Egy döglesztően forró hét után már alig vártam, hogy elinduljunk és péntek délután Wildalpen után a jéghideg Salsa vizében megmártózva hűsölhessek. Nos, mire odaértünk már egyáltalán nem volt kedvem mártózni, pedig ha a három nap átlagát nézzük, akkor egy kellemes hosszú-hétvégét töltöttünk az Alpokban.

A 22-24 fokos átlaggal tényleg semmi bajunk nem lehetett, csak kár, hogy az első napon 10 fok körüli hőmérséklet és csendes eső fenyített be minket, majd a 24-25 fokos csodaszép napsütéses szombatot követte egy komoly 35+-os vasárnapi hazaút, ami meg már kicsit sok volt. Szóval, átlagosan príma utunk volt….

Grossglockner csúcsai

Pénteken délelőtt 14 motoros hagyta el az országot Hegyeshalomnál azzal az elégedett érzéssel, hogy végre enyhült a hőség, nem olvadunk bele a ruhánkba. Az autópályát igyekeztünk a lehető leggyorsabban letudni és Bécset karcolva Allandnál le is jöttünk az A21-ről és azonnal félre is álltunk szusszanni egyet, na meg öltözködni, mert az idő kezdett egyre hüvibb lenni. Innen pedig csak feljebb megyünk, tehát jogos volt a ruházkodás. Esőruhát túlfűtött optimizmusból nem vettünk fel, pedig megspórolhattunk volna egy következő kiállást alig 10 perccel később. Ugyanis ahogy kifordultunk a parkolóból elkezdett esni és még a következetes mentális ráhatásom ellenére sem akart elállni. Ezért újra stop, esőruci fel. Ezután pedig csendes esőben kanyarogtunk felfelé a 11-es, 18-as, 20-as utak viszonylatában Annabergig, ahol (annyi év után végre nem szaladtam túl) egy kellemes parkolóból letekintettünk az eső áztatta völgyre, ami így is pazar látványt nyújtott. Hosszabb pihit Mariazellben tartottunk, a szokásos A1 kúton. Itt végre kisütött a nap és kezdett melegedni, úgyhogy a 24-es wildalpeni úton végre tudtunk egy kicsit teperni, amire jól esett a szokásos fürdőhelyünkön az ebéd és a frissítő. A fürdés a Salsában idén elmaradt, valahogy most, tudj’ Isten, nem akaródzott…

Wildalpeni pihenő

Már fél négy is volt, mikor továbbindultunk és jó tempóban közelítettünk a 25, 115, 146-os utakon a Sölkpass bejáratához. Kis eső ugyan próbált minket frusztrálni, de a szép környezet és egy veterán autóverseny izgalmas és egyedi autóinak látványa tartotta bennünk a tüzet. A Sölkpasson persze megálltunk és körbenéztünk, majd csendesen begurultunk Murauba. Jó vacsora után hulla fáradtan hamar beszivárgott a csapat az ágyba és bevertük a szundit.

Murau, tankolás elött (vagy után)

Reggel a megbeszéltek szerint hétkor gyülekeztünk a reggelihez, nyolckor kigurultunk a kúthoz és egy gyors tankolás után elindultunk a Grossglockner meghódítására. Végre az időjárás is a kegyeibe fogadott bennünket, így napos, egyre melegedő időben kanyarogtunk a csodaszép tájon Radstadt felé, közben Obertauernben megálltunk szusszanni egyet a felvonók tövében. Az idő ideális, napos, 22-24 fokos volt mikor a fizetőkapun rágurultunk a szerpentinre, ahol mindenki a saját tempójában jöhetett fel a 13 kilométerre lévő Bikers Pointhoz, ahonnan aztán még feljebb csorogtunk az Edelweisspitzehez, hogy  2571 méterről a körpanorámában gyönyörködhessünk. Innen majd egy óra után átgurultunk a 23 kilométerre lévő Ferenc József kilátóhoz, ahonnan a csúszó jégre lehetett lenézni. Miután itt is beszereztük a kellemes térélményt a déli kapun át angolosan távoztunk és meg sem álltunk a Milstatter See-ig, ahol egy kellemes kései ebédet, fagyit, kávét haraptunk el, és amire előző nap, sőt még reggel sem mertem gondolni, az bekövetkezett. Fürödtünk a tóban egy kellemeset. Volt vagy öt óra, mikor tovább indultunk, a testem bizseregni kezdett, képződött az adrenalin, mert a 88-as úton egyre közeledtünk a 95-ös Turrach-i szerpentinhez. És nem csalódtam idén sem! A varázslat bekövetkezett, a nagy menés most is megvolt. Az elején, a fölfelében még csak a tapogatózás, az óvatos ismerkedés a kanyarokkal volt jellemző. Néztem a tükröt, szépen jön mindenki. Lassan kezdek én is belejönni, egy hullámhosszra kerülni az úttal, felvenni a ritmust. Aztán indult az út lefelé és onnantól a kőkemény rock & roll. Nagyon élvezetesen haraptam a kanyarokat és néztem a tükröt. Jött mindenki! Józsi Zsuzsával, ketten a VFR800 nyergében egy pillanatra sem szakadt le rólam, ami lenyűgöző teljesítmény mindkettőjüktől, de jött a Robi is a nagy BMW1200RT-vel, Feri a másik VFR800-zal, Zsolt a KTM950 Adveture-rel, Levente a BMW1200GS-sel, Gábor és Tibi a 600-as sor négyesekkel és András a Yamaha Fazer 1000-rel, Imre kemény volt a rövidebb kuplungkar ellenére is és Laci is törött fékpedálos az RSV Millével. Perdlitzbe, a 97 elágazóba szinte egyszerre érkeztünk, mint tavaly, most is nagyon nagyot ment a csapat. Azt hiszem, ez az út valahogy spirituálisan összekovácsolja a motorosokat. Ezután már csak az volt hátra, hogy kellemes tempóban beguruljunk Murauba, betoljuk a vacsit meg pár sört és csocsózzunk egy nagyot az alagsorban.

Grossglockner, útban a csúcsra

Vasárnap fél kilenckor a muraui benzinkúton már meleg volt és ez csak tovább fokozódott az S36 – S6 viszonylatban, ahogy közelítettünk Kapfenberg felé, onnan pedig felfelé a 20-as úton. Thörlben megálltunk megnézni a romvárat, hogy megvan e még, majd sedertünk egyet felfelé Mariazellig. Ott jobbos a 21-es útra egy kellemes, bár ritmusában a turrachi szerpentinhez nem hasonlítható kacskaringón megcéloztuk Sopront. A határ előtti 30-40 kilométer nem lett a kedvencem, menni nem lehet ellenben addigra baromi meleg lett. Ez a végzetes kombináció megállásra késztetett minket Sopron után a 84-85-ös út elágazásában található csárdánál, hogy egy fagylaltos somlóit illesszünk a szervezetünkbe. A hazaút innen a legkönnyebb a Lacinak volt a Millével, mert ő már Kapuváron leoldott, a legjobb viszont a Leventének volt, mert ő Erdélyből jött el, hogy velünk motorozhasson és oda bizony vissza is kellett neki menni. Úgyhogy ő még egy hosszú napot tölthetett nyeregben hazáig. Respect maximus neki! Mi viszont, ki erre-ki arra, szépen elfogytunk Budapestig és összességében egy kihívásokkal teli kellemes túra emlékével hajthattuk nyugovóra fejünket.

Konklúzió: a környék, a táj, az utak, (főként a Turracher Höhe) visszavárnak jövőre is!

Esetleg jövőre a Murcapulcot és egy raftingot is beiktatunk Szimi kérésére!

Dobos Zoltán

Túravezető