Korzika túra, a hátsó ülésről

MÁJUS 20 PÉNTEK (1020 km motorozás)

Egy napsütötte májusi péntek reggelen indult életem első igazán hosszú, 10 napos motoros túrája. Hosszas és átgondolt előkészületeket követően kora reggeli órákban elindultunk. Az oda út számomra csodálatos volt. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy míg Szilárd reggel a motorjához és a csapat többi tagjához indult, addig én a repülőtérre igyekeztem. Megkímélve magam az autópálya adta 1000 kilométernyi gyötrelmektől, utam első köztes megállója Pisa városa volt. Ízletes gőzölgő kávém, a ferdetorony árnyékéban felemelő élménynek bizonyult, persze közben részvéttel gondoltam feneküket szétülő csapattársaimra. Kora délután átvonatoztam Livornoba, megelőzve mindenkit, hogy a szobák átvétele már előkészítve várja a többieket. Bevallom még egy órácskát szundítottam is a nagy izgalmakra. Délután megérkezett a csapat, egy gyors eligazítás után remek vacsorával örvendeztettük meg magunkat, ismerkedünk, beszélgettünk.

MÁJUS 21 SZOMBAT(150 km motorozás)

Másnap, a kora reggeli órákban átkompozunk Korzikára. Ezt a tényt akár ezzel az egy mondattal is elintézhetném, de nem tehetem. Talán tapasztalatlanságom eredménye volt az a csodálat, ahogy ehhez a komphoz viszonyultam. Igaz, a hatalmas gépek mindig lenyűgöztek és talán a korzikai komp is ebbe a kategóriába tartozik. Magával ragadott a jármű monumentalitása. Persze a személyzet óramű pontossága és összeszedettsége is nagyon a helyén volt. Ott nem volt kecmec, ha azt mondja ide állsz, akkor ide állsz, esetleg még egy kérek engedélyt lelépni mondatot megengedett magának az ember, de többet nem. Kitörő lelkesedésem az út felénél sajnos elfogyott. Felfedeztem a komp teljes berendezését, beleértve a mentőcsónakok részletes megfigyelését, kb. 3x eltévedtem és duplán megebédeltem.

A fennmaradó 2 órát semmittevéssel töltöttem, mert a könyvem persze a motoros táskában pihent a komp hermetikusan lezárt gyomrában. Nettó 4 óra kompozás után üdítően hatott a szárazföld látványa. Kigurultunk a gépállat gyomrából és megcsapott az az isteni tengeri szellő, az orromat csiklandozta a mediterrán növények különleges illata, szinte harapni lehetett a levegőt. Utunkat a szállás felé vettük, persze némi kerülőúttal, hogy a végletekig kipihent szervezetünket kicsit felébresszük a szerpentinek hegyre vezető útjain, belekóstolva az elkövetkező napok hangulatába. A kiscsoportos utazás minden előnyét kihasználtuk, meg-megálltunk, nézelődtünk, fényképeztünk.

MÁJUS 22 VASÁRNAP(240 km motorozás)

Újult erővel vetettük bele magunkat a következő napba.  Aznapi célunk a Portói öböl és a világörökség részét képező Les Chalanches vörös sziklák felderítése volt. Egyik ámulatból estem a másikba, kb 10 percenként meg tudtam volna állni, hogy jobban szemügyre vegyem a táj valószínűtlen sziklaképződményeit. Béla halált megvető bátorsággal, konkrétan meg is hódította az utunkba eső sziklák többségét. 

Természetesen a szerpentineket ezen a napon sem kerültük el. 

Estéinket rendszeresen az aznapi élmények megosztásával és a következő nap tervezésével töltöttük, a szomszédos étterem hangulatos teraszán.

A nagy francia öntudattal rendelkező, angolul cseppet sem beszélő emberekkel ellentétben egy igen kedves, vendégszerető, angolul tökéletesen beszélő fiatalember vezette az éttermet. Nem csoda, hogy majdnem minden esténket, nála töltöttük. Volt, hogy a kapu bejáratában üdvözölt minket és a szokásos asztalunkhoz kísért, ami már összerendezve várt minket. 

MÁJUS 23 HÉTFŐ (300 km motorozás)

Tervünk erre a napra a Déli part, Bonifacio, egy kalandos hajókirándulás, strandolás Korzika legszebb partján a Palombaggia-on. Ennek hozzávetőleg 60%-a valósult meg, mert nagy bánatukra olyan szélvihar kerekedett, hogy a hajók nem mentek ki az öbölből, hiába mondtunk, hogy mi bizony kemény legények és leányok vagyunk, csapjuk a habok közé, - Béla biztos pattintott is volna egyet karikás ostorával, ha lett volna nála - de sajnos lelkesedésünk nem ragadt át rájuk. Maradt a pazar kilátás, városnézés, ami engem teljes mértékben kárpótolt.

Meg kell jegyeznem, hogy az utazás szerintem egyik legmókásabb részlete az volt, ahogy a motorosok, akik dacolva az orkán erejű széllel, kimentek volna a nyílt vízre, felszálltak a kisnyugdíjasok és óvodások közé a városi kisvasútra, ami felvitt minket a várba. Mert bár kemények vagyunk, azért had ne kelljen felgyalogolni olyan magasra! J Titokban le is kaptam sofőrünk kémlelő tekintetét, miszerint: most ezek tényleg velünk jönnek???

 Mielőtt elhagynánk ezt a remek hangulatú kis várost, örömhírt kell bejelentenem! Megtaláltam Van Gogh rég feledésbe merült székét, aki jelenleg a modellkedés helyett ajtókitámasztóként tengeti átfestett kis életét. 

A pancsolás helyett az ücsörgést választottuk a lélegzetelállító strandon. A hőmérsékleti viszonyok így május végén még nem voltak az igaziak. Viszont, ide még vissza kell térnem egy fürdőruha társaságában, 30 fokban.

MÁJUS 24 KEDD (200 km motorozás)

Ajacciot a sziget fővárosát tekintettük meg, oltári szerencsénk volt, mert pont elkaptuk a helyi piacos kirakodó vásárt. A színek, ízek, illatok kavalkádjában találtuk magukat. Napoleon szülőházát is bejártuk, személyesen is megbizonyosodtam róla, hogy igen kicsi ágyban aludt a nagyvezér.

MÁJUS 25 SZERDA (240 km motorozás)

Ezen a napon Calvi városát jártuk be, majd bevetettük magunkat a sziget közepébe. Káprázatos vidékeken jártunk, hegyek-völgyek, kis hangulatos falucskák és jelentős élővilág. Az élővilág sokszor az út közepén tehén és kisdisznó formájában jelent meg. A motorok hangja nem tudta őket kizökkenteni nyugalmukból, békésen pihengettek az út kellős közepén. A falvak bájos hangulata, az öreg házak, kopott ajtók látványa festői volt. Különös világ volt ez, távol a város zajától, képtelen helyekre épített házakkal.

MÁJUS 26 CSÜTÖRTÖK 

Csodás napra ébredtünk, mert mára terveztük a strandolást! Ezer ágra sütött a nap, alig vártam, hogy odaérjünk. Nem tántorított el a fürdéstől az sem, hogy egy árva lélek sem volt a strandon és az sem, hogy rajtam és természetesen Bélán kívül, nem fürdött senki. Nem mondom, hogy nem csípte a bőrömet a hidegvíz, de ezzel együtt nagyon élveztem a sós hullámokat. Persze jól átfagytam, ami után jelentős mennyiségű napozással próbáltam testemet újra az üzemi hőmérsékletre hevíteni. Stand után egy kis városnézés Bastia-ban, este a ház különleges homár specialitását vacsoráztuk.

MÁJUS 27 PÉNTEK  

Ezt a napot a kedvenc hely ismétlésére szántuk, Calvi és a sziget középső részét járták be a többiek, amíg én jelentős kínokkal küzdöttem szállodai szobánkban, rákvörös testtel és a fürdőszobában óránként látogattam meg Kis Vukkot is. Nem tudom, hogy a napszúrás vagy a homár volt az erősebb, de túléltem, bár erősebb nem lettem tőle. A túra ezen napján új értelmet nyert a szállásunkhoz tartozó hűsítő medence, konkrétan számomra a túlélés szolgálta.

MÁJUS 28 SZOMBAT   (29. VASÁRNAP)

Hazautazás. Reggel indításként, a kompra várva még egy kis gyomorsavval meglocsoltam a leandereket. Ezen a ponton erősen megingott a haza utam. Szerencsére a kompon, hirtelen ötlettől vezérelve, szép lassan kortyolva fél liter kólával rendeztem a szervezetem és gond nélkül értünk a Chioggia-i szállásunkra. Vasárnap mindenki szépen-épen hazaért.

Barátsággal:

Emőke