Már javában tombolt a nyár, amikor kitaláltuk, hogy a túrakínálatunkból hiányzik még néhány rövid túra, így júniusban gyorsan kidolgoztunk még néhány kétnapos gurulást július, augusztus és szeptember első hétvégéire is. Jók ezek a kétnaposak, mert sok motoros nem tud vagy nem akar elszakadni a munkától, de egy hétvégi gurulás még mindenképpen belefér.

Az első ilyen instant kétnapos ez a Lavamündi gurulás volt, és mivel nem volt túl sok idő a jelentkezésre, így egy kicsi, ámde annál lelkesebb csapat gurult ki szombat reggel kilenckor a találkozási pontról. Minthogy a kánikula épp visszavett kicsit mert a gondviselés némi felhőt küldött fölénk így szuper időben gurultunk délnek a hatos úton Adonyig, majd nyugatnak és vetettük bele magunkat az alsóbbrendű utak varázsába. Egy húsz kilométeres szakasztól eltekintve jó utakon és szép környezetben motoroztunk és belépve Somogy megyébe, ahogy Nagyberénynél ráfordultunk a 65-ös útra, álltunk meg egy útszéli étteremnél egy rövid szusszanásra és kávézásra. A második etap még szebb környezetben vezetett minket keresztül a Somogyi-dombságon. Az ebédet Marcaliban csíptük meg egy kellemes kerthelységben, ahol nagyon finom olasz ételeket ettünk meglepően jó áron. A kaja-kómától kissé nehézkesen indultunk tovább, ráhajtottunk a 7-es főútra és Nagykanizsát északról kerülve mentünk Letenye felé. De még mielőtt elértük volna azt észak felé fordultunk Lenti felé, ahol gyors tank és szuszi után továbbgurultunk az Őrség felé. Ott aztán mintegy két órát gurultunk fel s le és szívtuk magunkba a hely fantasztikus auráját, sőt kultúrprogram gyanánt meglátogattunk Őriszentpéteren egy Árpád-kori templomot is amit olyan faján összeraktak a 12. század elején, hogy még mindig áll. Továbbindulás előtt még felfrissítettük magunkat az útszéli egykaros kútból és rövid tekergés után már a Kétvölgy kilátóból, egy fából épített torony tetejéről néztünk szerte szét.

Kétvölgy kilátó az Őrség csücskében, alig 300 méterre a Szlovén határtól

Hat órakor érkeztünk a szentgotthárdi szállásunkra, ahol még vacsora előtt vidám hidratálásba kezdtünk a napi vízveszteség okán, majd egy igen jót vacsoráztunk. A jó hangulatú beszélgetés biztosítva volt, minthogy Didáékra ebben mindig lehet számítani és Tibiék is már első közös túránkon annyira beépültek a csapatba, mintha nekik is már legalább a negyvenedik közös gurulásuk lenne velünk. Annyira gurult a vaker, hogy tíz órakor még a szállodai személyzet távozása sem tudta azt erodálni, így jobb híján megkértek minket, hogy ha majd befejeztük, akkor oltsuk le magunk után a villanyt és csapjuk be az ajtót.

Vasárnap finom reggeli és tankolás után után azonnal kiléptünk az országból és a 73-as és 74-es utakon közeledtünk a várva-várt 69-es felé. Még mielőtt ráhajtottunk volna megálltunk egy étteremnél és felfrissülésként toltunk egy nagy adag fagylaltot és jeges kávét. Böbe egy giga gyümölcsös-joghurtos kehellyel, én magam pedig a szokásos csokifagylalttal megbolondított banánhajóval vígasztalódtam. Miután jól megvígasztalódtunk továbbgurultunk és nemsokára már a 69-es út nyújtott kanyarjait vizsgálgattuk behatóan. Egy szembejövő baráti motoros jelzésének köszönhetően aztán olyan szabályosan gurultunk, hogy egy bokor és egy információs tábla rejtekében lesben álló hivatalos közeg már ránk sem emelte a kézi radart, csupán egy gúnyos ajakbiggyesztéssel nyugtázta, hogy ez a hely mára kifújt.

 Középpontban a Yamaha FJR1300 a 69-es úton, a Lavamünd feletti szerpentin közepén

Lavamündbe érve gyorsan megfordultunk és visszafelé is megcsináltuk az utat a víztározóig, ahol úgy döntöttünk, hogy a fagyikelyhek és a jegeskávék még nem szívódtak fel teljesen, így hátrahagyjuk a gigaburgereket és kolbikat és inkább továbbállunk hiszen már fél kettő volt. Legurultunk tehát másodszor is Lavamündbe és balra csaptunk Szlovénia felé, ahol az 1-es úton hasítottunk a Dráva völgyében. A Maribor-Muraszombat direkcióban csak egyszer álltunk meg szendvicsezni és ki nem találjátok: fagyizni. Legalábbis hű fagyitesómmal, Böbével itt is elnyaltuk, mit megkövetelt a szervezet. Már fél öt is elmúlt, amikor Rédicsnél beléptünk az országba, majd Lentiben az utolsó közös tankolás alkalmával elköszöntünk egymástól, mert bár továbbra is együtt mentünk a 75-ösön Balatonszentgyörgy felé és ott fel az M7-re, de már többet nem álltunk meg hazáig.

Ezen a túrán is bebizonyosodott tehát, hogy közös gurulásnak nem feltétlen túrós a háta, illetve új motoros is tud jól seperni... vagy mi. Tehát jövőre még több kétnaposat fogunk szervezni, mert jó! :)

Túravezető: Dobos Zoltán