A TÚRÁN KÉSZÜLT KÉPEK ITT

Egy fantasztikusan látványos túrán vagyunk túl, a képek beszélnek helyettünk!

A fiúknak mindig volt idejük és kedvük, egy következő sörre! :)

És igen! Léteznek! Rudolf és a többiek az út szélén, épp szabadságon! :))

Imádok utazni, új, izgalmas helyeket felfedezni, látni hogy élnek mások. Szeretem csodálni mindazt, amit a természet alkotott és szeretek rácsodálkozni az ember alkotta építményekre is.
Idén eljutottam Norvégiába. Valójában nem volt a bakancslistámon, de a férjem annyira lelkesen mesélt róla, hogy kíváncsivá tett.
4000 km-t motoroztunk Oslótól a Nordkappig esőben, szélben, hidegben, napsütésben, hegyeken keresztül, fjordok partján, alagutakban, szigetről szigetre, rénszarvasok között és hagytam, hogy Norvégia elvarázsoljon. Az első napunk még napsütésben, kellemes időben indult, de a nap második felében már fel kellett húzni az esőruhát, és a következő három napban nem is vettük le. Annyira azért rendes volt velünk az ég, hogy minden látnivalónál, amíg fotóztunk, videóztunk és trollkodtunk, elzárta a csapokat.


Jártunk a Heddali fatemplomban, a Nidarosi katedrálisban, ahol koncerttel fogadtak (hihetetlenül jó az akusztikája, érdemes hanggal hallgatni a videókat). Megnéztük a Vøringfossen-t, bementünk a hangosan robajló Steinsdalfossen vízesés mögé, buszos turistákkal versenyt futottunk egy-egy jobb fotóért a Geirangerfjord-nál, kanyarogtunk a Trollok útján, sétáltunk Mo i Ranában, Moldéban.
Az Északi-sarkkör átlépése után Lofoten-en volt a pihenőnapunk, csak 250 km-t motoroztunk ragyogó napsütésben. A csapat igazán sportos tagjai még a Reinebringen-t is megmászták a lélegzetelállító kilátásért.
Tudtátok, hogy a világ legészakibb Hard Rock Café-ja Tromsø-ban van? Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy még itt is találkoztunk helyi magyarral. A pultos sráccal kellemesen elbeszélgettünk a sarkvidéki mindennapokról ("nem olyan vészes a tél, csak 2-3 hónapig van teljesen sötét és nincs is olyan hideg, csak mínusz 15 fok").A csúcstámadás előtti utolsó szállásunk Altában volt, ahol szintén belefutottunk egy honfitársunkba. Szóval csak óvatosan a világvégi magyar nyelv használattal!


Kicsit csalódás volt, de egészen idáig csak jávorszarvas- és rénszarvasveszély-táblákkal találkoztunk, egy árva szarvas sem mutatta magát.
Azonban alig indultunk el a Nordkapp felé a fennsíkon több csapat rénszarvas is legelészett az út mellett. Később már nem csak az út mellett, hanem az úton is összefutottunk kisebb-nagyobb csapatokkal, szerencsére az egyetlen elénk ugrani szándékozó példány idejében meggondolta magát és egy elegáns szökelléssel visszafordult.

A Nordkappot kicsit hűvös, de elfogadható időben értük el, és bár tartottunk tőle, hogy a NorthCape4000 kerékpárverseny befutója miatt sok kerékpáros lesz az úton, nem volt nagy forgalom.
A közös fotó elkészítése jelentett némi kihívást. Nem sikerült tehetséges turistát találni. Az első nekifutásra a földgömb fele lemaradt. A második próbálkozásnál Erik lábát sikerült levágni a fotóról. De az élmény a miénk, a cél teljesítve!

Fantasztikus túra volt, egy nagyszerű csapattal!