi M7-esünkre. De túléltük…

Egy laza kanyargós főutat követően megkerülve a Szentmária tavat eljutottunk a második szerpentinünkig, amely átvezet Zuberecbe. Itt természetesen megint rázendített az eső, amelyről már meg is feledkeztünk, mert az előző órában elkényeztetett minket az időjárás.

Zuberectől Zakopánéba csendes esőben haladtunk végig, de mire lemálháztunk és elfoglaltuk a szobáinkat már teljesen el is állt.

A vacsora utáni szabadfoglalkozás keretében a társaság java része a várost vette célba és jól érezték magukat, amit nem csodálok, hiszen a város olyan, mintha most lépett volna ki egy mesekönyvből. Mindenhol rönkházak, fenyők, nyílt tüzű sütögetések és sok-sok ember a sétálóutcán.

Én a vacsora után a híres zakopanei síugrósánc felé vettem az irányt, ahol egy ifi verseny végét sikerült elcsípnem. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan mernek onnan leugrani…

Másnap csípős, de száraz napra ébredtünk. A bőséges reggeli, és a láncápolás (már akinek kellett) után elindultunk másik irányból megkerülve a Tátrát hazafelé.

Némi szerpentinen való haladás után kiderült, hogy a BMW sem nélkülözheti a láncsprayt. Csak a Bajornál lánc hiányában a hátsó féktárcsára kell fújni, ha elfogy a fékpofa…

Az intermezzo után tempósan megkerültük a Tátra maradékát, és szebbnél szebb utakon végleg magunk mögött hagytuk a lengyel részt.

Breznóban alkalmam nyílt kipróbálni Ervinék motorját, egy Aprilia Manát. Hát eszméletlen érzés úgy motorozni (nagy) motorral, hogy nem kell váltogatni, ha nem akarok. Tényleg nem hiányzik a váltás és megy, mint a golyó. Nagyon elgondolkoztatott…

Innen tovább szintén szép utakon haladtunk hazafelé, hogy Balassagyarmatnál könnyes búcsút vehessünk egymástól.

Gratulálok mindenkinek, hogy sikeresen teljesítettük az első napon a túlélőtúrát!!!

Köszönet Janinak, aki tiszteletbeli túravezetővé avanzsálódott!

Külön gratula Misinek, aki az első napi malőr után sikeresen teljesítette a második napot!

Üdv mindenkinek,

Krisz (most) túravezető

Néhány képemet felteszem, melyek napsütésben készültek!