Motorosszán túra újra 2017

Motorosszán túra Székelyföldön

 Bátraké a szerencse, ez sokadszorra beigazolódott. Két héttel az indulás előtt még többen legyintettek, hogy nem lesz elég hó. Hát lett, nem kevés, hanem sok, nagyon sok. Ennyit még a helyiek sem láttak az elmúlt három évben. Szóval hóban nem volt hiány és elszántságban sem. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze erre a két napos szántúrára.

A ménes

A kiutazás simán lezajlott, este már meleg vacsora várt minket. Az izgatottságtól alig tudtunk aludni.

Péntek reggel mindenki ott keringett a kikészített motorosszánok körül, jó érzékkel mindenki választott magának egyet, és tíz perccel később már a gyakorló pályán (karám a lovaknak) róttuk a bemelegítő köröket.

Gyakorlás a tudás anyja! - állítólag

Ekkor még úgy tűnt, hogy napsütéses időben teljesíthetjük a napi etapot. Aztán már a hegyen az erdőben elkezdett esni a hó. Túravezetőink Vili és Anna (nem elírás, Anna profi szánkós) folyamatosan keresték a lehetőségeket, de a mély szűz hó próbára tett minket. Többször kellett ásnunk, egymást kiszabadítanunk a hó fogságából. Harmadik segítőnk Zoli is nagyon odatette magát, egész áldott nap vagy elől törte a havat, vagy az elakadt túrázókat segítette ki.
 

Sikertelen mókus hajsza

A nap eseménye mégis hozzánk (Szimi-Feri) kapcsolódik, hiszen egy mókus üldözésébe kezdve nem tudtuk az ösvényen tartani bivaly erős szánunkat, így a mókus elillant, mi pedig a partvonalon kötöttünk ki…
Végül fáradtan de egy felfűtött szauna ígéretével értünk vissza a szállásunkra. Rövid izzadás után a vacsora mellett beszéltük át, hogy ki mennyire volt penge a terepen. A mókust még sokszor felemlegették…
 

Bemelegítés a második nap

Szombat reggel (már egy napnyi rutinnal felvértezve) újra a gyakorló pályán kezdtünk, de itt már mindenki a "hogyan tudok 90km/h órával-sodrodva-kiülve-térdet leérintve-hófelhőt magam mögött hagyva  kanyarodni” elnevezésű technikát próbálgatta.
 

Ceausescu villa az erdő közepén

Szerencsénk volt az idővel, mert nem esett a hó, sőt délután még napsütést is kaptunk. Láttuk Ceausescu villáját a kerekerdő közepén, ötven centis szűzhavon kipróbálhattuk egymás szánjait, extra meredek lejtőn drukkolhattunk egymásért, hogy felérjünk elakadás nélkül. Jó ízűen falatozhattunk az erdő közepén, a hótól roskadozó fenyők tövében, és nevethettünk egymás nyomorán amikor sokadszorra elakadva ráncigáltuk ki a szánokat a mellig érő hóból.

Ezen a napon a legtöbbször ismételt kifejezés a „Gáááázzzzzzzzzt-gáááázzzzzt!” volt.

Túravezető

Túravezetőink extrém filmekbe illően ugrattak, döntöttek, és mentettek minket.

Sötétedés után értünk a szállásunkra, fájó szívvel tettük le a gépeinket. Újra szaunával indított a kemény mag, majd a vacsoránál ünnepeltük meg Zsuzsa 20. születés napját. Meglepetésünkre Imre (a környék legprofibb szánkósa, és egyben vendéglátónk) dalra fakadt, és folyamatosan ontotta a Máté Péter klasszikusokat…

Vasárnap nehéz volt haza indulni, végig az úton az élményeket soroltuk egymásnak. Nagyon nagy buli volt ez a pár nap és szerencsére még visszatérünk februárban! Már számolom a napokat…
 

Barátsággal
Szimcsák Attila

További fotókat a túráról itt találsz!

2011-es túránk beszámolóját itt olvashatod!