Napsütötte Tátra

VÉGRE!!!  Végre egyszer sikerült napsütésben, melegben, eső nélkül elmotorozni a Tátrába, Zakopánéba!!

Csináltam egy hosszú hétvégét a Rhinoval. Zakopane Prémium volt a túra megnevezése, és ez most tényleg igazi prémium volt.  Prémium időjárás, prémium útvonal, prémium szállás. Néha kicsit már sok is volt a kánikulából, de ezért nem panaszkodott senki. Egy 150 éve működő fából épült szállodában laktunk, uszodával, zárt garázzsal.

De kezdem az elején. Ez a túra kevés résztvevővel volt meghirdetve, jó is volt, szellősen motoroztunk, és megint érdekes embereket ismertem meg. Az M3-as Shell kútnál volt a start, nem késett senki, pontosan 8-kor indultunk. A csapatot megint Szilárd vezette, mostanra már nagyon jó haverok lettünk, eddig minden Rhinos utat vele csináltam. Én voltam a záró, jót moziztam a végén. Megint vegyes brigád jött össze, 600-tól 1600-ig volt mindenféle bringa. Chopper és robogó nem!! Volt egy vadi új Yamaha Tracer is, tesztmotor, ki is próbáltam, de erről majd később. 

Indulásra kész a csapat

Az M2 volt a bemelegítés, mentünk tovább Sahy felé. Még itthon javasoltam, hogy menjünk Selmecbánya felé, Szilárd be is tette az útvonaltervbe. SELMECBÁNYA ISTENKIRÁLY!!! Lecsaptunk a 66-ról Léva felé mikor már nem nagyon bírtam tovább, megálltam egy gyors pisire. Gondoltam simán utólérem őket, egy perc az egész. Nem is tartott tovább, de az előttem motorozó két "srác" kiszúrta, hogy megálltam és visszafordult értem. Intek, hogy minden oké, jöjjenek utánam, hip-hopp  utolérjük a csapatot. Ismerem a környéket, rákanyarodtunk a Selmeci szerpentinre és hajrá. Toltam rendesen, mögöttem a Tracer meg egy 1200-es Bandit, láttam idáig hogy jól mennek, na csapassunk. Állati jó volt huligánkodni egy kicsit, de a csapatot csak nem értük utol. Selmecbányán megálltunk tankolni, mert a Tracer kiszáradt. Azt mondja a Banditás Laci, menjek már egy kicsit lassabban, mert ezt a tempót nem bírja Suzuki futóműve.

Közben Szilárd sms-t írt, hogy Besztercebányán várnak a benzinkútnál. Hogy a francban kerültek ezek már oda??? Egyszerűen megfoghatatlan volt. Na akkor nem gatyázhatunk, húzzunk skacok. Zólyom előtt kb. 5 centin múlt az életünk, az egyik tempós kanyarban a mi sávunkban előzött egy bringást egy gyilkosállat. Az ő tükre és az én tükröm között volt az 5 centi. A többieknek talán még annyi se! Nem vagyok vallásos, de akkor keresztet vetettem!! Zólyomnál rámentünk a pályára, meghúztuk egy kicsit és hamar elértük Besztercét. A kútnál senki! Mármint a csapatból, mert annyi szép lányt már régen láttam mint ott. Minden tankoló autóból lengén öltözött gyönyörű csajok szálltak ki. Már megérte idejönni. Hívtam Szilárdot, nem vette fel. Írtam egy emesét, hogy hol vagyunk, és vártunk. Mert azt kiszámoltuk, hogy lehetetlen hogy előttünk legyenek.

Hát nem is voltak, ők az egyik kanyarnál másfelé fordultak, plusz bementek Selmecbánya belvárosába is, meg minket is vártak egy darabig. Na mindegy fő, hogy újra együtt a banda, mehetünk ebédelni. Beszterce után jön az a nagyon fasza szerpentin, aminek a végén ott a kajálda, ahol tavaly is ettünk. Na most már én is megkóstoltam a híres haluskát kolbásszal, nagyon finom volt.

Ebéd után telihassal lassabban csapattunk, Donovaly, Rózsahegy, és a Liptói tó következett. Tavaly az eső és egy autóverseny miatt nem tudtunk arra menni amerre most, de nagyon fain útvonalat mutatott Szilárd. El is kérem az adatokat, ha a T5-el megyünk Zakopánéba, ezt ki ne hagyjuk. Egy rövid kávéra megálltunk valahol fent, errefelé minden nagyon szép.

Pihi után nekivágtunk a Lengyel határnak, nemsokára el is értük, onnan már csak egy ugrás volt Zakopáne. A túra leglassabb része következett, egysávos, agyontelített úton tettük meg az utolsó pár kilométert a szállodáig. De végül csak odaértünk, beálltunk a motorokkal egy vadi új garázsba, lemálháztunk, és mentünk a kulcsokért. Én a Tracer-es fickóval kerültem egy szobába, felmentünk ledobáltuk a cuccokat, és újra bemutatkoztunk. Csató Ferinek hívják, ő a Ceglédi Zakarnál az értékesítési vezető. Állati jó fej, és nem horkol!!!! Fürdés után lementünk egy kicsit körülnézni, aztán 7-kor vacsi.

Ha Yamaha kell, őt keressétek!! (Csató Feri)

 A vacsora nagyon finom volt, pár pohár sör is fogyott hozzá, a lengyel népzene és a néptánc nem hiányzott, de zavaró se volt. Igazából ilyenkor az asztalnál ismerkedik össze a csapat, kiderül ki kicsoda. Jó kis csapat jött össze megint. Miután kellően lehűtöttük magunkat sörrel, lezártuk a napot, mert másnapra a Lomnici csúcs meghódítása volt a terv. Mindenki ment szunyálni, hogy pihent legyen az expedíció!!

Ez egy nagyon prémium szálloda

 Napsütötte Tátra második nap:

 Alapos reggelivel kezdtük a második napot. Süttettem tojást, nagyon finom pékárú volt, bőséges sajt választék, felvágottak, csak a kávé volt szokás szerint pocsék. Szilárd 9-re tervezte az indulást, a Lomnici csúcs ellen indultunk. Ferivel megdumáltam, hogy én megyek a Tracerrel, ő a Bestiával. Kíváncsi voltam rá, külsőre bejött nagyon. Rögtön jó pont volt a fokozatjelző, gyárilag a műszerfalba integrálva. Jó széles kormány volt rajta, a jobb kormányvégen a 3 fokozatú üzemmód kapcsoló. Feri szólt, hogy a "vaddisznó" állásba ne kapcsoljam, mert akkor nagyon vaddá válik, hagyjam STD-ben. Első dolgom volt átnyomni, de a borzongató gyorsulás elmaradt. STD-ben is próbáltam, de azt nagyon fűnek éreztem. Egyébként ez az egész egy jó nagy parasztvakítás, esetleg esőben lehet létjogosultsága. Minden a jobb csuklón múlik, az enyémen nincs ilyen, és még se félelmetes. I-es állásban tudja az alapot, a többi csak az elektromos gázkart butítja. Óriási dugóban, felmart aszfalton jöttünk ki Zakopánéból, az első félóra nagyon idegesítő volt. A határ után végre meg lehetett húzni egy kicsit a gázt, közép fordulaton elég erősen rezonált, vibrált a Tracer. A fék nagyon szuper, nagyságrendekkel harapósabb a Hondánál. A váltó rendesen működött, szépen fordult, de a seggét egy kicsit puhának éreztem. Nagyobb sebességnél nagyon huzatos volt, lehet hogy a plexin kellett volna állítani, de csak lefelé, mert a legmagasabb állásban volt. Egy óra múlva már nagyon kényelmetlennek éreztem az ülést, de azt a Bestián is meg kellett csináltatni. A Lomnici csúcs parkolójában már nagyon jó volt leszállni róla. Összességében jó kis bringa, de nagyon hiányzott a 4. henger, és az a 10 lóerő amivel a Honda többet tud. Illetve lehet hogy több, mert indulás előtt kapott egy sport légszűrőt, és nagyságrendekkel nyomatékosabbnak érzem, mint előtte. Száz szónak is egy a vége, a Bestiát nem adnám érte, de senkit nem beszélek le róla.

A műszerfal korrekt darab. Igazi fun-bike design, és a kidolgozás is minőségi, a lámpák ledesek

Leparkoltuk a vasakat, csak tátottam a számat, a K 1600 dobozai centrálzárasak voltak. Mint egy autó, megnyomod a gombot, és hallod ahogy a villanymotorok nyitják-zárják mind a három dobozt. Besza-behu, de azért rükverc nincs rajta. Egyébként érdekes, hogy a BMW-sek mennyire mások mint mi, "pór" motorosok. Nem mintha beszólt volna bárkinek is, vagy bármi gond lett volna vele, de ő szerintem magányos volt. Nem igazán tudott összehaverkodni senkivel, de ha lett volna még egy bömös, akkor tutira cimbik lettek volna. 

Megvettük a jegyet a lanovkára, de csak 1750 méterig mehettünk, mert a csúcsra már nem volt hely. Érdekes élmény volt himbálózni a kabinnal, ilyenben még nem volt részem. Fent még melegebb volt mint lent, szószerint pofáncsapott a forróság. Perec Lacival (Bandit) leültünk egy kávéra, és mivel 12 előtt voltunk kapuccinót ittunk. Egy gyönyörű tó is volt fent, nagyon szép volt minden, ennyire magasan még nem voltam soha.

                    Lefelé szinte szabadeséssel indul                            Érdemes volt feljönni!!

Egy órát nézelődtünk aztán indultunk vissza, lefelé még élvezetesebb volt a libegés. Mára ez volt betervezve, meg egy kis welness a hotelban. Elindultunk visszafelé, de egy fotózásra megálltunk egy útszéli étterem parkolójában. Itt Szilárd is kipróbálta a Tracert, meg Laci is ment egy karikát vele. Hazafelé eseménytelen volt az utunk, jó úton, szép időben motoroztunk. Beálltunk a garázsba, Feri lepihent, én meg felmentem az uszodába. Merthogy a tetőtérben volt a medence és a szauna. Gőzre nem vágytam, de az úszás nagyon jól esett. Előkerült Szilárd is a barátnőjével, Laci is, meg még egy srác és vacsoráig jót úszkáltunk, meg beszélgettünk. Jó délután volt. Kaja előtt még kimentünk a főutcára, sajtot, meg eredeti boci karamellát venni.

A vacsi megint perfekt volt, zene most is járt a kajához, és persze pár sör is. Páran leültek a tv elé, a Barca játszott Juve ellen, naná hogy a Barca győzött. Én felmentem, hazatelefonáltam, megnéztem az üzeneteket Viberen, aztán eltettem magam másnapra. Jó kis laza nap volt, fittnek éreztem magam a hazaútra.

Tánc ma nem volt

Pihenten ébredtem vasárnap reggel. Reggeli előtt bepakoltunk, lehordtuk a cuccokat és leápoltam a láncot a Bestián. A reggeli most is bőséges és finom volt, jól betankoltam az útra.

A reggeliző még érintetlenül

Kitettük a motorokat az árnyékba, Szilárd megfújta a sípját(új ötlet, és működik), 9-kor elindultunk. A Dobsinai jégbarlang látogatása volt betervezve délelőttre. Újra fantasztikus szerpentineken mentünk, szuper arrafelé minden út. Volt egy kis eltévedés, de Szlovákiában nem lehet hibázni, ha eltévedsz, akkor is csak jó utakon mész. Megálltunk tankolni, térképet nézni, GPS-t újratervezni.

 Télen itt nagy hó lehet, legalábbis a tető ezt mutatja

Elindultunk visszafelé, talán 30 kilométert tévedtünk. Aztán meglett a jégbarlang, megálltunk, de a többség(én is) leszavazta a látogatást. Tűztünk tovább Brezno felé, igazi örömmotorozás volt, hibátlan utakon gurultunk, a nap sütött, a gumi tapadt, mi kell még? Egy jó kávé kellett volna, meg is álltunk egy faluban egy pizzériánál.  A kiszolgálás egy kicsit a Szelíd Motorosok egyik jelenetére emlékeztetett, nem szolgáltak ki! Leültünk a teraszon, de kiszolgálás csak akkor volt, ha bementél kuncsorogni. A kávé ihatatlan volt, a kóla...., hagyjuk is. Mindegy, pihi, pisi, cigi, és szedelőzködtünk. Szilárd barátnője megpróbálkozott a füldugóval, az arca mindent elárul: 

"ezt ide?"

Mentünk tovább Brezno felé, abban reménykedtem hogy megállunk ott ahol tavaly kávéztunk, de úgy mentünk át a városon, mint kés a vajon. Nem volt nagy gáz, de három napja nem ittam rendes feketét!! Nagykürtös felé indultunk tovább, mondanom se kell No.1. úton mentünk megint, a majrécsík 2 mm-re apadt hátul. Qrva jó volt!! Nem sokkal a város előtt megálltunk tankolni, és itt elköszöntünk páran, Feri elkanyarodott Losonc felé, neki arra rövidebb az út, én meg Nagykürtös felé, ahol tudok egy jó olasz kávézót. Elköszöntünk egymástól, én még babráltam egy kicsit a telómat, aztán tűz. Alig megyek pár kilométert amikor a Perec Lacit látom az út mellett! Mi a helyzet? Azt mondja lemaradt egy kicsit, és mire észbe kapott eltűnt a csapat, fingja sincs merre menjen. No problémo, gyere utánam, én tudom az utat. Volt még kb. 30 kilométerünk Nagykürtösig, azt együtt tettük meg. A város elején egy kútnál megálltunk, ő nem akart kávézni, mutattam az irányt neki, lepacsiztunk, és ketten kétfelé fordultunk. Én megittam a hétvége legjobb eszpresszóját, felültem a Bestiára és belemotoroztam a naplementébe.

Jó hétvége volt, tényleg Prémium túra. Minden kerekre sikeredett, ami meg nem az nem is fontos. Jó idő, jó társaság, jó kaják, jó utak, jó szállás, tényleg tuti volt minden. És bónuszként még a Tracer teszt is! Még sok ilyet akarok, és kívánok nektek is.

Üdv. Mindenkinek, sziasztok: a Mágus.

Szöveg és fotók: Német Mihály