Egy valamirevaló motoros túrázó dédelgetett álmai között bizonyosan előkelő helyet foglal el egy andalúz túra, pláne ha az áprilisban, egy hosszú téli szünet után, tengerpartra és hegyi szerpentinekre kiéhezve, hirtelen dózisban érkezik. Ez a belövés nekünk most megadatott, fantasztikus négy napot motoroztunk a Marbella-Gibraltar-Ronda háromszögben.

Egy ilyen andalúz túra optimálisan egyhetes, de ezt a túrát szándékosan kompaktra terveztük, hogy azok is el tudjanak jutni e csodálatos környékre, akik egyébként nem tudnának egy egész hetet erre fordítani, de két munkanap még esetleg belefér. Így aztán az utazást szerda estére tettük, hogy csütörtök reggel a motorok átvétele után már neki is vághassunk az útnak. A kezdetben fenyegető fellegek egyre nyíltak, utat engedve a nap sugarainak, ahogy Tebából kelet felé indulva kezdtük felvenni a ritmust és megszokni az érzést, hogy Andalúziában motorozunk. 

 Itt még nem sejtettük, hogy milyen gasztronómiai élvezetek várnak ránk a következő pár napban...

Az ebédet csodálatos környezetben, az A-356-os út mentén a Restaurante El Pantano-ban fogyasztottuk el, majd dél felé vettük az irányt és ereszkedtünk Velez-Málaga felé. Itt a tenger állta utunk, ezért nyugat felé az N-340-en folytattuk a gurulást Málagán át Marbelláig. Őszintén szólva ez a rész nem a legélvezetesebb, mivel itt a tengerparton nem vezet izgalmas út csak autóút és autópálya, a kisebb utak csak szakaszosan mennek le a partra és ezek még ilyenkor, szezon előtt is roppant forgalmasak.

 Restaurante El Pantano az A356-os út mentén - Ide még visszajövünk!

Érkezés után egy kellemes sétát tettünk Puerto Banúsban a Yacht kikötőben és itt fogyasztottuk el a vacsoránkat is.

Pénteken reggel nyugat felé vettük az irányt és egysvungra lerobogtunk Gibraltárba. Mivel ez angol terület, így határátlépés szükséges, viszont nem álltak át a baloldali közlekedésre. A félsziget déli csücskén, az Európa ponton fotózkodtunk egyet és persze átnéztünk Afrikába is. Ezután felmotoroztunk a sziklára és a reptér feletti kilátópontról néztük végig, ahogy felszállnak a gépek. Most a majmok lényegesen visszafogottabbak voltak, mint korában, de mire továbbindultunk azért végszóra előkerültek ők is.

 Gibraltár felejthetetlen élmény volt

Innen észak felé vettük az irányt az A-405 majd az A-369-es úton, ami már egy kellemesen kanyargós hegyi szerpentin. Az etap célja Ronda, ahol egy helyes óvárosi téren fogyasztottuk el a kései ebédünket, majd besétáltunk a központba megcsodálni a Rio Guadalevin által kivájt El Tajo kanyont és a rajta átívelő régi hidat. A látvány egész lenyűgöző, ahogy egy tényleg korrekt méretű kanyon kettészeli a várost. 

 Ronda a nevével ellentétben egy gyönyörű hely :)

Ebéd és városnézés után pedig elérkezett végre az a pillanat, ami minden valamirevaló motoros szívét megdobogtatja és szemébe könnyeket csal: délnek vettük az irányt és rágurultunk minden szerpentinek szerpentinjére, a kanyargós utak koronázott királyára, ahol adottságainál fogva számos motortesztet is végeznek, az A-397-es legendára. Az ezután következett majd 40 kilométer pedig maga volt a beteljesülés! Az út minősége, a kanyarok ritmusa és a gyér forgalom által kódolva volt az élvezetes motorozás, és mi ki is hoztuk a pillanatból amit lehetet! Nagyot ment az egész csapat, amit aztán visszaérve Marbellába a kikötői vacsora alkalmával ismét jól kielemeztünk, majd egy jó hangulatú zenés bárban folytattunk.  

 Kanyarok, pálmafák, sunshine...

Szombat reggel ott kezdtük, ahol péntek este abbahagytuk: a csúcson. Az A-397-en indultunk ezúttal észak felé, maradandó élményeket vésve emlékezetünkbe. Ronda után az A-374-esen gurultunk nyugat felé és Zaharánál egy rövid szusszanás után egy fantasztikus szerpentinen fordultunk Déli irányba. Hegyre föl, hegyről le, kisebb és nagyobb szerpentineken szép lassan eljutottunk Benehavisba, a full gasztro faluba, ahol ismét egy kései ebédet toltunk. Ebéd után kicsi séta, majd ketté vált a csapat. A fél társaság visszament a szállodába, mi pedig ismét magunkévá tettük az A 397-est oda-vissza… mert ebből sosem elég! Közben tettünk egy hurkot Juzcarba, a Hupikék faluba, ahol egész szürreális módon minden ház hupikékre van festve és a „főtéren” egy három méter magas Törpapa áll.  

 Benehavisban az íz dominált, Hupikék faluban pedig a látvány

Visszaérve Marbellába a kikötőben ismét levezettünk kicsit, megfejtettük a világ dolgait és élveztük a szombat esti pörgést…

Marbella...

Vasárnap az A-355-ön indultunk Észak felé és cikk-cakkban haladva, valamivel két óra után érkeztünk meg Tebába, ahol leadtuk a motorokat és a helyi vendéglátóban egy kései búcsúebéddel tettük fel a koronát a túrára. Innen már csak busszal levittek minket Malagába, a reptérre és ripsz-ropsz éjfélre már a Liszten is voltunk. 

 Utolsó kanyarok, utolsó "vacsora"

Természetesen akár kétszer ennyi időt is eltölthettünk volna a környéken, de ez a négy nap éppen elég volt arra, hogy egy marha jót motorozzunk és magunkba szívjuk Andalúzia esszenciáját.

Motoros üdvözlettel:

Dobos Zoltán és Mester András