Május 18, péntek reggel 7 óra 10 perc, Budaörs, welcome point. Mikor begurolok a Szilárd, (az eminens) már ott van. De a többiekre sem kell sokat várni, szálingóznak szép sorban a szezonnyitó horvát túrára. Az itt történteket és az út első részét, mondjuk Karlovacig nem részletezem bővebben, bármelyik korábbi beszámolóból beilleszthető lenne, mert hát ez mégis csak amolyan ’legyünk már túl rajta’ rész.

Szóval Karlovac után gyönyörű tiszta, napos időben tekerünk lefelé az 1-es úton és Plitvicét elhagyva mi, az 1-es, azaz a gyorsabbik lassú csapat (mert hát a Szimi szerint most nincs gyors csapat…) kezdünk feloldódni a ritmusos kanyarokban. Nagyon kemény a csapat, nincsen szétszakadás, egyben vagyunk, mint a …… pedig még egy 1800-as Intruder is van a csapatban, de Zoli keményen lovagolja, csak a kanyarokban van kicsit hátrányban a nagy vas korlátozott dönthetősége miatt, egyenesben viszont könyörtelenül zárkózik ő is. A Virágh bros tavaly már a dolomitokban bizonyított, itt is láthatóan élvezettel jönnek. A vecsési klán sem kérdés számomra, bár látva Ádi R1-én a slicket felmerült bennem a kérdés, hogy lehet, hogy útban leszek majd neki. Tibi a sokadik túrájával már-már családtag, FJR András, Pán Robi, illetve BMW Robi is … szóval, mint egy szép nagy összetartó család, tömören gurulunk Gracac felé. A megállásoknál folyton érdeklődöm, hogy megfelelő-e a tempó, kérdezem a klasszikusan hátul tanyázó FZ1 Andrist, hogy élvezi-e a felzárkózásokat, mire az a meglepő válasza, hogy nincsenek nagy felzárkózások! Ez pedig azt jelenti, hogy jó a csapat. Ennyire egyben még szerintem soha nem mentünk, pedig igen vegyes összetételű a csoport!

Szóval, Gracacnál tankolunk és rövid caplatást követően átbukunk a hegy túloldalára és megkezdjük az ereszkedést. Az egyik kanyarban megállunk magunkba szívni a tájat meg készíteni néhány fényképet és ekkor jutott valakinek az eszébe, hogy hasznosítani kellene valamire az elhagyatott bunker tetejét! Mondjuk fotózásra és, máris elkezdődött a lelkes rámpaépítés a helyszínen található sziklákból, majd Tibi fel is ugratott az RT-vel, s mivel a vecsésiek ezt nem nézhették ölbe tett kézzel, Ádi az 1000RR-rel és Peti a Hornettel felreppejtett a placcra és megkezdődött a fotózkodás.

Tovább állva innen lekacsáztunk a hegyről, majd megkezdtük a behatolást Pag szigetére.

Még a főváros fölött, amit váratlan módon ugyan úgy Pagnak hívnak, megálltunk pár fotó erejéig, de már nagyon vártuk a megérkezést a Hotel Lunába egy kis welnessezésre és nem kevésbé a vacsora erősen időszerű volta miatt is, amit FirebladeÁdi az ebéd óta már néhányszor erősen hiányolt és egyben sürgetett is. Ott aztán megadtuk a testnek ami jár neki: pancsi, gőz, vacsi, sör. A teljesített 670 kilméterre jól jött egy kiadós alvás.

Szombat reggel a többség nyomásának engedve csak 9-kor indultunk neki, Novaljában tankoltunk és indulhatott a rock keresztül Pagon. Csak amolyan ráhangolódásképp a 8-as útra kezdtük lassan fokozni a tempót, de még Maslenicánál szusszantunk egyet mielőtt megkapná a lélek is a magáét, nevezetesen az első etapot a 8-asból, azaz 60 kilométert Karlobagig. Ahogy kezdtek jönni a kanyarok, úgy nyílt ki a lelkem is és forrt egybe az univerzummal, nem szándékozom részletezni, ku...a nagyot mentünk!

A karlobagi parkolóban megint szépen összegyűltünk mindannyian, fürödni most senkinek sem volt kedve, a Szimiék a Beával és Attilával is csak alibiztek a lépcsőn bokáig. Ez sehova nem számít! Három boka még csak nem is egy térd!!

Karlobag parkoló, Porsche galeri és a Rhino galeri (Fenyő Balázs képei)

Ugyancsak a parkolóban gyűlt pihenőre valami porschés galeri, de minket, 1-eseket még ez sem tarthatott ott sokáig, a következő 70 kilométert is magunkénak akartuk Senjig!

Ez a hetvenes is oly hamar elrepült, hogy szinte nem is értettem, hogy hogyan lehetünk már az étteremnél. A teraszon kellemesen megebédeltünk, majd egy gyors tankolás után továbbgurultunk Rijeka felé. Az elkerülőn kikerültük a várost, így Opatijánál ereszkedtünk le a szerpentinre, ahol mi (1-esek) félreálltunk egy alkalmas helyen, hogy a saját tempónkat mehessük. Hát mentük is, de mint mindig, itt is olyan hamar ledaráltuk ezt a 30 kilométert, hogy egyszer csak azon kapom magam, hogy a panoráma kanyarban a teraszon ülök és egy jegeskávét szopogatok. Mindegy, az érzés mesés. Innen már csak 20 kilométer választott el a szállástól Rabacban, amit hamar teljesítettünk is, majd a szokásos esti processzusok után a tévészobában félájultan megnéztük a BL döntőt. A hosszabbítást a mai 330 kilométer után már alig bírtam ki ébren, úgyhogy utána nem volt nagy nehézség beverni a szundit.

Vasárnap a megszokottól eltérően még nem indultunk haza, hanem a kultúra jegyében egy kellemes kört terveztünk az Isztrián annak mélyebb megismerésére. Nem venném a lelkemre, ha úgy térnének haza Vecsésre a srácok, hogy csak az ideális ívekre emlékeznek! A jelet azonban észlelnem kellett volna, hogy amikor induláskor három csoportra oszlottunk a BMW Robi, meg a Virágh bros is átkérték magukat egy másik csoportba így még szerencsém volt, hogy a vecsési klán kitartott mellettem, mert különben mehettem volna egyedül Isztriát nézegetni. De itt még nem ocsudtam, kicsit ugyan furcsa volt, hogy mögöttem három motor jött, a Szilárd mögött meg vagy tizennégy, de ez csak Motovun várában esett le, amikor összefutottunk a Szimi csoporttal és ő mondta, hogy nézzek magamba, mert valamiért elhagynak engem az emberek. Én azzal védekeztem, hogy de nézze meg a vecsésieket milyen boldogok! Mondjuk, ha megkérdeznék őket, hogy hogyan kerültek ide, valószínűleg nem tudnák megmondani, mert nem volt idejük menet közben levenni a szemüket az ívről és körbenézni, viszont láthatólag boldogok és ez a legfontosabb! – nyugtattam magam.

Nem is kellett sokat várnom az engem igazoló jelre, ami András képében érkezett. Ő ugyanis ezen a vasárnapon turistáskodni méltóztatott, eddig a Szimi mögött ült, itt viszont átült mögém! Na, mondom, nem csak elmennek tőlem az emberek, jönnek is és ezzel jól meg is nyugodtam. Így, melegséggel a szívemben indultunk tovább délnek, Rovinj felé. Kellemes utak, kellemes tempó után kellemes óváros várt minket mikor besétáltunk Rovinjba, ahol még a városkapun kívül elkapott minket egy árus hölgy, gyakorlatilag tökön ragadta Hornet Petit és berángatta egy pincébe, hogy ott valamit kóstoltasson vele vélhetően rátukmálási szándékkal. Mi a biztonság kedvéért követtük a jóbarátot a tetthelyre, ahol a sikeres tukmálást követően egy nagy üveg valamivel lettünk gazdagabbak és vélhetően a valami valódi értékénél több Kúnával szegényebbek. De mindegy, felsétáltunk a templomig, ahol épp egy eunuch adott koncertet, majd egy kellemes teraszon megebédeltünk.

Az a pár csepp eső, ami erre a napra volt kiírva itt leesett és nem is zavart minket többet. A fiúkat a gyönyörű óvárosban a legjobban egy helyi sporttárs verdája ragadta meg, ami rendszám nélkül várt bevetésre és távozásunkkor menet közben is volt szerencsénk megcsodálni.

 Trget, Balázs és a GS a molón... Fenyő Balázs további képeit itt találod

A következő célpont Trget volt, ami a Szimi szerint egy kellemes hely. Nos, az út egy lepusztult kikötőn vezet keresztül, ahol már majdnem visszafordultam, mert olyan volt, mint egy elhagyatott gyártelep, de a GPS jelezte, hogy jó felé tartunk, így mentem tovább. Nem is gondoltam volna, hogy ez a terület kifejezett erekciót ébreszt a fotósokban, így visszafelé meg kellett állnunk a rozsdás daruk árnyékában fotózkodni. De Trgetben sem maradtunk soká, nem villanyozott fel az egy darab étterem, ahol a Szimicsapat szerint vagy két órát vártak a kajára.

Inkább felmentünk a szerpentinre berajzolni pár kanyart, R1 Ádi meg külön a fotó kedvéért ment pár oda-visszát a panoráma parkoló előtti kanyarban, ahol ismét toltunk egy jegeskávét.

Hétfőre a tervünk Szlovénia volt, de az eső megtorpedózta. Ilyen időben nem volt értelme felmenni a hegyekbe, így sajnos Rijekánál felcsatlakoztunk az autópályára és hazatoltuk. Kb. 450 kilométert jöttünk esőben, majd mikor kijöttünk alóla hirtelen vagy 14 fokot melegedett a hőmérséklet.

De még ez az epilógus sem tudta elrontani az előző három nap élményét, ami tényleg az volt, amiért mi minden évben lemegyünk! Szuper volt!

Baráti üdvözlettel:

Dobos Zoltán

Túravezető

FÉNYKÉPEK MÉG

Mester Andris képei ITT

Fenyő Balázs képei ITT

Kónya Sanyi képei ITT

Dobák Andris képei ITT

Korábbi túrák beszámolói:

2011 Évzáró  -  2011 Motorrevü  -  2011 Haladós  -  2010 Évzáró  -  2010 Évnyitó

2011 Motorrevüben megjelent cikk

Yamaha TDM900 teszt