A Rhino Tours posztgraduális képzésén, egy fantasztikus szezonzáró októberi túrán igyekeztünk átismételni mindazt, amit még annak idején az általános és a középiskolában lexikálisan próbáltak a fejünkbe verni a hellén kultúráról. Ja, és nem mellesleg romtól romig gurultunk összesen majd 3000 kilométert a 10 nap alatt.

A csapatszellem olyannyira hamar kialakult a brigádban, hogy már a reptéri kávézóban jó hangulatú sztorizásba merültünk és csak a hangosbemondó figyelmeztetésére észleltük, hogy már menne a gép. Thesszalonikiben az ötcsillagos szálloda parkolójában felsorakozva vártak minket a motorok és már csak a szemerkélő esőnek kellett másnap reggelig elállnia ahhoz, hogy nekivághassunk a tanulmányútnak.

Reggelre ugyan elállt a szemerkélő eső, de helyette inkább szakadt és villámlott. Nem állt jól a helyzet, ezért a 9 órás indulást eltoltuk 10 órára, ami bevált, mert az eső addigra elállt. Innentől kezdve egyre javuló időben gurultunk a Meteorák felé. Az Olimposz lábánál rossz minőségű, kavicsos hegyi utakon motoroztunk majd egy kis hegyi falu feldíszített éttermében ebédeltünk, ahol épp esküvőre készültek. Rendesek voltak velünk, nem küldtek el annak ellenére sem, hogy még a bejáratnál a Szimi átesett és összetörte a ’Legyen e frigy hosszú és boldog’ című üveg installációt. Nem tudom, hogy volt-e köze ennek a közjátéknak ahhoz, hogy amikor eljöttünk az ifjú pár már a teraszon veszekedett. Mindenesetre  remek ebéd után folytattuk utunkat és még 5 óra előtt értünk a szállásunkra a Meteorákhoz. Gyors kolostorlátogatást terveztünk, de sajnos csak kívülről sikerült megnézni őket, mert pontban 5 órakor bezártak, így csak a csodálatos panorámában gyönyörködhettünk.

A csodálatos Meteorák.érdemes volt megnézni

Természetesen a harmadik napon nem mehettünk tovább úgy, hogy nem látogatjuk meg valamelyik kolostort, így reggel a 9 órás nyitásra már fenn is voltunk. Nem bántuk meg, kihagyhatatlan élmény. Épp csak továbbindultunk, amikor Jani advencsörjéről csak úgy ripsz-ropsz letört a váltókar. Egy power tape-es gyorsjavítás, majd egy helyi robogó szerviz végleges megoldása után az időveszteség miatt módosított útvonalon indultunk Lefkada szigetére. Kis hegyi utakon kanyarogtunk ebédet keresve, amikor az egyik kis falu egyetlen füstölgő kéményű, étteremnek kinéző házánál megálltunk. A nénike, akit ott találtunk csak görögül beszélt így nem értettük egymást, folyton csak ugyan azt az egy szót ismételgette hangosan és egyre lassabban hátha úgy majd megértjük. Már majdnem feladtuk, amikor Feri szólt, hogy mutogat valamit a néni a szomszéd ház felé. Követtük és egy kis véres padlójú kolbásztöltő helyiségben találtuk magunkat, ahol a mennyezetről lógtak a kolbászok. Egyből megvilágosodtunk, azt magyarázta a néni, hogy csak kolbász van. Természetesen kértük és nagyon jót ettünk, sült kolbi görög salival. Sürgött-forgott a néni, hordta a kaját és a végén könnyesre hatódta magát amikor az 56 eurós számlára 70-et kapott. Ebéd után nyomtuk tovább a hegyekben dél felé és amikor elértük a tengert egy kellemes teraszon szusszantunk egyet. Kávézni akartunk, de a szörnyű élmény hatására megfogadtuk, hogy a helyi kávékat és frappékat kerülni fogjuk az út hátralevő részében. Lefkadán is nagyon szép szállodában szálltunk meg és kezdtem rájönni arra, hogy itt az a hotel lehet ötcsillagos, amelyiknek üvegfalú a fürdőszobája. Így kiterjeszthető az intim szféra…

A negyedik napon Lefkadát fedeztük fel egyéni igények szerint több csapatra osztódva. A REA tagok körbemotorozták a szigetet, több tengerpartot is felfedezve, Porto Katsikinél pedig fürödtünk is a tengerben. Vasilikiben ebédeltünk egy parádés gyros tálat a hangulatos kikötőben, majd Sivotában kávéztunk.

Varázslatos kék tenger Lefkada szigetén - a Világkalandor csapat megmártózott

Az ötödik napon dél felé indultunk fantasztikus sziklák között, Patrasznál a nagy hídon mentünk át a Peloponnészoszi-félszigetre és ismét a hegyeken keresztül haladva értük el Olimpiát. Egy kellemes ebéd után meglátogattuk az Archeológiai Múzeumot, ahol ókori romok között sétálgatva szívhattuk magunkba letűnt korok szellemiségét. Papa szerint viszont igazán összekapkodhatnák már végre azt a pár rendetlenül szétszórt követ… hát hogy néz már így ki..  Este körutunk legdélebbi pontjára, Kalamatába érkeztünk és a Filoxénia Hotel pálmafás tengerpartján fürödve még épp elcsíptük az alábukó napot.

A Rhino olimpiai csapata megérkezett

A hatodik napon Korinthosz felé fantasztikus kanyonokon keresztül útba ejtettük Spártát, ahol előbb az ismeretlen spártai harcos (Szimi szerint Leonidász) szobrát tekintettük meg, majd az ősi Sparta romjait. Koradélután értük el Korinthoszt, de a nagy várakozás ellenére a csatorna nyugati bejárata csalódást okozott. Semmi különös nem volt, nagyjából Sió, úgyhogy átmentünk a keleti kijáratához. Ott ugyan úgy semmi különös nem volt, bár ott láthattuk, ahogy a fa gerendákból álló hidat leeresztik a víz alá, majd mikor feljön jégpálya csúszóságú lesz míg meg nem szárad. A látványos, 80 méteres mélységet a középen átívelő hídról lehet megnézni, ahol egyébként az 1890-es évek elején a munkálatokban résztvevő magyar mérnököknek köszönetet mondó emlékmű is áll. Az ötcsillagos Hotel Loutrakiban a szobák elfoglalása után azonnal szaladtunk csobbanni egyet a tengerben, a kora esti 25 fok miatt erős bűntudat gyötört minket, hiszen itthoniakkal beszélve kiderült, hogy  már napok óta szakadt ez eső idehaza. Fantasztikus vacsora után a hotel kaszinójában tettük fel benzinpénzünket a rulettre, ahol a nulla segítségével szolid nyereséget realizáltunk.

A modernkori spártai harcosok

A hetedik napon rövid etap várt ránk Chalkidáig, a hotelben lecuccoltunk és máris továbbindultunk egy kb. 220 kilométeres körre Evia szigetének északi részén. Nagyon jó ritmusú, élvezetes szerpentinen karcoltunk észak felé, amikor felhősödés és kis szemerkélő eső állított meg minket pont egy étteremnél. Amíg betoltuk a lokál fúdot az eső kieste magát, így hatalmasat motorozva megcsinálhattuk a nagy kört.

A nyolcadik napon az alig hetven kilométerre lévő Athénba motoroztunk, ahol egy kis utcában vártunk a városnéző buszunkra. Már a buszon voltunk, amikor két motoron 4 rendőr érkezett, akik lakossági bejelentésre szálltak ki, mert állítólag ötven motoros szállta meg az utcát… A busz vezetője illetve az idegenvezetőnk tisztázták a helyzetet, így indulhatott a városnézés. Uránia (az idegenvezetőnk) szerint a rendőrök soha semmit nem csinálnak itt, érthetetlen hogy most négyen rohantak le minket, terrorcselekményt gyanítva. Az ötórás körút alatt körbejártuk Athént, megnéztük természetesen az Akropoliszt, Zeusz templomát, az őrségváltást a parlament előtt, ittunk local caffét, ettünk local fúdot ebédre, Szimi megcsinálta a legjobb képeit, stb. Visszaúton Chalkidába a hegyeken át mentünk, nagyon szép panorámás szerpentinen búcsúzva Athéntól.

Az Akropoliszt megnéztük minden irányból, az idegenvezetőnk fantasztius volt

A kilencedik napon ismét hegyek között kanyarogtunk első célunk Delfi felé, de Arachovában megálltunk egy kávéra és egy gyors szétnézésre, mert annyira kedves és jó hangulatú a település, hogy muszáj volt megállni. Hamarosan az athéni Harley klub motorosai szállták meg a város vendéglátó ipari egységeit, voltak vagy 100-an. Az innen már csak 15 kilométerre levő Delfi is lenyűgözött minket, mert a hegyen lévő ősi építmények, romok a csodálatos környezetben egész egyedi aurát teremtettek. Este ismét a Meteorák lábánál szálltunk meg, ahol a szállásunkról pazar kilátás nyílt a környező sziklákra.

A tízedik napon kellemesen kanyargós útvonalon indultunk vissza Thesszalonikibe, de köd és kis eső akadályozott meg minket a nagy menéstől. Szerencsére a hegyen áthaladva az idő is javult és délután már napos időben értünk vissza Thesszalonikibe. Ott átadtuk a motorokat és a csomagokat a szállítónak, mi pedig bementünk a belvárosba kicsit szétnézni. A város jelképétől, a Fehér Toronytól sétáltunk körbe, majd vacsoráztunk és egy teraszon a kikötőben zártuk a búcsúestét.

A hazaindulás előtt még lazítottunk Theszalonikiben

Az utolsó nap délelőttje szabad volt, így volt aki visszament a belvárosba és volt, aki a közeli bevásárlóközpontban keresett némi vásárfiát az otthoniaknak mielőtt hazarepültünk.

Különleges élmény volt körbemenni Görögországon, mert bár az utak minősége változatos, a sík vidék kifejezetten rendetlen, de a hegyek szépek és a történelmi, kulturális emlékekkel párosítva felejthetetlen élményekkel gazdagított mindannyiunkat. Az ókori romok mellett a nagy beszélgetésekre fogok jó szívvel visszaemlékezni, méltó befejezése volt ez a 2015-ös motoros évünknek!

Jövőre magasabb fordulatra kapcsolunk, gyönyörű túrák vannak előkészítés alatt!

Dobos Zoltán (Zomax)

Túravezető

A Görög Motoros Túra része a VilágKalandor programunknak.

A VilágKalandor programunkról itt olvashatsz bővebben: VilágKalandor