Már öt hét telt el mióta hazaérkeztem Szardíniáról, mégis éjjelente azokkal a szerpentinekkel álmodom. Jövőre vissza kell mennünk, ezt Zolinak is ki kell élveznie. Motoros számára meseszerű minden. Kellemes klíma, kifogástalan verseny aszfalt, és szerpentinek minden irányba. Robi tapintott rá az igazságra, amikor azt mondta: ”Meg kell majd újra tanulnunk egyenesen motorozni!” Válogatott csapat gyűlt össze erre a kilenc napra. Mindenki öreg rókának számít, sok-sok túra kilométeren vagyunk túl közösen, mégis ezen a túrán mindenki szinte tökéletesre tudta csiszolni a kanyartechnikáját és a lábtartóját!

Minden egyes napnak voltak pillanatai, amikor azt gondoltam ennél jobb már nem lehet, ez most itt a motoros mennyország.

Először a csoportkép, aztán jöhet a fürdés

1. nap  Budapest – Ravenna 860 km

Reggeli találkozón mindenki ott van időben, csillognak a motorok, mindenki izgatott. Karló -bár a motorja felpakolva indulásra kész- mégis búcsúzik a csapattól, mert a fogfájással nem lehet viccelni. Kicsit még próbálkozunk, hogy jöjjön majd elmúlik, vagy holnap este találkozzunk a kompnál, de Karló érzi, hogy ez komolyabb annál. Indulás után szoros alakzatot vesz fel a csapat és ezt nap végéig tartja is. Mivel hátul megyek látom a REA mozgását, vér profik! Triesztig egy lendülettel megyünk. A főúton sajnos nem nagyon haladunk, ezért visszakeverünk az autópályára. A nap egyetlen eseménye, amikor Szilárd és Mester lemaradt. Jani szólt Nekem, hogy ezek a skacok már jó ideje nincsenek a tükörben. Várunk vagy 10 percet, találgatjuk hogy mi lehet velük. Amikor befutnak a parkolóba kiderül, hogy Mester Andrisnak 40 000 kilométer volt a motorjában és megálltak lefotózni?!

Ledeczky Gabi jelzi, hogy neki nemsokára 28.687 kilométer lesz az órájában és - mivel ez egy prímszám - szeretné lefotózni majd. Röhögünk és megyünk tovább.

A szállásunk elvileg a vízparton van, gyakorlatilag egy nagy bokros terület választ el minket a tengertől. Látni nem lehet semmit és érezhetően vége a szezonnak, mert csak helyi illetőségű foci drukkerek nézik a tévét az előtérben. Vacsora után mindenki hamar nyugovóra tér.

2. nap  Ravenna – Livorno  300 km

Élvezzük ki Toszkána legjavát!- ezzel a felkiáltással indulunk neki reggel. Szilárd hamar kivezényli a csapatot Ravennából. Gyönyörű hegyi szerpentinen haladunk, az út még foltokban nedves, a reggeli párának még nem volt ideje felszáradni. Szilárd és én elől gurulunk, próbáljuk felvenni a ritmust és közben beszélgetünk az interphone segítségével. Pár perc után úgy érzem, mintha egy expressz vonat elől menekülnék, Hufi Józsi a K1600GT és Ati meg Bea a Crosstourer nyergében olyan lendülettel érkeznek mögénk, ami félelmetes. Szilárdot próbálom hajtani, hogy menjen már, mert ezek itt bedarálnak engem. Vért izzadva gyorsulunk annyira fel, hogy ne akadályozzuk a mögöttünk haladókat.

                   Kávé szünet egy toszkán faluban                                                     Az automata kutakat az olaszok sem bírják

Rövid kávé szünet egy csinos kis faluban. Könnyítünk a szerelésünkön, mert nagyon meleg lett. Tankolni eleve macera az olaszoknál (önkiszolgáló automata kártyás kutak), de ha megjelenik vagy hatvan állig sáros enduros és ott türelmetlenkednek mögötted, amikor a pénzedet tizedszerre köpi ki az automata, akkor elkezded újra kalkulálni a tankod tartalmát és kiderül hogy harminc kilométert azért még biztosan elgurulsz. Sienát elhagyva San Gigminano volt az irány. Parkolás után a csapat nagy része besétált a városkapun és átadta magát a hangulatos óváros nyújtotta élvezeteknek. Már csak egy rövid szakasz várt ránk Livornóig, de senki sem gondolta hogy ezt a hatvan kilométeres etapot három és fél óra alatt sikerül majd teljesíteni. Röviddel az indulás után kezdett rá az eső, ezért gyorsan beöltöztünk, majd egy benzinkútnál megpróbáltuk kibekkelni, hogy elmúljon. Hát nem múlt el, sőt! Miután elfogyott két kiló kolbász továbbálltunk. Livorno felé araszolva hatalmas villámok csapkodtak körülöttünk, Szilárddal és Mesterrel interphone-on keresztül csak ordítva tudtunk kommunikálni. „Gázt-gázt!” A kikötő előtt már annyi víz volt az úton, hogy a motorom tengelyig merült. Végül a terminálban szárítkozva csak nevettünk a történteken és bíztunk benne, hogy másnap reggel Szardínia partjainál motoros barát idő fogad majd bennünket. A kompon kihasználtuk maximálisan Kárló egy ágyas kabinját – hárman aludtunk benne és a csomagok.

                                          Szárítkozik a REA                                                                                          Mindjárt indul a komp

3. nap Szardínia

A komp egy órát legalább késett, de nem bántuk, mert a földön fekve vicceket meséltünk egymásnak. Bár a többi utas (remélem) nem tudott magyarul, a végén már ők is nevettek azon, hogy mi sikítva röhögünk egymás viccein.

Az SS125 úton indultunk Arbataxba. Nem találok szavakat arra, hogy mekkorát mentünk. Ez az út hihetetlen, nonstop szerpentin. A szállásunkra érve hosszan várakoztunk, hogy történjen végre valami, eközben PánPistát a hotel kutyája kiszemelte magának és hát…szóval nem megharapta hanem…

                                Reggeli már Szardínián                                                                                     Szívélyes fogadtatás

4. nap Szardínia

Szilárd összeállított egy tökéletes útvonalat. A Fonni-Orgosolo-Dorgali kört egész nap motoroztuk és többször egyesültünk az univerzummal. Mindenkinek jól ment a motorozás, de mégis PánPistának sikerült a legmélyebbre döntenie a Crosstourert.

Veret a REA

5. nap Szardínia

Erre a napra szabad foglalkozást hirdettünk meg, gondolva az idősebb korosztályra. Ám nap végén szembesültünk vele hogy mindenki minimum 250 kilométert azért motorozott pihenésképpen. Szilárd és csapata délnek indult, Hufi Józsi-Turai Jani-Ledeczky Gabi triumvirátus egészen Cagliari kikötőjéig nyomta, PánPista – Mester Andris és jómagam egy alsóbb rendű úton csavarogtunk, ami a magyar viszonyokhoz mérten inkább felsőbb rendű volt. Mind a tíz ujjamat megnyalnám, ha hétvégenként egy ilyen szerpentinen gurulhatnék Budapest határában.

                               Józsi és Jani Cagliari felé                                                                             Katonai zóna határán

Késő délután a tengerparton gyűltünk össze. Szilárd kitalálta, hogy ússzunk be a bójáig, hát bizony visszafelé már drámai volt a helyzet (az elmúlt pár év „lúgosítása” nem múlt el nyom nélkül), a levegőért kapkodva vergődtem a part felé. Kiérve vad fotózásba kezdett a banda, PánPistáról kiderült hogy civilben lábdublőr és vadász.

                                    A túra hivatalos fotósa                                                             Nemzetközi szinten is elismert lábdublőr

6. nap  Szardínia

Erre a napra terveztük a legnagyobb kört, ezért korán indultunk. Felejthetetlen utakon barangoltunk, kávéztunk egy kis faluban, aztán nyomás tovább. Délutánra már a nagy BMW-k lábtartói is karcolták az íveket a betonba. Kezdtem félteni a fiúkat annyira mentek. A csizmám ezen a napon lehelte ki a lelkét. A két lyukat powertape segítségével tüntettem el. Arbataxba visszaérve egy mega fagyikehellyel nyugtattuk le magunkat. Ám nem mindenkinek sikerült az adrenalin szintjét lejjebb tornászni, mert Jani és Gabi még elindult az SS125-ösön északnak. Nem tűnt okos dolognak sötétben motorozni azon a szakaszon. Végül az esti gyűlés közben megérkeztek és mindenki megnyugodhatott. Apropó az esti szeánszok, majd minden este a tengerre néző teraszon összegyűltünk és a napi képeket nézegetve sztorizgattunk miközben Mester - egy öt éves gyermek ártatlan nézésével az arcán - elballagott és hozta a VIP vendégek konyhájáról a finomságokat.

                                          Esti szeánsz                                                                    Facebook, youtube feltöltés lefekvés előtt

Igyekezetünk a facebook és youtube oldalunkra minden történést feltölteni, sokan követték az eseményeket és lelkesen lájkolták a képeket és videókat.

7. nap Szardínia

Reggel a szállást elhagyva búcsút vettünk az SS125-östől is. A kőfejtőnél még egy csoportképre összeálltunk, majd irány az északi csücsök. Palauban pihentünk, majd Olbia felé indulva fürödtünk még egy utolsót. Páran a csapatból látni véltek egy fehér bálnát. Olbiában városnézés a komp indulásáig, majd éjszaka a kompon.

A fiúk a bányában dolgoznak (míg mi motorozunk)

8. nap  Livorno – Umag 600 km

Livornoból azonnal Pisa felé vettük az irányt. a reggeli kávénkat a ferde torony mellett fogyasztottuk. Már a szardíniai rutinnal vágtunk neki a Maranelloba vezető SS12-es útnak. Miután Szilárd rövidítése nem vált be (egy hegy tetején véget ért az út), az élre álltam és REÁS tempóban igyekeztem behozni az időveszteséget. A teljes csapatot mintha zsinóron húzták volna, egy ritmusra döntöttük a motorokat. Ebédre jutott még szalonna és kolbász Hufiék tartalékából, majd Maranellotól autópályán toltuk Szlovéniáig. Este az ötcsillagos szállásunkon vacsora mellett beszéltük át a kalandjainkat.

Pisa, a REA és a torony ami tényleg nagyon ferde

9. nap  Umag – Budapest 650 km

Szilárd-Mester-H.Robi hármas úgy döntött, hogy nem döntött még eleget, ezért a szlovén hegyeken át Novo Mesto felé vették az irányt. Persze először a Fazer hátsó konzolját kellett renoválnunk, de sok szakember kis helyen is tud szerszám nélkül alkotni, hát még a Reások.

Szakemberek akcióban, I love spanifer...

A többiekkel autópályán hazatoltuk néhány megállással.

Talán a legjobb túránk volt eddig. Minden benne volt ami miatt a Rhino Elit Alakulat létrejött.

Kiváló csapat, gyönyörű utak, extra élmények és KALAND. Jövőre folytatjuk!

Barátsággal:

Szimi

REA Szardínia Motoros túra képei itt!