>>
Navigáció
Ezt mindenképp...
Tesztek
A kőkemény igazság
WILBERS futómű BMW R1250GS-be. Kell ez? - Az X-BIKE Motorosbolt jóvoltából tartóstesztre kaptunk egy Wilbers WESA futóművet az idei BMW R1250GS túravezetői motorunkba. A 100kg motorosra hangolt futóművet a Székelyföldi motoros túránkon kezdtük vallatni, majd jött a Nordkapp, a Transzfogaras és a Pireneusok, végül egy Adria kanyarvadász túra. A tapasztalatainkat az alábbi cikkben foglalta össze Szimi.
Rhino Card
Mert ebbe a csapatba tartozni kiváltság!
Vélemények
"„Szevasztok Kanyarvadászok!
Köszönöm a szervezőknek /Szimi, Krisz/ a felejthetetlen utakat, és a tájat, amihez hasonlót nem nagyon lehet találni. Tényleg nagyszerű motorosok jöttek össze, persze külön köszönet a cb1300 fan clubnak. :)))))Remélem, gurulunk még együtt.”"
T. István
"„Életem túrája volt! Szeretnék veletek menni legközelebb is. Cél a REA tagság! Sziminek külön köszönet a segítségért, mindig lehet Rád számítani!”"
Z. István
"„Ez volt a második túrám a Rhinos csapattal, eddig 10-ből 10 pont!!!
Kiváló szervezés, hatalmas motorozás.... minden percét élveztem, még azt is amikor füstölgő hátsókerékkel sikerült csak abszolválnom egy jobbos visszafordítót :) Remélem rövid lesz a tél és mihamarabb ismét találkozhatunk.”
"
O. Zoltán
Fotópályázat
Motoros túrát szervezni nem is egyszerű…
2015. 08. 04.
Interjú Szimivel a túraszervezés buktatóiról-érdemes elolvasni!
Sárvári Zsolt Macko írása az onroad.hu oldalról
Sárvári Zsolt Macko irása az onroad.hu oldalról
Rengeteg kisebb-nagyobb létszámú gurulást szerveztem életemben. Kezdve a baráti együtt motorozásoktól (6-8 motorral) az akár több száz motorból álló vonulásokig (a leghosszabb menetoszlop, amely előtt volt szerencsém haladni 710 vasból állt) a teljesítménytúrákon- és tájékozódási versenyeken keresztül. No meg persze mostanában az évi néhány Onroad túra, amely az olvasóinkkal való együtt gurulást szolgálja. Mindezekben egy közös volt eddig: pénzt még nem sikerült keresnem velük – igaz, nem is akartam. Amikor jó néhány éve elindultak az első nyilvános – és logikusan fizetős – túrákat szervező vállalkozások (ide sorolom a magánemberként végzett ilyen jellegű tevékenységeket is), őszintén bevallom bennem is felmerült: miért ne csináljak ilyet én is? Szervezni tudok, útvonalakat egész jól találok ki… Aztán magamból kiindulva arra jutottam, hogy nem lehet ennek a dolognak piaca, hiszen ki fizetne azért sok plusz pénzt ki, amit minimális energiaráfordítással maga is meg tud organizálni? Nos, az elmúlt évek hazai történéseit nyomon követve ezzel az elgondolásommal nagyon melléfogtam!
Rengeteg kisebb-nagyobb létszámú gurulást szerveztem életemben. Kezdve a baráti együtt motorozásoktól (6-8 motorral) az akár több száz motorból álló vonulásokig (a leghosszabb menetoszlop, amely előtt volt szerencsém haladni 710 vasból állt) a teljesítménytúrákon- és tájékozódási versenyeken keresztül. No meg persze mostanában az évi néhány Onroad túra, amely az olvasóinkkal való együtt gurulást szolgálja. Mindezekben egy közös volt eddig: pénzt még nem sikerült keresnem velük – igaz, nem is akartam. Amikor jó néhány éve elindultak az első nyilvános – és logikusan fizetős – túrákat szervező vállalkozások (ide sorolom a magánemberként végzett ilyen jellegű tevékenységeket is), őszintén bevallom bennem is felmerült: miért ne csináljak ilyet én is? Szervezni tudok, útvonalakat egész jól találok ki… Aztán magamból kiindulva arra jutottam, hogy nem lehet ennek a dolognak piaca, hiszen ki fizetne azért sok plusz pénzt ki, amit minimális energiaráfordítással maga is meg tud organizálni? Nos, az elmúlt évek hazai történéseit nyomon követve ezzel az elgondolásommal nagyon melléfogtam!
A való élet nagyon is megcáfolta egykori logikámat. Ha nem is gombamód kezdtek szaporodni a motoros túraszervezéssel foglalkozó vállalkozások, de a hazai motoros piac méretéhez képest egészen sok jött létre – és láthatóan él egészen jól meg a piacon. Tehát abszolút nem volt igazam: igenis nagyon sok olyan motoros van, aki szeretne eljutni szép helyekre, de vagy ideje, vagy affinitása nincs ahhoz, hogy mondjuk egy 5-6 napos komplett túrát előkészítsen útvonaltervezéssel, látnivalók felkutatásával, szállásfoglalással és egyebekkel együtt. Így arra jutottam, lehet hogy mégis csak bele kellene vágnom valami ilyesfélébe az Onroad.hu keretein belül, és nem csak egy napos kis hazai gurulásokat szervezni, hanem komolyabbakat is. Azonban mindennek a jogi háttere biztosan nem olyan egyszerű, mint ahogy az ember elsőre gondolja – így kértem egy kis tanácsot Szimcsák Attilától, az egyik legrégebbi hazai túraszervező csapat, a Rhino Tours vezetőjétől. Ő mégis a kezdetektől ezt csinálja, nyilván mindent tud róla. Meglepő dolgokat hallottam tőle, amelyek szerintem érdemesek arra, hogy megosszam veletek. Akkor is, ha te magad soha nem akarsz fizetős túrákat szervezni, éppen csak szívesen részt vennél ilyeneken – mert ebben az esetben is sok mindenre érdemes körültekintően odafigyelned!
Macko: Régebben nagyon sok olyan hosszabb, több napos gurulást szerveztem, amikor én organizáltam le a szállásokat, ebédelési helyeket, látnivalókat – a haverjaim pedig előre átutalták nekem a kiszámolt részvételi díjat, amit én ténylegesen tovább is küldtem például a szállásadóknak. Jogi értelemben akkor én már túraszervezéssel foglalkoztam? Tehát például bárki elővehetett volna engem azért, amit csináltam?
Szimcsák Attila: Amennyiben nem keletkezett nálad semmilyen nyereség, akkor nem. Persze a NAV – vagy ha elég régen csináltad, az APEH – megkérdezhette volna, hogy miért küldözgettek emberek neked ilyen összegeket. De ha igazolni tudod, hogy azt maradéktalanul tovább is küldted, akkor nincs miért elővegyenek. Sokan azonban úgy gondolják, hogy ebbe a körbe tartoznak akkor is, ha konkrétan pénzt nem keresnek ugyan a túra megszervezésével- és levezénylésével, éppen csak a saját részvételi költségeiket fedezi a dolog. Magyarul éppen csak annyival “kerekítik fel” a beszedett részvételi költségeket, hogy nekik egy “ingyen motorozás” legyen az egész – nyilván cserébe a befektetett munkájukért. Csakhogy jogi szempontból ez már sajnos abszolút adóköteles tevékenység, mert hiába tankoltad te el a nyereségedet menet közben, attól az még nyereség marad.
M: Ilyenkor tehát a NAV vehet elő? Akkor is, ha ezt csak magánemberként teszem, valós vállalkozást nem állítok be mögé – tehát számlát sem adok logikus módon senkinek?
SZA: Egyrészt az adóhatóság, másrészt az MKEH (Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal) is. Ennek az Idegenforgalmi Osztálya köteles minden magyarországi utazásszervezői tevékenységet folytató vállalkozás fogyasztóinak érdekét védeni oly módon, hogy például a szolgáltatókat vagyoni biztosíték igazolására kötelezi. Utazásszervezői tevékenységet pedig csak az általa kiadott engedély birtokában lehet végezni.
M: Mi számít utazásszervezői tevékenységnek? Ha én szervezek egy motoros túrát, amelyen akár csak a saját részvételi költségeim jönnek vissza, vagy jobb esetben még pénzt is keresek vele, akkor az minden esetben az?
SZA: Abban a pillanatban utazásszervezőnek számítasz, ahogy többféle szolgáltatást nyújtasz. Tehát például megszervezed a túra során a szállásokat, leszervezed a belépőt bizonyos megtekintett nevezetességekhez, vagy éppen bármilyen fakultatív programot építesz a közös motorozásba, már meg kell felelned ezeknek a követelményeknek. Ennek egyik legfontosabb része, hogy rendelkezned kell felelősségbiztosítással, amely kártalanítja az ügyfeleidet abban az esetben, ha te ezt nem tudod megtenni.
M: Gondolom ez azt takarja, amikor például egy átlagos utazási iroda kiviszi nyaralni repülővel a turistákat valahova, majd menet közben csődbe megy és azok nem tudnak hazajönni. Ilyenekről sokat hallunk. De motoros túra vonatkozásában nem túl életszerű, hiszen ott mindenki saját járművel vesz részt, maga vállalja a motorozás költségeit – gondolok itt a tankolásra -, tehát olyan nincs, hogy nem tud önerőből hazajönni.
SZA: De olyan történhet, hogy egy túra nem valósul meg. Ennek bármilyen oka lehet, szélsőséges esetben például a szervező, aki beszedte az előleget vagy akár a teljes költséget, nem képes megtartani a túrát. Balesetet szenved, vagy akár elhalálozik. Ilyen esetben a felelősségbiztosítás kártalanítja a résztvevőket. De abban az esetben is jótáll, ha mondjuk a túra során a szállások meg sem közelítik az ígért színvonalat és a szervező nem tudja – vagy nem akarja – visszaadni a különbözetet.
M: Hogy lehet ezeket bármilyen szervezőn számon kérni? Főleg utólag?
SZA: Kiemelt fontosságú – és ezzel tisztában kell lenni mindenkinek, aki befizet egy szervezett motoros túrára -, hogy bármilyen előleg befizetésével legkésőbb egy időben jöjjön létre utazási szerződés is. Ez lehet egy valós szerződés formájú dolog, de egy előzetes részletes e-mail váltás – amelyben a szervező leír mindent, amit szolgáltatásként vállal – is tökéletesen megfelel jogi értelemben. Figyeljünk oda rá, hogy a pontos útvonal, valamennyi szállással, étkezéssel és kiegészítő programokkal kapcsolatos ígéret legyen benne ebben a szerződésben, hiszen ez alapján lehet szükség esetén felelősségre vonni a szervezőt. Amennyiben ilyen nem készül, utólag legfeljebb egy fájdalmas tapasztalattal leszünk gazdagabbak.
M: Mi a helyzet egy hosszabb túra során bekövetkező esetleges baleset következményeivel? Gondolok itt külföldi gyógykezelésre, sérült jármű hazaszállítására, vagy akár a résztvevők által egymásnak okozott károkra.
SZA: Az utazási szerződéshez hasonlóan nagyon fontos, hogy egy szervezett túrára induló csapat valamennyi tagja írjon alá egy ugyanolyan nyilatkozatot, amelynek tartalmaznia kell a túra során elvárt ésszerű magatartással, az együtt motorozással és például az esetlegesen egymásnak okozott károkkal kapcsolatos tudnivalókat. Innentől a túravezető felelőssége, hogy az esetleg veszélyforrást alkotó résztvevőket – például ha valaki egykerekezget a csoportban motorozó ügyfelek között – rendszabályozza, szélsőséges esetben akár kizárja a túrából. Ehhez joga van, hiszen a felelősség valahol az övé is. Amennyiben pedig már a túravezetőről beszélünk, résztvevőként ne induljunk el olyan szervezett túrára, ahol csak egy ilyen van. Gondoljunk bele: vele is történhet bármi – akár csak egy műszaki hiba is -, és ilyenkor kell lenni valakinek, aki tovább viszi a csapatot az eredeti tervnek és programoknak megfelelően.
M: Akkor mi a tanácsod azoknak, akik szeretnének ilyen jellegű túraszervezéssel foglalkozni?
SZA: Tudom, hogy sokkal egyszerűbb, és főleg jövedelmezőbb csúnya szóval élve “okosba” csinálni ezt a dolgot. Azonban ahogy a mondás is tartja: “ameddig nincs baj, addig nincs baj”… Viszont amennyiben bármilyen konkrét követeléssel áll elő egy elégedetlen résztvevő, és ő nem rendelkezik a megfelelő engedélyekkel az utazásszervezői tevékenység végzésére – így logikusan nem is adózik a nyereség után és felelősségbiztosítása sincs -, bizony nagyon komoly következményekkel kell számolnia.
M: Nyilván az ilyen ambíciókkal rendelkezők vannak kevesebben, így az utolsó kérdésem többeket érint. Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnének részt venni egy szervezett motoros túrán, mert csak élvezni akarják a motorozást és megnézni szép helyeket, de a járulékos időt és energiát sajnálják arra, hogy mindezt maguknak szervezzék meg?
SZA: A legfontosabb, hogy alaposan tájékozódj a szervezőről. Mióta csinálja, milyen referenciái vannak. Egyáltalán ki áll az egész tevékenység mögött? Egyetlen magánember, aki inkább elmegy hozzád, hogy készpénzben vegye át az előlegedet? Vagy egy külföldi cég, amelyet aztán baj esetén utol sem tudsz majd érni? Ezeknek az információknak nagyon könnyen utána lehet járni – és biztosan kellemesebb lesz az a túra, amelyet egy valóban felkészült, ezt a tevékenységet teljesen jogtisztán végző szervező hoz tető alá. Abban az esetben mindenképpen, ha bármi nem a terveknek megfelelően alakul…
Forrás: http://onroad.hu/2015/07/31/motoros-turat-szervezni-nem-egyszeru/
Forrás: http://onroad.hu/2015/07/31/motoros-turat-szervezni-nem-egyszeru/