Nagy Adria Kör Motoros Túra – ahogy egy benzintyúk látta

1. nap, szombat (Ercsi/Mohács – Szarajevó) 

Találkozó a benzinkúton értelmezhetetlenül korai órán, majd bemutatkoztunk az érkezőknek (na neee, ennyi nevet képtelenség megjegyezni), rövid eligazítás után nekivágtunk az autópályának Mohácsig, ahol teljes lett a csapat.

Határátlépés – Informatika vs. túrázni indulók: 1:0

Megfáradt internet miatt a határt lezárták, így útvonal módosítással kezdtünk már az elején, szerencsére akadt másik határátkelő a közelben.   Horvát autópálya kapuk sem álltak a helyzet magaslatán, néhány utastársunknak kamionnyi magasságokba kellett nyújtózkodni a jegyekért. Szimi segített.

Informatika vs. túrázók: 1:1

Az R467-es úton, csodaszép türkiz folyó mellett kanyarogtunk, majd az M18-as úton értük el Szarajevót. Szállásunk a város szívében, a Hotel Europe***** volt. Vacsora közben megtörtént a „hivatalos” bemutatkozás, ezúttal a nevek mellett a motorok típusa is elhangzott.  Nagyon koncentráltam, így a keresztnevek többsége már megvan. Vacsi után besétáltunk Szarajevó óvárosába, ahol nyüzsgő éjszakai élet fogadott. Zomax kis történelemleckéje és fotók sokaságának elkészítése után felkerestünk egy autentikus sisa bárt. Néhányan füstölögtek, a füst gondolatától is köhögőrohamot kapók (köztük én is) beérték némi „magic tea”-vel. Elég hosszú volt a nap, így korán feladtuk és visszamentünk a hotelbe. Szállás szuper, ágyikó puha. Utolsó gondolatként kinéztem a szobaablakból a mellettünk lévő minaretre és titokban abban reménykedtem, hogy másnap reggel elalszik a müezzin és nem fog hajnalban a fülembe harsogni. 

TÚRÁN KÉSZÜLT KÉPEK ITT

2. nap, vasárnap (Szarajevó – Herceg Novi)
Reményem bejött, csend volt, a müezzin aludt vagy világgá ment, így majdnem sikeresen lekéstük a reggelit. Indulás ismét hajnali 8-kor (Zoli nem tud aludni?!). Reggeli megbeszélés után folytattuk utunkat az M18-as úton, a Bisztrica folyó csodálatos szurdokában, magas sziklafalak között a Montenegrói határig. Elindultunk a Piva kanyonban, majd egy éles kanyar után szűk, sötét, sziklába vájt alagutakon keresztül tekeregtünk fel a Durmitorok csúcsáig, hogy Montenegró legmagasabb pontján lőjünk néhány fotót Bobotov Kuk-kal a háttérben. Sajnos a hócsata elmaradt, mert a meleg napsütésnek köszönhetően csak aprócska hófoltok maradtak a pár héttel ezelőtti hófalakból, de ezt nem bántuk, hiszen így át tudtunk kelni a hegyen. A csapat a hegy tetején kettévált, a nézelődősebb csapatot Szimi vezette, míg a versenyzőbb lelkületű csapat Zomax vezetésével, - miután elérte a P5-ös utat - döntögethetett kedve szerint 20 km-en keresztül a jó minőségű, tükörsima aszfalt elnyújtott széles ívein egészen a Zoli kedvenc étterméig, ahol már ebéddel vártak bennünket. Majd egy rövidebb, szűkebb, szerpentinesebb szakasz után ismét szép széles úton, ragyogó napsütésben roboghattunk egészen a Kotori-öbölig, ahol pazar kilátás tárult elénk az öblöt körülölelő hegyekről. Innen már csak pár perc gurulás volt az öböl partján szállásunkig, majd jót csobbanhattunk a tenger kellemesen frissítő vizében.

3. nap, hétfő (Herceg Novi – Makarska)

Indulás ismét reggel 8-kor (Egyre gyűröttebb vagyok, de már szinte mindenkinek tudom a keresztnevét, bár férjem a motorok típusával hivatkozik utastársainkra. Úgy érzem, kénytelen leszek megjegyezni a motorokat is). Átléptünk Horvátországba. Kissé bizonytalanok voltunk a határátlépési szabályok miatt (vajon ha Montenegró felől lépünk be, akkor is beengednek ugyanúgy, mintha Magyarország felől jönnénk vagy kellenek a PCR tesztek, igazolások, mindenféle bonyolult dokumentumok? Ki bír ennyi különböző igényt megjegyezni?! Kérem vissza a régi rendszert! Személyi, dobre dan és kész). Szerencsére gyorsan átjutottunk. Egy vékony aszfaltcsíkon, meredek emelkedőkön felmentünk Dubrovnik felett a hegyre, ahonnan meseszép panoráma nyílt a lábunk alatt elterülő városra, legendás kikötőjére és természetesen a végtelen tengerre. Kávézás közben kigyönyörködtük magunkat, majd haladtunk tovább a 8-as út mentén. Enyém volt a pazar kilátás, a virágzó, buja leanderek, takaros házak, fényűző szállodák és persze a tenger és a sziklák látványa, férjem pedig a kanyarokban lelte örömét. Ismét egy határ Bosznia felé. Zomax a Neumi folyosóban talált egy hangulatos grilléttermet, ahol isteni calamarit ettünk.

Biokovo Skywalk – nem tériszonyosoknak való vidék. A kilátóhíd üvegjárdája alatt sok száz méternyi szédítő mélység tátong. Ha már képesek vagyunk engedni a korlát szorongatásán és nem a mélységbe, hanem a messzeségbe nézünk, hihetetlenül szép táj tárul elénk. De itt még nem értek véget a magasságok. Zomax vezetésével néhányan tovább motoroztunk a Sveti Jurej csúcsáig. Az odavezető út kevésbé edzetteknél okozhatott némi émelygést gyomortájon, hiszen mély szakadékok mellett kanyargott a vékonyka út, amely a csúcsig vezetett. Odafenn ismét gyönyörű látvány fogadott, nekem személy szerint a tenger felé eső pici hegyecskék sokasága tetszett. Szállásunk Makarskán volt, a szobák kiosztása gyorsan és szervezetten zajlott, így hamarosan ismét fejest ugorhattunk a tengerbe.

4. nap, kedd (Makarska – Biograd na Moru)

Egy laza, kirándulós nap (Ismét 8 órás indulással – soha nem fogom megszokni) Kishajóval bementünk megcsodálni a Krka Nemzeti Park vízeséseit. Aki erre nem volt kíváncsi, az némi fürdőzéssel ütötte el a várakozás idejét. Aki pedig halmozta az élvezeteket, az még egy laza zuhanyt is vett a vízesés alatt. Többen indultunk a vizes póló versenyben, Erik és Vili kiegészítette vizes farmer versennyel is. :) Este városnézés, sörök és némi - e vidékre jellemző - tokaji bor fogyasztásával egybekötve, szuvenírbeszerzés. 

5. nap, szerda (Biograd na Moru – haza)

Indulás reggel 8-kor (azt hiszem fáradok, ébredés után megijedtem a tükörben látható karikás szemű szörnytől) Hosszú az út hazáig, meleg is van, jobb lenne még maradni egy kicsit ezen a fantasztikus tengerparton. 8-as úton folytattuk utunkat, megálltunk néhány fotóra Maslenica hídnál, majd haladtunk tovább Karlobag felé. Az utolsó 17 km igazi motoros élmény, szuper kanyarokkal.  A 23-as úton folytattuk utunkat az autópálya felé. Szimi nem dudált, integetett és mutogatott, hogy „itt, ez az a pont”, így a gyakran emlegetett „Bajnokok fala” megcsodálására nem került sor. Az autópálya unalmas és forró sok száz kilométere után átléptük a magyar határt, ahol elbúcsúztunk egymástól, amit a határt őrző hölgy egy fotón meg is örökített. Majd az M7-en még egyszer búcsúzkodtunk mindazoktól, akiknek pont addig a kútig tartott ki a benzin, mint nekünk és mindenki hazatért épen, egészben, élményekkel telve otthonába.

Első szervezett túránk volt a Rhinoval, de nem az utolsó. Szuper szállások, jó éttermek, jó fej, laza túravezetők, látnivalók minden napra, profi szervezés, fantasztikus, sokszínű társaság, szenzációs hangulat és szerencsére balesetmentes út. Klassz 5 nap volt!!!

Angi

TÚRAVEZETŐI CSAPATUNK

Zomax ÉS Szimi

www.motoroskonyv.hu

Motoros könyvek - hasznos tippek, tapasztalatok, különleges útvonalak, vezetéstechnikai tanácsok.