Rínó turz és a félresikerült bajor fejlesztés 

Történetünk egy messzi-messzi túravezetői találkozón kezdődött, amikor is mindenki felvetette a szerinte fontos célpontokat. Így került ismét képbe a sikeres montenegrói túra. A tavalyi túrákat mindenki imádta, a túravezetők igazán kitettek a csapat jó kedvéért.

Kihasználva a Pünkösd adta plusz egy napot a csütörtöki indulással pont öt teljes napunk volt eme csodálatos mediterrán ország felfedezésére. A reggeli találkozó a NEM megszokott helyen, a 6-os út kivezetőjénél. Itt már látszik a fejlődés: földi személyzet segíti az indulásunkat, ellát szendviccsel és vízzel, némi kötelező papírmunka, aztán álomszáguldás Mohács felé, ahol tovább bővül a csapatunk.

Ja, álom arról, hogy délen sokkal jobb idő lesz, sütni fog a nap meg ilyenek. Senki nem sejtette, hogy a kék-fehér propelleres márka legújabb fejlesztése (K1600GTL), nevezetesen a rain kapcsoló on állásban marad és nem sikerül kikapcsolnunk az egész túra alatt. Este, mire a '84-es téli olimpia helyszínére értünk, már mindenünk vizes volt. Időnként olyan esőt kaptunk, mintha a slagból locsolnának. A szarajevói szálláson a szokásos GPS szöveg: újra tervezés. Alapjait sajnos a mai eszközök még nem ismerik: időjárás jelentés.

Szarajevó óvárosában mindig nagy a nyüzsgés

A megfelelő döntés: menjünk minél közelebb a tengerparthoz és irány a monarchia legfontosabb hadikikötője, a Kotori-öböl legrégebbi települése: Tivat. Fantasztikus szállás (szinte mindenkinek a tengerre néző szobával), finom vacsora és ismét száradhatnak a motoros ruhák. Másnap egy könnyű Ostrogi Monostor látogatással egybekötött Tara kanyon beli kanyargással tűzdelt dirt-track tréning. Nem volt rövid. Este lett mire mindenki hazaért, de a mosolyt nem csak a pálinka hozta elő, hanem a legfontosabb esemény: mégis kikapcsolható az eső gomb a K1600-on. De lehet, hogy csak beázott vagy kiszáradt? Nem tudom mi történt vele, de tény és való, hogy a következő 48 órából kb. 36-ban zuhogott az eső. Szerencsére a legszebb hegyi szakaszon egy csepp annyi nem esett, így mindenki kedvére és bátorságához mérten húzhatta a gépe szarvát.

Esőben motorozni nem jó, de amikor fontos volt, olyankor az Istenek figyeltek ránk és nem sírtak (örömükben).

magpali

Már megint eső, már megint nagyszerű túra

Három dolog fontos egy jól sikerült motoros túrához: jó idő, szép helyek, klassz csapat.

A háromból kettő mindenképp adott volt. Montenegró különleges természeti adottságokkal rendelkezik, hozza a szokásos balkáni lazaságot. A csapat – komolyan mondom, nem viccelek – nagyszerű volt. Folyamatosan viccelődtünk, a legnehezebb szituációkat is mosollyal gyűrtük le. Az időjárás, hát igen, esett megint sokat. De meg kell jegyeznem, hogy a lényeges részeken: mint Tara kanyon, Pive kanyon, Ostrogi Monostor, Mostar, Kotori öböl – pont nem esett. Közös akarattal és pozitív gondolatokkal folyamatosan küldtük a felhőket tova.

Tara kanyon, Ostrogi monostor, és egy barátkozos tehén a montenegrói határon

Tanulságok: a Durmitor Nemzeti Parkon egy út vezet át, ha az leszakad, akkor csak földútnak is alig nevezhető valamin lehet kerülni. A csapatban a legkeményebb páros Rudi és Kata volt, mert kaja után bevállalták a Tara kanyon feletti drótkötélen való csúszkálást. A kebab és a csevab pont ugyanúgy néz ki a tányéron. Montenegróban és Boszniában bármikor állhat az út közepén tehén, kecske, birka, szamár, kutya, öreg néni, parkoló autó. A térképen sárgával jelölt utak lehetnek zergab@szt@ ősvények és kiváló hegyi szerpentinek, jelölésben nincs különbség.

És a legfontosabb: a jókedv mindenre megoldás.

Nagyon élveztem Montenegrót újra, végül sikerült mindent megnéznünk csak egy kicsit átcsoportosítva. Palival igyekeztünk a lehető legtöbbet megmutatni, kösz a türelmet!

Szimi