Kabrió élménytúra beszámoló

Az autóbuzéria/mánia egy igen súlyos, lappangó betegség. Tünetei azonban a motorbuzériához hasonlóan kezelhetőek, az egyik ismert legjobb gyógyszer a forgalommentes tengerparti szerpentin. Ezért Dr. Falkai ötlete alapján elsőként 12 beteggel és kísérőikkel vágtunk neki a három napos kezelésnek.

Igen illusztris konvoj állt össze a napfényes októberi reggelen, a szokásos budaörsi találkahelyen. Két-két BMW M4-es, Z4-es és hármas kabriók mellett egy M3 Cabrio, valamint egy Porsche 911 Carrera S Cabrio, Mercedes SL 55 AMG, Nissan 370 Z, és Opel GT sorakozott fel, hogy a hosszabb úton érjék el a Pag szigetet.

Kabrió élménytúra

A sofőrök között gokart, ex autocross és több amatőr rallye-versenyző is képviseltette magát. Ez már előre vetítette, hogy a tájban gyönyörködni legfeljebb a megállókban lesz lehetőség. Azonban viszonylag fegyelmezetten gyűrtük le a Karlovacig tartó autópályás szakaszt, csak a Varazdin utáni kanyargós részen nyomtuk mélyebben a pedált.

Az 1-es útra letérve a vártnál erősebb volt a forgalom, ezért jól esett a pihenés a Rastoke vízesésnél. Alig ötven kilométer múlva viszont elkezdődött az igazi nagybetűs autózás, amire otthon csak nagyon kevés helyen van lehetőség. A főútról letérve a forgalom eltűnik, és egyből néhány húzós visszafordítóval kezdődik a 25-ös út. Nos, itt el is kezdődött a természeti erőforrások mértéktelen pazarlása, mert hiába beteges, de jó móka a kőolaj és kaucsukszármazékok hanggá és füstté konvertálása.

Gospicot elhagyva egy alagút után végre elénk tárult a tenger. Ha valahol, itt érdemes megállni egy kicsit pihenni, hogy memorizáljuk a látványt, miközben a technika pattogva hűl a háttérben. Innen ugyanis még jobban kell koncentrálni, az út már erősen lejt és a kanyarok egészen szűkre váltanak. Karlobagba érve a kikötőben már egy hosszabb kávészünet következett, ahol maradéktalanul élvezhettük nem csak a panorámát, hanem az októberi meleget és napsütést is.

Kabrió élménytúra

A túra fénypontja, a 8-as út legjobb szakasza, most is gyönyörű volt a naplementében. Az út vonalvezetése, minősége is kiváló, és mivel nincsenek túl nagy szintkülönbségek, a féket sem kell széttiporni. Szívesen hallgattam volna kívülről is, ahogy a vonyító szívómotorok és a ropogó turbók zaja betölti a tájat. Így viszont elöl haladva a leforgatott sorhatos szórakoztatott, meg a kanyarból néha keresztben-füstölve távozó M4 látványa a visszapillantóban. Nagyobb mozi, mint a Top Gear-t nézni a neten, az egyszer biztos!

A Pag sziget végén lévő szállodába már sötétben érkeztünk. A messzebbről érkezők több mint 900 kilométert vezettek aznap, így nem csoda, hogy a brigád egy része vacsora után rögtön lepihent. Azért a keménymag még kihasználta, hogy csak a kedvünkért hosszabbított nyitva tartással üzemelt a wellness részleg.

Szombat reggel sajnos nem a szebbik arcát mutatta az időjárás, villámok kísérték az indulást. A sziget végénél aztán el is kezdett ömleni az eső rendesen, természetesen pont a 8-as út legjobb szakaszán. Persze egyeseknek ez csak annyit jelentett, hogy kisebb gázzal is meg lehet indítani az autó farát. Azonban Senj előtt már kitisztult az ég a kabriósok legnagyobb örömére. Mivel éppen nem siettünk sehová, leparkoltunk a kikötőnél. Amíg csapat egy része a kikötő melletti kávézóban élvezte a dolce vitát, a többiek a hangulatos kisvárosban barangoltak.

Kabrió élménytúra

Majd szikrázó napsütésben továbbra is a parti úton kanyarogtunk tovább Rijeka felé. Erre való egy kabrió, nem pedig a körúti dugóban páváskodni! A város előtt még megálltunk egy fotózás erejéig, majd tettünk egy kitérőt a Grobnik versenypályára, ahol hétvégente komoly motoros élet zajlik. Szerencsénkre éppen sikerült elcsípni a délutáni verseny rajtját. A hangorgia sokadik alkalom után is felállítja a szőrt a benzinnel fertőzöttek hátán.

A Rijeka-t elkerülő gyorsforgalmi sem volt unalmas, ugyanis az alagutakban a kompresszoros V8-as SL Merci adott koncertet. Opatija után a 66-oson újra tömény kanyargás következett a panoráma kávézóig, ahol a velünk egyszerre úton lévő motoros csapattal váltottuk egymást. A kilátás és a krémes miatt a helyiek is szívesen időznek itt. Kihasználva a ritkán adódó lehetőséget, fordultam egyet az új Mazda MX5-el. Egy pont kétszer olyan erős autóból átülve is szenzációsan jól éreztem magam benne, ami nem csak a nyitott tetőnek volt köszönhető. Azonban már mindenki nagyon éhes lehetett, mert a szállásig tartó fél órás utat Rabacba érzésre negyed óra alatt tettük meg. Vacsora után közös kocsmázással zártuk a szombat estét.

Vasárnap reggel megint csak nem kapkodtuk el az indulást. Tankolás után újra csapattunk egy jót a 66-oson Opatijáig, majd Rijekát elkerülve a kellemes hármas úton már hazafelé vettük az irányt. Egy hosszúra nyúlt ebédszünetet tartottunk még a Dobra folyó partján, és Zágráb alatt tértünk vissza az autópályára.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kezelés elérte célját! A kiváló társaságban, izgalmas autókkal megtett közel kétezer kilométer alatt elegendő élményt gyűjtöttünk, hogy tünetmentesen vészeljük át a telet.

Bistei Péter

túravezető