Egy amatőr első nagy túrája

Nos, figyelmeztettek, nagy buli, fantasztikus kirándulás lesz, de a végére már csak állni leszek képes, úgy szétülöm a hátsó felem.

Péntek reggel. Gyülekezik a csapat, gondolom, csupa mogorva, fanatikus motoros jön, aki egybe letol 500 km-t, a nap végén berúgja a kocsmaajtót, majd beterrorizálja Murau csendes kis alpesi faluját. Ezzel szemben, csupa barátságos arc, látszik mindenki örül a másiknak. Csalódás. Kellemes! Gyors kézfogások. Indulunk. Első 100 km , hm ez nem is olyan rossz, mint ahogy azt felvezették, a hátsóm rendben, hátam nem fáj, szépen süt a nap, csak egy kicsit irigy vagyok Attila MP3 lejátszójára. Tankolás, pont jókor, lábaim nyújtva, kávé, cigi, pisi. Szép az élet! Így tovább az ebédig. Az étterem tök jó helyen, pont időben, és a végén, aki akar, megmártózhat, a hegyi patak jeges vizében! Persze a bátrabbak úgy 5 méter körüli magasságból ejtik bele a testük. 7 óra körül érkezés a szállásra. Teljesen rendben minden, élek, nem fáj semmim, a vártnál sokkal jobban vagyok, és a hely is nagyon kultúrált. Este vacsi, 3 fogás, még desszert is van. Laza sörözés, duma, Zolin, a  túra másik vezetőjén szétröhögjük az arcunk, amint rögtönzött bemutatót tart a magyar televíziózás legaljából. Mindenki haza, alvás. Mármint mindenki, aki már rutinos, és tudja nem érdemes hajnalig rövidezni, mert holnap elég cudar világ vár a hősködőkre.

Reggel. Jaj!!!! Pedig sejteni lehetett. Nagyon másnap van! Nem baj, majd a motoron jobb lesz! És jobb is. Egy darabig. Kezd szemerkélni az eső. Félre állunk, vízhatlanítjuk magunk, majd tovább. De az idő egyre viharosabbra, és hidegebbre fordul. Nagy megkönnyebbülésemre megállunk egy benzinkútnál, és egy gyors közvélemény kutatás után Attila úgy dönt, ( nagyon bölcsen J ) , hogy a Grossglockner csak holnap lesz meghódítva! Igen, bevallom a túra ezen részét kihagytam volna. A visszaút kb 60 km, eső, hideg, mivel nincs a bakancsomon vízálló lábtyű, vagy mi, tocsogok benne, az ellenszél iszonyatosan fagyos, csak a hotel szaunájára tudok koncentrálni. A megérkezés víziószerű, mindenki, bebotorkál a saját szobájába, majd a forró zuhany alá. Ez igen! Minden motoros futárnak, aki az esőben is nyomja az ipart, a legteljesebb elismerésem! Szauna, vacsi, és most tényleg mindenki időben lefekszik.

Reggel. Irány a hegy! Csodálatos a hely, hófödte csúcsok, kellemes szerpentinek . A „vakmerőbbek"-nek egy kis havas off-road rally az út szélén. A csúcson szikrázó napsütés fogad minket. Az élet tényleg csodálatos !!!  Innentől, amíg be nem esteledik napsütés. Haza. Bevallom, visszafelé már vannak problémáim az üléssel, akárhogy mocorgok, már nagyon fáj mindenem. Átülök. Egy Goldwing-re!! Uhhhh!!!! Az utasok álma! Mindjárt beszunyálok. Kb onnan tudom , hogy motorozom, hogy bukó van a fejemen . De az álom sajnos csak a határig tart, onnan, újra vissza Attila mögé, a másfél araszos helyre. A határtól hazáig nagy csapatás, már mindenki megérkezne. Otthon fáradtan kádba merülök. Érzem, a hátsó felem tényleg szétültem, de nem hiába, nagyon megérte !!!!

Ménessy Gábor (Méni)