Családi gurulás a nyugati határ mentén

A szeptember már hagyományosan az éves engesztelő túra hónapja! Ilyenkor erre a két napra magunkkal hozzuk a párunkat, mintegy megköszönve neki azt, hogy év közben annyiszor elengedett minket a haverokkal motorozni.

Szilárd szerint:

Számomra igazi meglepetés és újdonság volt ez a túra. Meglepetés azért, mert nem volt betervezve a naptáramban. Csak az előző héten derült ki, hogy részt veszek. Szimi helyett kellett beugranom, aki éppen a kinai felsőfokú nyelvvizsgájára készült, és így nem tudott eljönni. Tudomásul vettem a tényt, hiszen, középtávú terveinkben szerepel egy túra a Jangce folyó mentén. Ott neki kell majd tolmácsolni!!!!

Újdonság is volt a „határmente”, mert ezen a túrán még soha nem vettem részt.  A  magyarországi szakaszok nagyon szépek, különösen a Balaton felvidék.  Az osztrák rész meg lenyűgöző.  Pár kilométert átmész a határon, és már is az Alpokban érezheted magadat.  (Már biztos, hogy jövőre ide szervezzük a szokásos robogó túránkat.) Mesés hegyi utak, szerpentinek, völgyek.  Pedig tényleg csak pár tíz kilométert hatolunk be az ellenséges osztrák vonalak mögé.

A hegykői panziót nem mondanám panziónak. Bármelyik alpesi 4 csillagos szállodával felveszi a versenyt. A wellness részlege egyszerűen pazar.  A kaját nem kezdem el most taglalni, mert ezen sorok este nyolc körül születnek és nem akarok még egyszer vacsorázni. Ha leírnám mit ettünk, biztosan megéheznék…

Kőszegi pihenő

Ez alkalommal is nem kevesebb, mint hét páros jött velünk és még néhányan szólóban – természetesen mindannyian párjukat lelkiekben magukkal hozva. Az útvonal klasszikus volt: Etyektől a 811-esen Székesfehérvárig, majd onnan Veszprém az első pihenővel. A Balaton felvidéken csalinkázva kicsit Tapolca, Sümeg, Szombathely viszonylatban jutottunk el Kőszegre, ahol megebédeltünk. A kiszolgálás kicsit lassú volt, de végre átmehettünk az osztrák oldalra, hogy megkezdjük az érdemi motorozást. Az idő kellemes volt, így az „A” programot hajtottuk végre, minek végén Kópházánál gurultunk hazai földre és nem sokkal később már hegykői szállásunkon pancsolhattunk a medencében.

Hegykői wellnes panzió

Vasárnap Kópházánál vissza nyugatra, majd a határ mentén, szorosan ereszkedtünk déli irányba. Természetesen a kilátót most sem hagyhattuk ki, de a szerpentint nem tudtuk rendesen abszolválni, mert kicsit vizes volt az út. Ennek ellenére egy kellemes, engesztelőt gurultunk és Szentgotthárdnál tértünk vissza hazánkba.

Valahol az Alpok alján

Az Őrség sajátosan megkapó útjai, valamint a Balaton felvidék visszafelé már csak hab volt a tortán, mielőtt a veszprémi Shellnél elbúcsúztunk egymástól. Kellemes őszi túra volt ez, köszönöm mindenkinek a részvételt!

Barátsággal:

Dobos Zoltán

Túravezető