Sas csoport

Korábban mindig úgy készültem a májusi horvát túrára, hogy idény-nyitó túra, de a változatlan májusi időpont ellenére idén ez már a hatodik Rhinós programunk. De nem csak ez változott idénre, hanem az útvonal is. Az elmúlt években ugyanis tövig rágtuk a Zadar – Isztria viszonylatot, így most délebbre vettük az irányt, le egészen Dubrovnikig.

Az időjárás előjelzés mint mindig, most is kellemes hőmérsékletet ígért némi kis elszórt, komolytalan záporocskákkal, s mint mindig, most is töretlen optimizmussal vágtunk neki az útnak Budaörsről. A rekord létszám okán már az indulástól kezdve három csoportban, kis eltolással mozogtunk és még a tankolásokat is úgy időzítettük, hogy lehetőleg ne egyazon kúthoz guruljunk be mind a negyvenhárman. Nos, először a REA-különítmény rugaszkodott el majd sorban a másik két csapat, a Gepárdok és a Sasok is. A zárt felhőzet alatt kellemes időben gurultunk az M7-esen, gondoltam legalább nem izzadom át rögtön az összes réteget magamon, de a másfél év előtti Nagy Októberi Armageddon emléke már Székesfehérvár térségében felsejlett. A Shell kút mellett elhúzva ugyanis a perifériámban feltűnt a REA csapata, akik Ati és Bea csatlakozása okán gurultak ki a kúthoz, de továbbgurulás helyett egy lábon egyensúlyozó neon zöld esőruhát cibáló alakokra lettem figyelmes. Még szinte át sem villant az agyamon, hogy hát ezek meg mit csinálnak itten… amikor a pleximen hirtelen elkezdtek kopogni a súlyos esőcseppek.

Nagy Októberi Armageddon emlékére újra áztunk

Na, ez rekord gondoltam, mert a már említett felsejlett Nagy Októberi Armageddon is így kezdődött, de az Zamárdinál. Így mi nagy duzzogva a következő kihajtónál álltunk ki és a Tesco előtti buszmegállóban cibáltuk magunkra a nejlont. Az autópályázás Karlovacig nyugis volt, csendes eső esegetett vagy épp elállt és amikor Karlovacnál kiborítottunk a pályáról a 23-as út felé még nem sejtettük, hogy bő 60 kilométer tekergés után majd visszavágyunk az autópályára, mert a hegyekben esőben kanyarogni egyáltalán nem jó móka. Az autópályára visszatérve büntetett csak igazán a természet egy vastag, súlyos, szinte átláthatatlan esőfüggöny képében, ami kiállásra kényszerített minket az első kúthoz, ahol a REA már elfoglalta a tető alatti jobb helyeket. Itt aztán megszakértve a helyzetet azt a bölcs döntést hoztuk, hogy Maslenicáig megyünk tovább pályán, hamar odaérünk Starigrad-Paklenicába és majd a wellnessben regenerálódunk. Így is lett és a gőzkabinban rögtönzött spontán túravezetői értekezleten ismét elismertük a kollektív szopás páratlan csapatépítő hatását – azaz, ahogy azt a régi axióma mondja: egyedül szopni az ítéletidőben lúzerség, de csapatban rajság! Hát, ezen a napon mi rajok voltunk! A vacsora előtt már kikékült az ég, kisütött a nap és az optimizmusunk lassan, a sör fogyásával egyenes arányban visszatért.

Makarska ebédszünet

Szombat reggel csodálatos időben indultunk dél felé az 1-es úton és végre azt kaptuk, amiért ide jöttünk. Tiszta napos, de nem túl meleg idő, csodaszép táj és kanyargós út. A Gracac – Knin – Sinj direkció bevált, és az élvezetet csak tovább fokozta, hogy a gyér forgalom engedett saját tempót diktálni. A másik két csapattal ellentétben mi Trilj után a 60-as útról lecsatoltunk a 62-esre, így a többiek nem tapasztalhatták meg azt a mennyei érzést, amit ez a rövidke 20 kilométeres szakasz adott. Mintha egy évszázadot mentünk volna vissza az időben… az a nyugalom, ami itt motorozva megszállt, leírhatatlan. Sestanovacnál aztán letekertünk a 8-as útra, a partra és Makarska kikötőjében betoltunk egy jó pizzát.

Dubrovnik innen már csak mintegy 150 kilométer, gondoltuk max. 2 óra. Aha… volt az vagy 3 és fél, mert itt már volt forgalom meg több szakaszon is útfelújítás. Ettől függetlenül a tervnek megfelelően jó időben értünk Dubrovnikba, ahol így volt időnk bemenni a híres óvárosba.

Dubrovnik kikötő

Dubrovnik óváros

Vasárnap engedtünk egy kicsit a lustinak, és csak 9-kor indultunk útnak, mert erre a napra csak 300 kilométer volt tervezve. A szombati 8-as úti fiaskó okán kicsit átterveztük az útvonalat, amire majdnem ráfaragtunk, mert az M-20-on található bosnyák határállomáson éppen csak testüreg motozást nem akartak végezni rajtunk. Minden motor, minden ember az összes papírral… ja, és egyenként! Hosszú percek fejenként, beszorozva 43-mal = súlyos szopás! Már újratervez fázisban voltunk, amikor végre enyhült a szigor és átengedtek mindannyiunkat a határon egy személyi felmutatásával. Így most már szabad volt az út Mostarig, ami ugyan szép tájon vezetett keresztül, de érezhetően szegényebb, elhanyagoltabb környéken.

Mostar

Mostarban az önjelölt parkoló őrök segítségével hamar találtunk helyet az Öreg Híd közelében, majd alaposan megnéztük magunknak ezt a páratlan látványosságot. Aztán, hogy levezessük az ideget, egy kellemes ebédet fogyasztottunk el a híd tövében. Tovább indulva a festői Neretva völgyében szeltük a kanyarokat ámulatba ejtő sziklák tövében. Az egyik szusszanásnyi megálláskor Csöpike fel is sóhajtott, hogy bárcsak nekünk is jutott volna ilyen otthon… Szarajevóba is a tervek szerint, viszonylag korán érkeztünk, így itt is volt elegendő időnk a belvárost végig sasolni(akarom mondani gepárdolni). Szállásunk, a Hotel Saraj, kissé szocreál szálloda, letűnt korok pártvezetőinek dohányfüstös leheletét őrző tapétával, gyerekméretű, szerencsétlen ülőkáddal, ámde kényelmes ággyal és (párna-fetisiszta lévén nekem feltétel nélkül elhihető) a túra legkeményebbre tömött, legkirályabb párnájával!

Szarajevó

Hétfőn észak felé indultunk, szép tájak és forgalmasabb szakaszok után visszaértünk Horvátországba, amit Vukovár – Eszék viszonylatban szeltünk, majd Magyarországra Mohácsnál léptünk be. A goodbye point-nak az M6-oson lévő első kút lett kijelölve, ahol szépen összevártuk egymást, jól elköszöntünk, majd ki merre látott… de legfőképp, ki merre lakott, szétszéledtünk.

Gepárd csoport

A változás szele tehát kicsit meglegyintett minket is, már nem csak megyünk egész nap, mint a mérgezett egér, hanem próbálunk szép helyeket felkutatni, megnézni, beszívni a levegőjét… Persze, azért még továbbra is a menésé a főszerep!

Dobos Zoli

Túravezető

További képek itt

Szimi szerint így volt

Korábbi túrák beszámolói:   2008     2009    2010   2011   2012