Vicces, de a tulajdonosok az ilyen rémtörténetek ellenére is bálványozzák saját motorjukat. Az elmúlt 10 évben mentem vagy 200 ezer kilométert Hondák nyergében és igen dühös lettem volna, ha csak egyszer is trélerrel kellett volna haza hozatnom a motorom. Tapasztalatból tudom,  ha egy BMW kereskedővel szóba elegyedsz, körülbelül öt perc után elkezdi a finom „agymosást”  és úgy tűnik sikerrel járnak, mert a GS most már évek óta csúcson van a maga teremtette kategóriában.

Viszont mióta a kezembe (illetve a DVD lejátszómba) keveredett a Long Way Round majd a Long Way Down sorozat Ewan McGregor, Charley Boorman és két GS főszereplésével, igen kíváncsi lettem miért döglik úgy egész Nyugat-Európa! Vajon egy GeneráliS tévedésről van szó vagy tényleg egyedülálló ez a típus. A Yamaha jóvoltából előbb jutottam ugyan egy Super Tenere 1200 tesztmotorhoz (ami annyira tetszett, hogy kijelölte a számomra a tovább lépés irányát, vagyis a túraenduro kategóriát), de kedves BéeMWés túratársaim nem hagyták annyiban a dolgot és „rám kényszerítettek” egy R 1200 GS Adventure-t egy teljes hétre.  Majd nyár végén megadatott, hogy egy korábbi GS nyergében túrázhattam egy teljes napot. Lássuk mire jutottam!

Az Adventure első ránézésre is piszok nagy vas, de ráülve „halál félelmem” volt. Később ez a félelem átalakult tiszteletté és ez végig kísérte az egész hetet. Amikor visszaadtam Peti barátomnak, csak a legnagyobb elismeréssel tudtam nyilatkozni arról, ahogy a túrákon ezzel a hatalmas elefánttal közlekedik.

Nekem ez a boxer motor egyáltalán nem jött be. Hiányzik belőle minden, amit az eddigi (V2, V4, SOR4)motorjaimban szerettem. Kevés az erő, kevés a nyomaték, furcsa ahogy tekeri a gépet oldal irányba és hangja sem az igazi. Leginkább egy gőzmozdonyra emlékeztetett, és hát én a szuperszonikus repülőkhöz vagyok szokva (ha már hasonlatoknál tartunk).

A futómű viszont kifogástalan volt, nem tudok semmilyen negatív dolgot mondani(nem is akarok). Úgy jó ahogy van. Fékezésnél magabiztos marad a vezető, kanyarokban eszement módon lehet dönteni, csak a kiálló boxer hengerfej, a gumi profilja és a vezető rutinja szabnak határt a vadulásnak. A fékek teszik a dolgukat, de érdemes gyakorolni a vészfékezést, mert az ABS bekapcsolódása ijesztő, és a ragyogó futómű következtében csak nagyon későn érzékeljük a csúszás határt.

A tesztmotorom fogyasztása meglepően jó volt, 5 liter 100 kilométeren egy 1200ccm-es blokktól az baráti. De ez nyilván nem olyan fontos szempont a GS vevőkörénél, mint mondjuk a komfort és a szélvédelem. Az általam tesztelt Adventure meglehetősen felszerelt volt extrák tekintetében, a szélvédelme jó volt, a menetzaj sem volt zavaró országúti szakaszokon, simán hallgattam zenét a sisakomban. Megjártam az Őrséget, körbe motoroztam a Balatont, villantottam vele a belvárosban és mégsem jött meg az étvágyam. Nyár végén aztán Tamás barátom 2004-es motorján volt a sor, hogy megszeressem amit "mindenki imád, amire mindenki vágyik" – már a BMW kereskedők szerint.

Tolnáról indultunk és a dimbes-dombos vidéken kanyargó utakat jártuk be Tamással. Lenyűgöző ez a környék, Szálka egy mesebeli falu, múltat idéző parasztházakkal, egy cseppnyi magyar örökség. Aki egy kis nyugalomra és békességre vágyik annak kötelező megállni a szálkai tó partján és hallgatni a vízi madarak beszélgetését. Semmi forgalom, izgalmas kanyarok, feszegetem a GS határait. Ez már inkább nekem való, leér a lábam és nincs az a hatalmas tank. Jobban érzem magam rajta, mint az "advöncsörön"! A gáz furcsán működik, van benne egy fázis késés, egy kicsivel később reagál de akkor pont megugrik, szoknom kell. Fékek itt is jók, a futómű küzd az út egyenetlenségekkel. Valamit érzek, de még nem tudom mit! Motorozás végén egy remek vacsora vár, vendéglátóim nagyon kedves, közvetlen emberek. Jókat nevetünk, sok sztori előkerül a tarsolyból. Élveztem ezt a napot és a motorozást is.

Szerviz tapasztalatom nincs, de kevés GS tulajdonossal találkoztam, aki szakszervizbe hordja szeretett motorját, a teszt GS-emet is rendszeresen olyan szakik szerelik, akik a hivatalos márkaszervizek árainak a feléért, harmadáért dolgoznak. Ez így megy nálunk és biztos meg van az oka.

A piac évek óta nem tudott komoly alternatívát kínálni azoknak akik túraenduróban, de nem GS-ben gondolkodtak. A Varadero már évek óta önmaga árnyéka, az extrák hiánya és a relatív alacsony ára elriasztotta azt a bizonyos vevőkört, aki villogni akart a motorjával vagy legalábbis az elithez való tartozását akarta kifejezni. A Honda nagy túraendurójára még komoly összeget kellett áldozni, hogy a futóműve, blokkja megfeleljen a mai kívánalmaknak.

Viszont jövőre jön a Honda Crosstourer , ami az ígéretek szerint mindent tudni fog, amit valaha vártunk a túraenduróktól. A magam részéről már alig várom az első tesztpéldányokat. A blokk tökéletes - ezt már tapasztaltuk a VFR1200F tesztnél - már csak egy hasonló színvonalú túraendurós felépítmény kell és kész a nyerő párosítás.

A Super Tenere szerintem egy remek motor, számomra sokkal kezelhetőbb volt egy óra után, mint a GS egy hét után. Megváltoztatta a gondolkodásom erről a kategóriáról.  A nyergében töltött négy nap maradandó sérüléseket okozott a Honda CB1300SA-val való - eddig tökéletesnek hitt - viszonyomban.

Még egy motort meg kell, hogy említsek, mert ide kívánkozik: Triumph Tiger 800. Bár csak pár órára tudtam megkaparintani, de  ennyi is elég volt ahhoz, hogy beleszeressek a három hengeres blokkba, és az angol márka által nyújtott elegáns, de mégis trendi designbe. Ez a nyolcszázas blokk, ezres gépeket meghazudtoló vehemenciával harapta a kilométereket alattam, és közben egy Transalp vagy egy  V-Strom könnyedségével lehetett közlekedni vele  a városban és környékén.

Szóval, ha az új Triumph  Tiger 1200 Explorer is ennyire jó lesz ( márpedig a képek alapján nagyon ütős ) akkor lassan  kialakul  az alternatívát kínáló  modellek  olyan csoportja,  amelyek nemcsak a kategória és köbcenti besorolásuk miatt, hanem tényleges tudásuk, kényelmük, motorozhatóságuk miatt jelentenek majd konkurenciát a BMW  R 1200 GS-nek.

Bármit is írtam eddig, minden tiszteletem azoké a motorosoké, akik az R 1200 GS nyergében ülve úgy motoroznak körbe, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Megtisztelő számomra, hogy egyre több BMW-s jelentkezik túráinkra és mindannyian az igazi túramotoros kategóriába tartoznak. Tisztelem az alázatukat és a kitartásukat, amivel sikerült betörniük ezt a behemotot. Én egyelőre még nem vagyok hívő csak tisztelő!

Szimcsák Attila

Az új R1200GS tesztje itt

Egy oktató film arról mit is tud a GS, nagyon meggyőző.