Navigáció
Ezt mindenképp...
Tesztek
A kőkemény igazság
WILBERS futómű BMW R1250GS-be. Kell ez? - Az X-BIKE Motorosbolt jóvoltából tartóstesztre kaptunk egy Wilbers WESA futóművet az idei BMW R1250GS túravezetői motorunkba. A 100kg motorosra hangolt futóművet a Székelyföldi motoros túránkon kezdtük vallatni, majd jött a Nordkapp, a Transzfogaras és a Pireneusok, végül egy Adria kanyarvadász túra. A tapasztalatainkat az alábbi cikkben foglalta össze Szimi.
Rhino Card
Mert ebbe a csapatba tartozni kiváltság!
Vélemények
Fotópályázat
Motorrevű - Rhinotours: Horvát Tengerparti Gurulás
2011.05.20.
2011.05.22. (3 nap)
2011.05.10. 00:00.
0 / 0 fő (össz. 0 motorral)
lejárt a jelentkezési határidő
közös túra
Zoli szerint - egyes csapat története
Május 20, péntek, reggel 7 óra. Felhőtlen égbolt, napsütés és már majdnem 20 fok, mikor felültem a motorra, hogy az idei második Horvát túránk találkozóhelyére induljak. Gyönyörű napnak néztünk tehát elébe, mikor Budaörsön sorra érkeztek a résztvevők. A nagy létszámra való tekintettel két csoportra oszlottunk, így sokkal könnyebb a haladás. Az első nap célja az Isztria nyugati partján elterülő Porec volt. Szlovénián keresztülvágva ez mintegy 650 kilométert jelentett aznapra, így nyolckor fel is fejlődtünk két sorba és kigurultunk az M7-re. Az első pihenő a 167-es kilométernél levő Shell kút lett volna, de sajnálatos módon egy baleset miatt fél órát várakoztunk az autópályán pár kilométerrel a völgyhíd előtt. Azért tankolni és egy kávét inni megálltunk a kúton, majd a határon pénzt váltottunk. 1 óra körül Zágráb után egy INA kútnál ismét szusszantunk egyet, majd le is jöttünk a pályáról és Bregana-nál átgurultunk Szlovéniába. A kettes csapatot a határon már nem volt módunkban bevárni, mert ők valahol az autópálya és a határ közötti 10 kilométeren … mondjuk úgy, más utat választottak, mint az egyenes ezért lemaradtak. A csodaszép idő kitartott, mi pedig haraptuk a kanyarokat Novo Mesto felé. A péntek délutáni csúcsforgalom kicsit megfogott minket Novo Mestoban, de mikor kijutottunk ismét átadhattuk magunkat az önfeledt kanyarvadászatnak. Szép tájakon, kellemes úton haladtunk nyugati irányban keresztül Szlovénián. Balkézre néhány felhő jelent meg, de ez még jól is esett, mert már kezdett túl meleg lenni. Egy rövidebb pihenővel a hátunk mögött értük el Planinát, ahol tavaly egy megáradt kispatak elárasztotta az egész területet, most viszont csak egy füves mező várt minket. Itt balra kanyarodva egy parádés szerpentinnel elkezdtük az ereszkedést Koper felé az A1-es autópálya mentén. A széles, jó minőségű út nyújtott kanyarjai engedték, hogy kicsit megeresszük a motorokat és mi meg is eresztettük. A csapat eddigre összekovácsolódott, együtt volt, nagyon jót jöttünk ezen a szakaszon. A reggeli fél órás csúszást behozva még hat óra előtt értünk le a Horvát határra. A határ után kb. 10 kilométerrel Bujéban tankoltunk és az utolsó 40 kilométert a 21-es úton kanyarogva teljesítettük. Még hét óra előtt érkeztünk meg a szállodába és egy gyors zuhany után a teraszon egy sör mellett vártuk be a második csapatot. (A majd’ másfél óra késést nyílván megmagyarázza a Szimi!)
Senj, egyes csapat elindul...
Szombat reggel nyolckor, megint csak zavartalan napsütésben indultunk utunkra keresztül az Isztrián. Magunk mögött hagyva ezeket a fantasztikus római stílusú falvakat kezdtem azon gondolkodni, hogy egyszer valamikor, egy következő túrán egy egész napot kellene szentelnünk erre a félszigetre, megállni többször, magunkba szívi a táj hangulatát meg ilyesmi. (A’sszem kezdek öregedni!) Átérve az Isztria keleti oldalára az első nagy panoráma-parkolóban megálltunk megnézni a tengert, valamint osztozni a kettes csapat sikerében, hogy ők értek oda előbb. Innen Opatijáig mintegy 30 kilométer kellemes szerpentin következett, majd némi városozás Rijekán keresztül. A csapat viszont egyben volt. Elhagyva Rijekát végre rágurultunk a 8-as útra és ahogy távolodtunk a várostól, a forgalom úgy csökkent és vált egyre élvezetesebbé az út. A kicsit hosszúra nyúlt etap Senjig tartott, ahol tankoltunk majd néhányan beültünk a szokásos kávézónkba, míg mások ebédelni egy közeli teraszra. Az egyes csapat persze nem bírt a fenekén ülni egy órát, mi motorozni jöttünk ide, vagy mi! Ezért közkívánatra fél órával hamarabb továbbindultunk a 8-as út újrafelfedezésére. Nagyot mentünk Karlobagig, ahol először még nem a megbeszélt találkozóhelyre mentünk, hanem felmentünk a város fölé a hegyre egy panoráma-parkolóba, hogy onnan nézzük végig a kettes csapat diadalmas érkezését. Már megnéztünk mindent, lefotóztunk mindent, de a kettes csapat csak nem érkezett. Na jó, menjünk le, nehogy továbbmenjenek látva, hogy nem vagyunk ott. A parkolóba érve az még üres volt és már kezdtem aggódni értük, hogy egy elágazás nélküli hetven kilométeres úton hova tudnak eltévedni, amikor végre megérkeztek. Szilárd kicsit később, miután remegő kézzel leszámolt 300 helyi egységet egy ellentmondást nem tűrő, zord egyenruhás markába. A kettes csapat aztán megint nagy diadalnak értékelte, hogy egy helyi halászt és egy norvég turistát is beleszámolva négyen mártóztak meg a hűs habokban. Az egyes csapat motorozni jött ide, nem pedig pancsolni! Majd este. Míg a kettes csapat volt szíves pancsikolni fenyegető fellegek kezdtek gyülekezni a hegyek felől, úgyhogy ideje volt továbbállni. A Karlobag alatti 10-20 kilométer a 8-as út esszenciája, ezúttal is kihoztuk belőle a maximumot, de ahogy közeledtünk Starigrad térségéhez egyre baljóslóbb fellegek kezdtek előtűnni. Az időjárási kataklizma szélét súrolva, de még épp elkerülve szusszantunk egyet Maslenicánál, majd Posedarjénál balra ráfordultunk Pagra. A hídnál a megbeszéltek ellenére valamiért nem álltunk meg, de ezt majd a Szimi kimagyarázza! Az utolsó hatvan kilométeren már ugyan fáradtan, de lelkesen gurultunk végig Pag sziget gerincén, hogy Jaksinicában egy kellemes wellness hotelben lelazulhassunk kicsit. Volt ott minden, külső medence, belső medence, szauna, ilyen gőzkabin, olyan gőzkabin és persze a tenger, ahol az egyes csapat teljesen egyértelműen fordított, már ami a tengerben való fürdést illeti. (No, de nem a mi stílusunk a kérkedés!) Vacsora után a medence partjára telepedtünk pár sörrel és jó hangulatban sztorizgattunk mígnem egyszer csak elmentünk lefeküdni.
Hotel Luna - Pag sziget, jól megérdemelt pihenés
Vasárnap reggel kifogástalan időben tankolással kezdtünk Novaljában, majd végiggurultunk Pag szigetén és Maslenicánál ráfordultunk az 54-es útra, majd miután sikeresen abszolváltuk az aknamezőt megkezdtük a kapaszkodást a 27-esen felfelé a szerpentinen. A csúcs előtt ismét csak egy panoráma-parkolóban álltunk meg még egyszer utoljára visszanézni a tenger felé, majd Gracac irányába átbuktunk a hegygerincen. Innen már viszonylag egyszerű volt az út, az 1-esen jó tempóban tekertünk Plitvice felé, utána tankoltunk, majd egy út menti kávézóban szusszantunk egyet. Kettes csapat persze sehol, na, mindegy. Szuper idő, szuper út, Karlovacnál rá a pályára, Zágráb után tankolás (kettes csapat sehol, na, mindegy), aztán a határon végre látótávolságba kerültek a kettesek is. Már a magyar oldalon a 193-as INA kúton aztán végre egymáséi lett a két csapat, így ez lett a goodbye point is, bár a csapat egy része (persze, hogy az 1-esek) kitartóan maradtak mögöttem, szinte hazáig (hát ennyire együtt volt a csapat!).
Epilógus: Csodaszép időben, gyönyörű helyeken motoroztunk, a csapat nagyon egymásra talált, jó volt együtt motorozni! Nekem ez a túra 100%-os volt. Köszönöm a részvételt.
Dobos Zoltán
Túravezető
Szilárd szerint - kettes csapat története
Péntek reggel 8-ra volt meghirdetve az indulás az oroszlános budaörsi benzinkút parkolójából.
Több szempontból is különleges túra elé néztünk:
Szezon egyik első túrája volt.
A túra szervezésében partnerünk volt a Motorrevü.
Kipróbálhattunk 2db Yamaha Super Tenere-t, a Yamaha Hungária jóvoltából.
Fájó szívvel adtuk hétfőn vissza a tesztmotorokat...
A tapasztalatainkat itt olvashatod a motorról
Mindenkinek nagyon mehetnéke volt már ezen az igazán szép májusi napsütéses reggelen. Ezt onnét tudom, hogy betegesen pontos vagyok ezért már fél nyolc előtt odaértem, továbbá nálam nagyobb "mehetnékérzése" eddig senkinek sem volt. Eddig...
Mire megérkeztem, már majdnem mindenki ott volt, megtankolva felmatricázva indulásra készen.
Az 1-es csoport Zoli és Krisz vezetésével pár perccel előbb elindult (mert féltek, hogy utolérjük őket). Autópályán húztuk a gázt Zágrábig (egyszer azért megálltunk tankolni). Zágrábban egy jó félórás ebédszünetet tartottunk, ahol már meg lehetett beszélni az elmúlt pár óra sztorijait. Sajnos az M7-en volt egy nagy baleset (egy furgon felborult), ami miatt fél óra kényszerpihenőt kellett beiktatnunk.
Szimivel meg tudtuk beszélni az első tapasztalatainkat a 2db Yamaha Super Tenere-ről, amit a Yamaha Hungáriától kaptunk kölcsön erre a túrára. A két új Super Tenere könnyebbé tette az amúgy dögunalmas autópálya szakaszt, mert egyrészt ismerkedtünk a motorral, másrészt nagyon kényelmes, ami lehetővé teszi az időben megnyújtott etapokat is.
A közös pihenő után az 1-es csapat (félelmétől vezérelve megint pár perccel) korábban indult. Biztos, ez esetben is a gyorsaságunktól rezeltek be...
Zágráb után következett a túra szlovéniai szakasza. Ezen a részen nincsenek se magas hegyek se lélegzetelállító hágók, viszont az út élvezetesen kanyargós és jó, dinamikus tempót lehet motorozni rajta.
A határátlépés után az itinertől eltérve tettünk egy 10 perces kitérőt. Szimi egy pici falu által határolt búzamezőre vitt minket, ami valaha nagy csaták színtere volt. A legenda szerint i.sz. 650 körül volt a szlovén honfoglalás amikor is Kastejec nagyúr vezetésével kiűzték az itt lakó avarokat. Ez, a mostani búzamező volt az egyik nagy csata helyszíne.
Gyorsan visszatértünk az eredeti itinerhez és üldözőbe vettük az 1-es csapatot. Szimi félt, hogy túl gyorsan utolérjük őket, mert nem tudott parancsolni a Super Tenere sport beállításának (ilyen is van a motoron) ezért megkért, hogy menjek én elől egy kicsit, hátha én vissza tudom fogni magamat. Szépen haladtunk az előre megbeszélt úton, majd Novo Mesto nevű városnál a szlovén honfoglalás egy újabb helyszínével ismerkedhettünk meg az én vezetésemmel.
Az öregek még talán ma is beszélik, hogy a mai Novo Mesto volt az Avarok utolsó fellegvára mielőtt a dicső Kastejec kiűzte volna őket erről a földről. Novo Mesto jelentése egyébként "újhely".
Miután megnéztük Novo Mesto-t, az út további szakaszát szerencsésen, és dinamikusan tettük meg. Aznapi szállásunk Porecben volt. Megérkezésünkkor a szálloda előtt elterülő öblöt éppen a naplemente szállta meg így még néhány giccses fotót is sikerült készítenünk. A motorok lemálházása közben elfogyasztottuk a jól megérdemelt megérkezőitalt. A legenda szerint már a honfoglaló szlovének is ezt a gyógynövényekből készült italt fogyasztották a csaták után, melynek mai neve: Jagermeister.
Karlobag, egyes csapat megint siet, mi még pancsolunk...
Miután a túra minden egyes résztvevője segítségével lenulláztuk a szálloda svédasztalát, elindultunk, hogy átvágjunk az Isztrián. Az 1-es csoport gyorsan málházott, és mire észbe kaptunk már megint elindultak... (mert féltek, hogy utolérjük őket...) Az első pihenőnk a félsziget túloldalán volt egy festői szépségű kilátással megáldott parkolóban. A 2-es csoport fantasztikus tájékozódó képességének köszönhetően elsőnek ért a találkozási pontra.
Megjegyzem, az 1-es csoport megnézte az Isztriának azt a részét, ahol a nagy szlovén honfoglaló Kastejec nagyúr a csaták után megérdemelt szabadságát töltötte :)
A kötelező fényképek után továbbindultunk Opátiján át Rijekát elhagyva a legendás 8-as út felé, ahol ha nem figyelsz, a kanyaroktól tényleg elszédülsz. Az első megállónk Senj városában volt. Dél körül értünk oda, így ebédre megkóstoltunk egy horvát specialitást, a "Burek"-et. (Tésztája rétestészta jellegű, hajszálvékonyra nyújtva. A tésztát zsiradékkal kenik, hajtogatják tölteléket tesznek bele, és kisütik a kör alakú formában. Az alap a túrós és a húsos, de létezik almás, meggyes és káposztás is . Laktató kaja, emelett egyszerűen, gyorsan és bárhol fogyasztható.)
Ebéd után továbbindultunk Pag szigete felé, az aznapi szállásunkra.
A nap további részében, Iván, a Motorrevü szerkesztője készített lélegzetelállító fényképeket, hol a szalagkorlát alá bújva, hol pedig 10 méteres sziklára mászva. Karlobag falucskában megfürödtünk a tengerben és a helyi rendőrök szeretetében. 300 kunával kellett megtámogatnom a "Horvát nyugdíjas rendőrök nyaraltatásáért" létrehozott alapítványt a sebesség nem megfelelő megválasztása miatt. A karlobagi pihenő után továbbindultunk Pag-ra. Az estét egy csodálatos négycsillagos szállodában töltöttük, ahol a legenda szerint Kastejec....
Pag sziget, háttérben Pag városa...
Fürödtünk a tengerben és végigpróbáltuk a wellness összes szolgáltatását. Este beindult a sztorizgatás szinte mindenről, melyben segített néhány korsó sör is.
Korai 8-órás indulás, hiszen a mai napon voltunk a legmesszebb Magyarországtól. Hazafelé Szimi a goodbyepoint után lelkesen fotózni kezdte a megmaradt kis csapatot, ezzel néhányukra a szívbajt hozta, főleg amikor a pálya feletti átjáron sárga mellényben géppel a kezében nagyon nekiállt! Súlyos anyázások a bukósisakokban, majd megkönnyebülés a következő benzinkútnál: "Láttad a traffipaxot?" " Ja az én voltam!:)"
"Traffipax" M7
Az eső a végén már nem kellett volna, de remek kis túrát zártunk! Gratulálunk mindkét csapatnak!
Falkai Szilárd
Túravezető
Zombrovácz Iván (Motorrevü) képeit itt tudjátok megnézni!
Sziasztok!
Alkalmam volt a „teszt Tenere-k” közül az egyiket kipróbálni, Pag-ról hazafelé jövet egy kb 100-120 km-es szakaszon. Az MZ-s régmúlt utáni hosszú kihagyás után, először egy szintén hangvillás FZ6S-em volt, majd tavaly év elején ezt átváltottam egy Varadero 1000-esre. Ezért aztán döntően ezekhez viszonyított a véleményem.
Tetszett:
A motorja, a maga 1200 cm3 –ével roppant dinamikusan mozgatta vasat, főleg a „sport állásban” (a valamit-valamiért elv szerint, e program tartós használata a benzinkútnál valószínűleg számokban is kifejezhető)
A futóműve, bár Szili szerint alapbeállításon volt, kiválóan kezelte az útburkolat hibáit, illetve messzemenően támogatta szándékaimat minden manőverrel kapcsolatban. Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet, ha személyre szabottan van beállítva.
A kormánya először furcsa volt, (még a Varáénál is szélesebb) de már rövid út után, bár ez lehet, hogy az előbb említett futóműnek is köszönhetően, nagyon kényelmesnek találtam.
Nem tetszett:
Az ülése az általam kipróbált motornak. Egy, a legalsó állásban lévő, és ráadásul alacsony nyerges darab volt, ezért a magam 186 cm-ével hamar kényelmetlennek éreztem az üléspozíciót rajta.
A szélvédelme, bár lehet, hogy ezen is lehet javítani, de a Varához képest sokkal gyengébb volt, nekem viszont egy túra géptől a kényelem mellett ez is elvárás.
Összességében úgy gondolom, hogy egy tetszetős fazonú, jó kis motor, bár az utas ülés kényemét, és a pakolhatóságát nem próbáltam ki, ezért egy rám beállított példánnyal szívesen gyűjtenék további tapasztalatokat.
Szili, még egyszer köszönöm a teszt lehetőséget, egy kiválóan sikerült túrára tetted fel ezzel számomra a koronát.
Üdv. mindenkinek
Endre
Hamarosan felkerülnek a Super Tenerék nyergében szerzett tapasztalataink a Tesztek rovatba. Kérek mindenkit aki kipróbálta, hogy írja le röviden mit tapasztalt!
Köszönöm, hogy összeszedted a nyakmelegítőt.
A nagy tempótól a sisakon keresztül lerepült a nyakamról :))))
A "kettes csapat" lemaradós tagjaként (Transalp) azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt nézni, ahogy a messzeségben keringtetek mint egy óriáskígyó. Még egy-két túra, és már nem öt perccel utánatok jövök, hanem öt másodperccel... :)
Szili bá, a Forcefieldes nyaksálad, amit útközben (Plitvicénél) elhagytál, nálam van! Ugye, milyen jó, ha a sereghajtónak is van egy sereghajtója...? :)
rinós üdv
Ben
Egyes csapatnak gratulálok! A kettes csapatnak külön respekt a fürdésért (4 csapattag) és kitartó kanyarvadászatért! Lányoknak jobbulást, GoldWinges Józsinak külön köszönet a hátsó ülésért!
Sziasztok,
Nagyon jók lettek a képek!!!!
Aki szívesen megosztaná a képeit a többiekkel, ide feltöltheti:
http://www.facebook.com/RhinoTours
hali
Szilárd
Sziasztok!
Köszi, mindent. 1838,2 km lett a vége.
Rég voltam ennyire egységes és dinamikus csapattal, a teljesen különböző motorok ellenére!
Minden elismerésem a nálam nagyobb vasat döntögető, tapasztalt kollégáké, remélem, hogy ha egyszer én is nagyapa leszek, ennyire fogok tudni csapatni :-)
A Luna Hotel volt eddigi motoros gurulásaim legjobb szállása. Kár, hogy innen csillagtúrát nehéz szervezni :-(
Köszi:
Szilva