Évzáró Horvát Motoros Túra

Az idei év méltó lezárása, ahogy az már oly sokszor, ismét Horvátországban történt meg a Szlovén határ mentén, az 505-ös út által súrolt halgazdaság és mini állatkert különleges hangulatú éttermében. Mondjuk, eddig az emelkedett hangulatú pillanatig, midőn ismételten rommá ehettük magunkat sült tintahalkarikákkal (minthogy fél évig nem lesz alkalmunk rá), igen sok minden történt. 

Obrovac majd Pag

Például az első napon parádés módon kerültük ki az egyébként ijesztő fellegeket és egy kellemes gurulás után értünk le Pagra, a Hotel Lunába. Ott aztán néhányan azonnal bevetették magukat a legendásan jó wellness részlegbe. Nekem is ez volt a tervem, de Árpi fondorlatos módon becsalt a bárba és ahogy voltunk, esőruhában, csizmában ott is ragadtunk… Később aztán többen is csatlakoztak hozzánk, Gábor, Jani és a Dida-family is. Mit ne mondjak, a vacsoránál már nehezen ment a fogalmazás. A nap nagy pillanata volt, amikor a Szilva este 11-kor befutott…. nem, most nem vesztette el a Szimi, hanem akadályoztatva volt induláskor, így ő 4-kor indult otthonról utánunk. Jó részidő!!

Pag sziget majd Motovun

Aztán még ott volt a második, pénteki nap. Reggel az indulás után reménykedtünk, hogy nem fog esni legalább Karlobagig. A viharfelhőkkel a hátunk mögött indultunk délnek Pag szigetén. Az ég alja különleges kékes lila színben pompázott, a csapat folyamatosan hangolódott az ívekre. A szárazföldre vezető híd lábánál megnéztük a romos bástyát, majd csoportképre álltunk össze. Karlobagig három csapatban mentünk nagyon nagyot. Itt sajnos elkezdett esni az eső, de még ez sem akadályozhatott meg abban, hogy Senjnél együnk némi tintahalat. Ebédnél Szimi átszellemülten mesélte, hogy Szilárd - nyomában Árpival, Kristóffal, Didáékkal - milyen elegánsan húzott el mellette egy kanyarban.  Hamar elállt az eső így az Isztrián Opatijától a panoráma kanyarig már ismét jót tudtunk menni. A szálláson, Rabacban Árpi megint némi sör ígéretével becsalt a bárba és valahogy megint ott ragadtunk…

Motovunban kávézunk, Szimi teszteli a csapatot...

Szombaton bekaristoltuk Isztriát, a Rabac – Motovun – Rovinj viszonylatot még vizes körülmények között. Motovunban Szimi szolidan kampányolt a szállodában található wellness részleg meglátogatásáért, de mindenki menni akart tovább az eső ellenére. Szimi egy bizonyos keménységi teszt emlegetésével jött ki ebből a kínos helyzetből, természetesen nem gondolta ő komolyan azt a visszafordulást, csak a részvevők elszántságát vizsgálta.

Rovinjban ebéd közben kisütött a nap és visszafelé már jó időben gurulhattunk. Így volt értelme felmenni a panoráma kanyarhoz és akiben volt beszorulva még némi rock and roll az Szimi és a VFR1200F felvezetésével ment egy oda–visszát a szerpentinen Opatijáig, aki meg nem az tolt egyet a legendás vanília fagyis jegeskávéból.

Szilárd és Krisz egy másik útvonalon vitte körbe a csapatát és persze ők is nagyot mentek. Krisz még egy Rabac-Motovun kört is megcsinált a keménymaggal késő délután. Este Rabac hangulatos kikötőjében koccintottunk páran erre a parádés napra.

Szlovéniában hazafelé

Vasárnap csodaszép napos, tiszta időben indultunk útnak, de az Isztria belsejében súlyos, vastag köd fogadott. Gyorsan átrágtuk rajta magunkat és Szlovéniában már szép időben hasítottunk. Király volt a csapat, és még utoljára mentünk egy nagyot a Horvát határig, méltó előzményt biztosítva a bevezetőben már említett szezonzáró tintahal-ebédhez. Szimi itt kifejtette, hogy mekkora élmény volt hátul hasítani végre és hogy többször is egyesült az univerzummal ezen a délelőttön.

Évzáró lakoma 

A befalást követően Böbével elégedetten nyugtáztuk, hogy ezért bizony megérte ide eljönni, ez nagyon jó volt, mint az egész idei túraszezon, de egy kellemes délutáni szunya helyett még vagy 380 kilométer várt ránk hazáig. Így hát nem volt mit tenni, feltuszkoltuk magunkat a motorra és hazagurultunk. Balatonszentgyörgyön búcsúztunk el egymástól és a szezontól.

Jövőre folytatjuk!

Barátsággal:

Dobos Zoltán

Túravezető

Túrán készült képek itt!