Dolomitok, ahogy mi szeretünk

Hívtuk már Dolomitok AlpenMasters túrának, ajánlottuk már a szerpentinek szerelmeseinek, idén felfrissítettük kicsit a túrát: átrajzoltuk az útvonalat, új szállásokat kerestünk és a Nagy menet a Dolomitokban címet kapta. Csodás négy napunk volt, az első nap délelőttjét leszámítva napsütés és jó idő. Mindent összevetve másfél napot töltöttünk a Dolomitokban, ha komolyan vesszük a földrajzi tanulmányainkat, de a kijutás és a haza motorozás is tartogatott kevéssé ismert gyöngyszemeket.  A Dolomitok túrák általában a motorozásról és az elképesztő látképek begyűjtéséről szólnak, négy napba a lehető legtöbb élményt igyekszünk beleerőlködni. Most a különböző motorok és igények miatt két csoportban motoroztunk, összesen négy túravezető segítette a résztvevők kikapcsolódását.

Természetesen Zomax és én vezettük a csoportokat. Zomax egy Yamaha MT-09 nyergében diktálta a tempót a gepárd csoportnak, míg én egy Yamaha Tracer 700-al vezettem a sas csoportot. Minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, a csoportok átjárhatóak voltak ezért mindenki a nap elején eldönthette éppen melyik csoporthoz és stílushoz van kedve. Talán mondanom sem kell, de az én SAS csoportom a túra végére szinte azonos pulzusszám mellett, egy tempóban vette a kanyarokat! A számomra oly fontos „tökéletes siklást” többször is elértük!! (Ami nagyon érdekes, hogy mindig kevéssé ismert, alacsony forgalmú szerpentineken történtek a csodák.)

Tracer 700 a csúcson - Passo di Sella 2244m

Mintha a tesztmotoromat is erre találták volna ki. A Yamaha Tracer 700 egy könnyű, jól motorozható sporttúra gép. A motorblokk hangolása tökéletes ezekre a gyors hágókra. Például a Sella Nevea hágón, néhány gepárddal a nyakamban, akkorát sikerült motorozni, hogy a könnyem kicsordult a boldogságtól.  Történt ugyanis, hogy Kranska Gora felé tartva még az olasz oldalon összevártuk a két csapatot és egy nehéz, meg  a Dolomitokban aznap legurult 300 kilométer után egy igazi kihívást jelentő (Vrsc hágóval felpumpált) útvonalat dobtunk fel a résztvevőknek. Az igények felmérése után újra osztódtunk és néhány gepárd csapattag csatlakozott hozzám. Éreztem a nyomást a tarkómon, tudtam, hogy ők ez elmúlt három napban nem lacafacáztak, ezért egy kicsit feljebb emeltem a tempót és igyekeztem beállni a „tökéletes siklásra”.

Sikerült, a Tracer 700-al olyan ideális íveket tudtam húzni, melyek az esti vacsoránál is beszédtémát adtak. BMW 1200 és 1600-as gépekkel a nyomában a 75 lóerős Yamahám tette a dolgát, harapta az íveket. Az inkább feszes és sportosra hangolt futómű, itt nagyon elemében volt.

Túrán készült képek itt: https://goo.gl/photos/bkyDYE46BoS8PjoCA

Zomax – Yamaha MT-09

Míg a Szimi a kéthengeres Tracerrel a tökéletes sikláson ügyködött, nekem a három hengeres MT-09 jutott erre a hétvégére. Bár pakolni nem sokat tudtam, de mint rutinos túravezetőt ez nem hozott zavarba. Egy tanktáskában megoldottam mindent! Az első nap délelőtti eső ugyan próbált megviccelni, de nem hagytuk magunkat, kitartottunk abbéli elképzelésünk mellett, hogy „márpedig jó időnek kell lennie”! És lett is a továbbiakban. Az MT-09 blokkja bitang, a kinézete pedig vetekszik a nagyobb testvérével (MT-10). Én amúgy is a kezdetektől nagy rajongója vagyok az MT sorozatnak, néhány igen kellemes emlékem fűződik az MT-01-hez. Nagyokat motoroztunk Szimivel annak idején amikor megjelent.

Na, hát a Szimi által emlegetett ’tökéletes siklást’ az MT09-cel talán csak a B módban (valszeg ez felel meg az esős beállításnak) lehetne elérni. Amikor A módban van, akkor a legkisebb gázmozdulatra is olyat reagál a blokk, mint a Fekete Laci, ha a magyarságát firtatják – szóval nagyot! Aki nincs felkészülve rá, annak bizony hátracsuklik a feje, ha belemegy egy kisebb gödörbe és a csuklója véletlenül megbillen, mert olyat lódul a motor! A Dolomitok szűk szerpentinjein, meg a Vrsic visszafordítóin ideális az MT09, mert jó rövid és brutál erős, így nagyon nagy móka veretni ott vele. Szóval a Gepárd csoport nem a tökéletes siklást kereste, hanem az adrenalint, amit a harmadik nap utolsó etapján, a Vrsicre fel sikerült is oly mennyiségben termelni, hogy még most is van belőle.

 Zomax a Vrsc tetején-az adrenalin még ömlik az MT-09 kipufogójából

Egy másik hosszú szakaszon (SS52) a passo di Maurián átkelve pedig Ritával (F650GS) a nyomomban, a sas csoport szívdobbanásait hallva, mentünk óriásit. Itt egyes részeken 20-30 kanyar is olyan mérnöki pontossággal van megtervezve, hogy egy valamire való túramotor nyergében az igaz motoros elélvez, elalél. A sas csoportban leginkább 600 és 900 köbcenti közötti motorok nyomultak és bizton állíthatom ezek a szakaszok nekik valóak.

Vagy ott van a másik kedvencem a Deferenggen-völgy, szombat koradélután szinte zéró forgalom. Príma aszfalt és az út végén egy hatalmas, ízletes almáspite a jutalom az Obersee partján (ugye Böbe?). Itt szintén néhány gepárd szellemiségű túrázóval kiegészülve, mentünk igen keményet. Szeretem ezt a részét a túrának, mert sokszor motoroztunk már itt, sok szép emlék fűz a környékhez. És persze erre a völgyre is úgy 10 éve véletlenül, egy rövid hétvégi motorozás közben talált rá Szilárd barátunk. Azóta kihagyhatatlan program!

Sölkpass az egyik kedvenc hágónk, pedig nem is magas igazán

Sok év alatt, mindig csiszoltunk és hozzátettünk látványosságokat, extra programokat ehhez a túrához. Most a szállásokat változtattuk meg és nagyon bejött a dolog. Olaszországban egy a Michelin étterem- és szállodakalauz által is jegyzett hotelben pihentük ki az aznapi fáradalmakat és fogyasztottuk el a több fogásos vacsoránkat. Szlovéniában a szállodánk egy külön termet biztosított a vacsorához, ahol megtarthattuk a záróbeszédeket és kioszthattuk az ajándékokat. Az osztrák oldalon a szállásunk ablakából a Dachstein pazar szikláit csodálhattuk meg.

Minden túra vége kicsit szomorú, mert a több napos „csapatban elkövetett pörgés” véget ér és mindenki haza veszi az irányt, majd másnap kezdődnek a hétköznapok. Ám nekünk a Rhino Tours-nál egy újabb motoros túrára való felkészülés, újabb túratervek kidolgozása kezdődik és bevallom, ez azért nem olyan rossz.

Hát a Dolomitok túrát, mi így szeretjük!

Jövőre - lehet, hogy más néven-, de mindenképp meghirdetjük és megyünk! Téged is várunk kedves motoros barátunk!

A Yamahának köszönjük a tesztmotorokat, élmény volt! Pont a Dolomitokba való mind a kettő, falják a kanyarokat minden erőlködés nélkül.

Motoros üdv:

Szimi