Wilker túra 2 nap

2012.05.13. Vasárnap

Vártam reggel a telefonhívásokat, mert az előrejelzések nem voltak rózsásak, de úgy látszik mindenki tesztelni akart, mert a telefonom néma maradt. A fél kilences találkozóra mindenki megérkezett és a gyors adminisztráció után újra Tibié volt a főszerep. A motorok bemutatása után elindultunk szemerkélő esőben. A közös akarat és a pozitív gondolkodás győzelmének tudom be, hogy Vácnál abba maradt az eső. Ezen a napon a Duna-kanyar bemotorozásával kezdtünk, majd Sahynál átlépve a határt, álltunk meg rövid kávé szünetre. Azonnal mindenki a tapasztalatait és érzéseit kezdte mesélni a többieknek. Látva a csapat lelkesedését egy kicsit emeltem a tempót, éreztem ahogy mögöttem a többiek mosolyognak a sisakban!

Felettünk napsütés, jobbra a látóhatáron pedig a nagy vihar. Tudtam hogy arra nem megyünk hazafelé sem. Banska Bystrica, majd a finom szerpentinünk. Ebéd az étteremben, Gábor tolmácsolásával sikerült mást is választani, mint elöző nap.

A csoportképet most egy kicsit jobban előkészítettük, de nem lett végül látványos különbség. Hazafelé gurulva teljesen összeért a csapat, egy lélegzetre döntött mindenki, kihasználva a legmodernebb technikát, és a váratlan jó időt. Visszaérve a Honda Wilker szalonjába László Tibi már rutinosan vette át a motorokat, majd hosszan válaszolt a felmerült kérdésekre. Látva a kereskedés választékát mindenkinek tudtak segíteni.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, remélem találkozunk még hasonló rendezvényen!  

Barátsággal

Szimcsák Attila

Túravezető

További képek

VÉLEMÉNYEK

„Voltam már kipróbálni motort teszt napokon és a mostani motoromat is kipróbáltam mielőtt döntöttem, de bevallom a rövid teszt lehetőség annak idején nem nyújtott kellő tapasztalatot, csak aktuális pillanatnyi benyomást a motorról.

Ezért nagyon örültem, amikor meghirdettétek közösen ezt a lehetőséget, mert így tényleg alaposan meg lehetett ismerni a motort és különböző körülmények között kitapasztalni tulajdonságait, viselkedését.

Sokkal több és hasznosabb, személyes megtapasztaláson alapuló információt kaptam, mint a motorkiállításon vagy a tesztek olvasgatása után.

A túraútvonal tartalmazott szinte minden fajta általam is használt út típust, így több helyzetben is sikeres volt a próba.

Érdekes volt hallgatni a többiek friss megtapasztalását és véleményét is a választott motorról.

 A VFR1200X Crosstourerről:

Nagyon tetszett a MOTOR karakterisztikája és meglepően bőséges ereje. Szerintem kellemesre van hangolva és kényelmes a kezelése. Nagyon kezesen minden tartományban engedelmeskedett az akaratnak és a már egészen alsó tartománytól is egyre erősebben húzott. A rezonancia a jelenlegi V2-eshez képest csak mosolygós volt, de épp elég ahhoz, hogy ne kelljen a fordulatszámmérőt nézegetni, hogy tudja ez ember hol jár a gép. A várható végsebesség és megtapasztalt gyorsulás értékek impozánsak voltak.

A kezelő szervek a megszokott helyen és módon működtek. A kijelző adatai jól olvashatóak és elég információt adtak.

A fék az a megszokott világbajnok és kanyarodni, dönteni is könnyen lehetett a széles kormánnyal.

Egyetlen negatívum részemre a géppel kapcsolatban, hogy nekem keskeny volt az ülés és így kicsit kényelmetlen, ráadásul előre döntve volt alapból. A tank kapacitás szerintem kevés egy túramotorhoz, elbírt volna még 5-10 liter pluszt, hogy kényelmesen lehessen tervezni a megállókat. A gyári plexi szélvédelme semmi, túraplexi mindenképpen ajánlott. Az ülés és a Varadero-hoz képest alacsonyabb építés miatt majdnem a térdemet is le tudtam tenni. A váltó jól működött, de ha választanám, akkor biztos nem a váltóst választanám belőle. Szívesen kipróbálnám majd a dupla kuplungost.

Örömmel vennék részt a jövőben is ilyen teszt napokon, mert több típusra is kíváncsi lennék.”   Sz.Csaba

„VFR1200F: A motor igazán a szerpentines részen 4000-es fordulatszám felett talált magára, ott viszont fenomenális élményt nyújtott. Itt a motorozás kicsit sem volt fárasztó vele, lassú túrázgatásnál azonban igen fárasztó vele a túra. Kb. 120 felett jön annyi ellenszél, hogy ne kelljen tartani magát az embernek.

Ez a motor szerintem igazán szerpentines kanyarvadászásra igen ideális, illetve pályázásra.

Egyébként szerintem igen agilis, jól motorozható könnyed gép, de inkább sport mint túra.

VFR1200XD Crosstourer DCT:

Bár elég nehéz, de ebből nem érezni semmit menet közben. Túrázásra szerintem ennél jobbat nem lehetne elképzelni. Jól dönthető, van elég izom benne, és az F-el ellentétben ennek nyomatékosabb az alsó fordulatszám tartományban.

Az automata váltó D-módja tökéletes vágyölő. Aki ennek a programját megálmodta, az nem tudom milyen motorozásra gondolt. Elindulok vele és felpakolja 50-ig 6-ba, ahonnan nem is nagyon akar visszaváltani gyorsításkor, esetleg 5-be, de oda se mindig (itt kézzel lehet esetleg beavatkozni).

S-módban csak relatív magas fordulaton vált fel, de 130-nál még nem hajlandó 6-ba váltani, egyenletes tempó mellett sem.

Én igazából manuális módban használtam a váltót túlnyomó részt. Egyébként a dupla kuplungos váltó szépen vált, erőteljes gyorsításkor pedig iszonyatosan jó a szinte villanymotoros karakterisztika.

Ellentétben a vártakkal a futóműve nem himbálódzott, elég kemény volt a sportos kanyarvadászkodáshoz.

Én a Crosstourert részesíteném előnyben, azt is inkább normál kézi váltóval talán.”  S.Tamás

„Köszönöm a szép napot, nagyon jól éreztem magam!”    P.Jani

„Sziasztok,

először is szeretném minden érintettnek megköszönni a lehetőséget, nagyon hasznos volt és még szórakoztató is.

A Crosstourerről: A Pan(ST1300A) után kissé puritán, fapados kinézetű, de én már túl vagyok azon, hogy a látvány után ítéljek meg bármit. Nagyon magas - nekem - de még kezelhető. Iszonyat kompakt, nem is tudom, hogyan lehet szerelni, hogyan lehet a blokkhoz hozzáférni. Az egykaros lengőkar gyönyörű, de nekem elég lenne öntött kerekekkel is, én valószínűleg nem hagyom el az aszfaltot a terep

kedvéért, ahol igazán értelmet nyerhetne  a fűzött kerék. A dobozok olyanok, mint egy női retikül, ehhez a motorhoz igazi mellélövés. Itt látszik legjobban, hogy ez egy aszfalt-terepjáró, nem tudták eldönteni, hogy egy kultúrált PAN-os dobozt, vagy egy terepmotorra való alukoffert tegyenek rá, így születhetett ez a borzalom.

Soha nem motoroztam még endúrón - a Kis Vara (125cc) most nem számít - mégis az első tíz perc után már belaktam a vasat. Minden kézre-lábra esik, semmivel sem kell bírkózni, bár az indexelést eleinte dudakísérettel hajtottam végre. A blokk egy igazi CSODA, sosem tudtam, mikor hányas fokozatban vagyok. Bár van fokozatkijelzés, én a PAN-on megszoktam a fordulatszám mérő használatát. Nos itt a fordulatszám mérő egy hasznavehetetlen digitális vacak, viszont nincs is rá szükség, mert a blokk bárhol odahúzva szinte határok nélkül teszi a dolgát: tol, mint állat!

A BMW GS futóművének finomságát vártam, de egy (túl)feszes, rugdalózó csikót kaptam, ami nem simítja ki az úthibákat, de tagadhatatlanul átmegy mindegyiken. Talán némi futóműállítással lehet finomítani, de azért még így is vállalható a dolog. A gáz és a fékek még a magas Honda mérce szerint is kimagaslóan jók, szívesen és könnyedén kanyarodik, a szerpentiken igazi élvezet vezetni.

A teszt túrának volt egy nem várt eredménye is: segített jobban megértenem a saját motoromat. Amint visszaültem a PAN-ra, azonnal megértettem, mit jelent a SPORT-TÚRA kifejezés. Valósággal szenvedtem a már hat éve szeretve hajtott PAN-omon: nagy tömeg, sportosabb testhelyzet, stb...

Már számolok: mit is ér egyhasznált, jó állapotú, 76 ezret futott PAN mostanában.”  PánPista 

 „A 400-450 km túra már elegendő a motor megismerésére, sőt, meg is lehet barátkozni vele, vagy kiderül, mi nem tetszik. Ezt gondoltam túra előtt, most pedig már tudom, hogy így van.

Suzuki GS500-asom van, lehúztam vele 20 ezer km-t, lassan elérkezett az idő, hogy nézzek egy másikat, ami kicsit jobban kanyarodik, fékez, gyorsul.

A VFR1200 Crosstourer-t azért választottam, hogy megtudjam, "jó lehet-e a túraenduró kategória nekem?".

Indulás után az eső nyugtalanító volt - mégiscsak 130 lóerő - de a kipörgésgátló és az ABS valóban olyan jól teszi a dolgát, mint már sokan írták más Honda modellek esetén.

Teljesen meg voltam lepődve, hogy milyen kezes bárány a kanyarokban: szerpentineken is jól használható.

Egyenes háttal tudok rajta ülni (187cm vagyok), az ülés elég kényelmes, hosszú táv egyhuzamban kipipálva.

Előzés: gyerekjáték. A teljesítmény bőséges kamionok előzésére, vagy ha van 2 másodpercnyi belátható szakasz előtted a szerpentinen, akkor nem kell a füstölgő, emelkedőn erőlködő családi limuzin mögött cammognod.

Kardántengely: annyit lehet belőle érezni, hogy gázadásra azonnal indul a motor. Teljesen jó.

Automata váltó, dupla kuplunggal. "Drive" fokozatban alacsonyan tartja a fordulatot, 55-60 km/h sebességnél már felkapcsol hatosba. A fordulatszám ilyenkor 2000/perc körül van, ami nekem kissé alacsonynak tűnik, bár a fogyasztásmérő szerint ilyenkor csak 5-5,5 litert fogyaszt. Gyorsítva érződik, hogy a motor itt még nagy igénybevételnek van kitéve, rezonál, aztán hamar megjön az ereje.

A váltókezelő (bakter:) computer érzékeli, ha előzni akarsz (nagy gázt adsz hirtelen), "bang-bang" visszakapcsol kettőt és a motor meglódul. Ez a hang tetszett a legjobban, ráadásul sport fokozatban is működik. A sport állásban jobban ki lehet húzatni a fokozatokat, de hosszú távon sem vált feljebb, hanem bőg a motor. Szerpentinezéshez viszont kiváló, nem kapcsolagat sűrűn és jó a motorfék. A váltó egyébként finom gázkezelés esetén szinte észrevétlenül vált, ha éppen kanyarodunk ledöntve a motort, akkor sem veszélyes. Lehet teljesen manuálisan is kapcsolgatni (mountainbike-os érzés kicsit a két kis kar bal kéznél).

Talán egyszer lehetővé teszik, hogy az ember besétáljon a szervízbe, ahol néhány paraméter állítása után megkapja a testreszabott váltó szoftvert... :-)

Szélvédelem nyaktól lefelé teljesen jó, a szélzaj a sisak körül viszont erős. Biztos lehet rajta állítani, vagy túraplexit venni, nekem a naked bike után nem zavaró.

A gyári kipufogóval a hangja nem olyan szép, hosszabb túrán viszont hasznos lehet.

Szóval: olyan motort szeretnék, amivel lehet naponta 4-600 km-t túrázni, lehet vele szerpentinen kanyarogni, erős és szép. A Honda Crosstourer 1200 XD ilyen.”   Sz. Zoli

„Kedves Attila!

Én köszönöm a lehetőséget és ezt a szuper élményt, melyet a Honda Goldwing nyergében tölthettünk. A gép egy álom volt számunkra. Mindig ilyen túra lehetőségről álmodtam, mert a háztömb körüli teszt, szerintem semmit nem ér.
Itt most elég jól ki lehetett tapasztalni a motorokat. Amire eredetileg készültem, hogy kipróbálom a GW-t és nem vágyom majd rá, mert nehézkes lesz, mert nem lehet dönteni stb-stb. Ezeket tesztekben olvastam, mert elolvastam egy párat mielőtt rápattantunk.
Na ezekből semmi nem volt igaz, ehhez fontos volt a jó és hosszabb kipróbálás lehetősége. Ha a Honda ezt a jövőben így gondolja, azt nagyon lehet támogatni.
Ami a saját tapasztalatom a Goldwingel kapcsolatban - nincs párja a túra gépek között. Nagyságához képest vezetni könnyű, lehet dönteni, jóindulatú, súlyánál fogva úgy fogja az utat mintha oda ragasztották volna. Amit leírtam kiváló motornak tartom, biztos nem én vagyok ezzel egyedül, Fjr-emet most már lecserélném, ha lenne elfogadható árú darab. Mert az új árát nem áll módomban kifizetni. Meg van a jövő célkitűzése, szeretnék egy ilyen motort.

Írok egy kicsit a VFR 1200X Crosstourerről is. Nem azonos kategória, két alkalommal megtréfált. Az automata váltó jó ha túrázni megy az ember. Jelen túrán nem találtam megfelelőnek az automatát használni. Erő szempontjából váltogatni kellett ahhoz, hogy tudjalak benneteket követni. A kézi nyomogatást váltogatást + - pedig nagyon meg kell szokni, mert az irányjelzőt nem mindig sikerült kapcsolni, volt mikor a kanyar előtt visszaváltásról maradtam le miatta stb, néha túlvállaltam, (ami a GW-nél nem fordult elő) ezért a befordulás nem sikerült csak erős ráfékezéssel. Fékről jut eszemben a lábfék pedálja számomra nem megfelelő kicsi a pedál, a taposó felületéről nem beszélve, kicsit el van dugva valószinű a váltó vagy kuplung alá több alkalommal kerestem a csizmás lábammal. Ami nagyon tetszett, isteni hangja volt, igazi motoros fílingje volt, remegett, rezgett, rázkódott menet közben. Mayának kevésbé tetszett, sokkal biztonságosabban érezte magát a Gold Wing hátsó foteljában.

Röviden összefoglalva ennyi jutott eszembe.”  Balzo

„Szia  Attila,

nagyon jól éreztem magam a túrán, és olyannyira meggyőző volt a Crosstourer, hogy le is adtam vásárlási megbízásomat László Tibornak. Tehát a koncepció, hogy a puding próbája az evés,az én esetemben ismét beigazolódott.Egyszer már kipróbáltam a nagy vasat a Wilkernél és csalódottan adtam vissza,mert,hogy túl alacsony vagyok hozzá (176cm), nem ér le a lábam biztonságosan.A 420 km es túrán viszont megtapasztaltam a motor könnyű kezelhetőségét, biztonságot árasztó karakterét,kényelmét,és úgy döntöttem,inkább jobban odafigyelek a talaj viszonyokra megálláskor mintsem lemondjak egy ilyen jó motorról.
A túra vezetés nagyon jó volt .Megfontolt,biztonságos,felelősség teljes. Szívesen megyek veletek- ha beférek közétek -máskor is.

Még egyszer köszönöm, hogy részt vehettem.

Motoros üdvözlettel”  B. Géza

„Szia Szimi,

Elöször is köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen az eseményen, Attila meg sajnálhatja, hogy nem jött el. :)

A túra során jól kijött az általam lovagolt Crossrunner karaktere, remekül gyorsuló és könnyen irányítható "sportmotor", amit a túra-endurós felépítése miatt nem nagyon zavarnak a magyaros útviszonyok sem. Fényképek alapján tartottam tőle, hogy a saját motoromhoz (BMW F650 GS Dakar) képest alacsony nyeregmagassága miatt majd nagyon össze kell hajtogatni a lábaim rajta, de kellemesen csalódtam, mert a jól elhelyezett lábtartóknak köszönhetően nem volt vele gond. Ehhez a tapasztalathoz persze kellett az egész napos túra, egy rövid tesztkör alatt nem derült volna ki.
Azt nem tudom, hogy az ilyen teszt-túrák résztvevőitől a Honda mennyi közvetlen vásárlásra számíthat a közeljövőben, de szerintem ez az egyik leghatásosabb közvetett marketing eszköz amivel formálni lehet a márkáról kialakított képet. Nyilván én is elmesélem az élményeim a motoros ismerősöknek.”   Ny. Gyuri

„Először is köszönöm a lehetőséget hogy veletek motorozhattam. Nagyon jól éreztem magam, ez volt az első túrám veletek, de már alig várom a következőt. Külön köszönet a Honda Wilker profi csapatának a segítő készségért és a bizalomért irántunk, hogy ilyen nagyszerü motorokat kaptunk tesztelésre. Az általam tesztelt VFR800X Crossrunner nagyon jól motorozható,  400 km után is jól éreztem magam a nyergében. Kíváló kis motor jól megállta a helyét nagy társai mellet ezen a túrán. Nagyon jó csapat volt együtt, büszke vagyok rá, hogy ott lehettem veletek. Köszönet mindenért. Üdv mindenkinek.” P.János

„Szia Szimi,

Elöször is köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen az eseményen, Attila meg sajnálhatja, hogy nem jött el. :)

A túra során jól kijött az általam lovagolt Crossrunner karaktere, remekül gyorsuló és könnyen irányítható "sportmotor", amit a túra-endurós felépítése miatt nem nagyon zavarnak a magyaros útviszonyok sem. Fényképek alapján tartottam tőle, hogy a saját motoromhoz (BMW F650 GS Dakar) képest alacsony nyeregmagassága miatt majd nagyon össze kell hajtogatni a lábaim rajta, de kellemesen csalódtam, mert a jól elhelyezett lábtartóknak köszönhetően nem volt vele gond. Ehhez a tapasztalathoz persze kellett az egész napos túra, egy rövid tesztkör alatt nem derült volna ki.
Azt nem tudom, hogy az ilyen teszt-túrák résztvevőitől a Honda mennyi közvetlen vásárlásra számíthat a közeljövőben, de szerintem ez az egyik leghatásosabb közvetett marketing eszköz amivel formálni lehet a márkáról kialakított képet. Nyilván én is elmesélem az élményeim a motoros ismerősöknek.”   Ny. Gyuri

„Először is köszönöm a lehetőséget hogy veletek motorozhattam. Nagyon jól éreztem magam, ez volt az első túrám veletek, de már alig várom a következőt. Külön köszönet a Honda Wilker profi csapatának a segítő készségért és a bizalomért irántunk, hogy ilyen nagyszerü motorokat kaptunk tesztelésre. Az általam tesztelt VFR800X Crossrunner nagyon jól motorozható,  400 km után is jól éreztem magam a nyergében. Kíváló kis motor jól megállta a helyét nagy társai mellet ezen a túrán. Nagyon jó csapat volt együtt, büszke vagyok rá, hogy ott lehettem veletek. Köszönet mindenért. Üdv mindenkinek.” P.János

„Először is köszönöm a Honda próbanap lehetőségét. És íme a személyes véleményem:

Új motor megismerésében szerintem a leghasznosabb az ilyen tesztnap, főleg ha útközben lehetőséged is van cserélni más típusokra. Mindenképpen hasznos, hogy nem csak egy próbakörre volt lehetőségünk a szalon körül, hanem gyakorlatilag szerpentintől kezdve haladós főútvonalon át minden úttípus szembe jött.

Mivel saját motornak is túraendurót használok a kényelmes ülőhelyzet, és a mindig minden helyzetben, úttalan utakon is helytálló felépítés miatt, ezért esett a választásom az új 1200-es Crosstourerre, valamint a 800-as Crossrunner-t is kipróbáltam egy kb 100 km-es út idejére.

Az 1200-es Crossturerre rossz szavam nem lehet, mivel motorja nagyon kultúráltan, erőteljesen dolgozik, nem hiába a V4-es kiforrott blokk a VFR1200-ből. Alul nyomatékos, felül haladós.  Nagy nyomatéka miatt a váltóval sem kell állandóan ugrálóiskolát játszani a megfelelő haladáshoz. Ülőhelyzete kényelmes, a gyári szélvédő szélvédelme szerintem nem elégséges, hardcore túrázóknak mindenképpen érdemes lesz nagyobbra cserélni. A fékek csillagos ötöst érdemelnek, megbízhatóan és biztonságosan tartják kordában a túlsúlyos Crosstourert. A hegyi szerpentines szakaszon a futómű partner a nem túl vehemens vagánykodáshoz. Természetesen vigyáztam nehogy lezúzzam a tesztmotort (is, ahogy a sajátomat két hónapja), de azért "adtam az élvezetnek". A Crosstourerből számomra egy tökéletes motor is lehetne, két apróság zavar benne. Egyrészt a design nem tud megfogni, nem érzem benne azt az "instant get" élményt, mint amikor mondjuk egy Ducati Multistrada-ra ránézek. Ezt egy kicsit extrémebb vonalvezetéssel tudnák orvosolni a Honda designerei. A másik problémám a motorral a semleges viselkedése volt. Megszoktam már a KTM Adventure-nél, hogy a motor robbanékony és elég agresszív, folyamatosan őrültségekbe hajszolja a pilótát. Ennél a gépnél viszont ettől nem kell tartani. Nem akarja az adrenalinszintet állandóan maximumra pumpálni, ezért azoknak javasolnám, akik a kényelmes,  nyugodt túraendurós motorozás hívei, és nem kacérkodnak a komolyabb terepre kimerészkedéssel sem.

A Crossrunnerre átülve a Crosstourerről az az érzésem támadt, mint amikor egy kényelmes és simulékony fotelből átülsz egy fapadra. A funkció ugyanaz, viszont nem találod otthonosan magad rajta. Nekem a 800-as Crossrunner sehogy sem volt kényelmes a tesztelt kb 100 km-es szakaszon, próbáltam előre-hátra helyezkedni, de sehogy sem jött meg a "de jó ezzel motorozni" érzés. Motorikusan sem tett rám nagy hatást, szóval folyamatosan lestem Mester Andrist, hogy mikor cseréljük végre vissza a Crosstourer-re, mert az tényleg rendben volt.

Véleményem szerint a a Crosstourer lenne a tökéletes túraenduro, amennyiben leadna pár felesleges kilót, átterveznék egy kicsit a design-t, valamint a motor karakterisztikáját agresszívabbra hangolnák.” 

Üdv: L. Zsolt

„Honda VFR1200FD 

Mielőtt rátérnék a tesztelt motorral kapcsolatos tapasztalataimra, néhány gondolatot szeretnék megosztani a tesztelés módjáról, azaz a 400km-es túrázásról:

Egy olyan modellt választottam, ami az én számomra merőben más volt minden korábbinál, amin előfordultam. A sor 4-es, lánchajtás, manuális váltóval szemben itt v4, kardán és a Honda duplakuplungos automatájával találtam szembe magam (a választás szándékos volt), úgyhogy fogalmam sem volt, mire számíthatok. Az út első felében még csak próbálgattam, ismerkedtem a masinával, igazából az út második felén, úgy 200km megtétele után éreztem rá igazán, akkorra tapasztaltam ki, hogy viselkedik a kanyarokban, emelkedőn, hogy jó dönteni, milyen a motorfék, és akkorra éreztem rá, hogy az automata váltót hogy szeretem használni. Ez volt az első ilyen teszt-túrám, és rá kellett ébrednem, hogy eddig igazából úgy vásároltam motort, mintha zsákbamacskát vennék. Zárójelben még azt megjegyzem, inkább csak érdekességként akartam kipróbálni ezt a típust, de a túra során egyértelműen az az érzés kezdett hatalmába keríteni, hogy túrázáshoz nekem kéne egy ilyen gép...

Akkor most a motorról:

Amikor ráültem kicsit tartottam tőle, mert nagynak tűnt, a több, mint 170 lóerő félelmetesnek, a technikai újdonságok pedig ismeretlenek voltak számomra, ráadásul utasom is volt a kedvesem személyében (akire nyilván vigyázok, mint  ahogy a rám bízott motorra is). Persze nem volt semmi gond, a gép nagyon barátságos, könnyen kezelhető.

A motorerő nagyon nagy, és azt hihetetlenül finoman adja le, gázadáskor nincs semmilyen meglepetésszerű mozdulat, a VFR úgy megy, mintha dróton húznák. A fékek brutálisan jók, állítom, hogy az egyik legjobb fék, amit eddig megtapasztaltam.

A műszerfalról is csak jókat tudok mondani, az egyik gyengém, hogy el legyek árasztva mindenféle információval, na hát itt megkaptam, egy valamirevaló autó sem nyújt több információt mint a VFR.

A duplakuplungos váltó egyértelműen zseniális. Azt gondoltam, hogy unalmas lesz, ha nem én váltok, de a végére nagyon megtetszett, főleg hogy sok a variációs lehetőség:

Kétféle automata üzemmód van (komfort, sport), plusz a manuális. Mindegyiket más forgalmi szituációban érdemes használni, és az nagyon bejön nekem, hogy az automata üzemmódokba is bele lehet manuálisan piszkálni. A kevésbé izgalmas forgalmi helyzetekben a kiválasztott automata üzemmód végzi a dolgát, de ha nagyobb motorerőt szeretnék, akkor simán visszaválthatok, vagy ha éppen még nem váltana fel az automata (pl. Sport üzemmódban), akkor én megtehetem. A manuális üzemmódot is nagyon élveztem, nincs gépészkedés, nem fárad el a csukló, csak az abszolút kézügyre eső +/- gombokat lökdösöm, és olyan finoman, pontosan vált, hogy az szinte észre sem vehető.

Ha le kell vonni valamilyen konzekvenciát, akkor egyértelmű, hogy ez a motor túrázásra termett.

Hagy idézzem Zsuzsa tapasztalatait is:

"Utasként az ülés elég kényelmes, hosszútávon is, mivel nagy méretű, illetve a lábtartó elhelyezése miatt a térdnél majdnem derékszögben van a láb, így nem fárad el hamar. A kapaszkodók is könnyen elérhetőek, de olyan a motor kialakítása, hogy a testhelyzetből adódóan intenzívebb gyorsulásnál sincs szükség túlzott  kapaszkodásra. A motor úttartása, mozgása, kanyarodása nem igényel utasként nagy koncentrációt, nincsenek váratlan mozdulatok, és ez még üdítőbbé teszi a motorozást."

Ha kritikát is meg kellene fogalmaznom, akkor az a fogyasztásról szólna, az kicsit magasnak tűnt. A teljes képhez persze hozzá tartozik, hogy automata (eleve valamivel többet eszik), több, mint 170 lóerő a teljesítménye és ketten ültünk rajta. Nem is hagytam a beszámoló végére, nehogy ez legyen a végszó, főleg hogy annak jobbat tudok:

Ez a motor szép, nem kicsit, nagyon :) Jól megtervezték. Jó utazni rajta és jól is nézünk ki rajta, legalábbis PánPista ezt állította, illetve hogy szerinte ránk van szabva!

Köszönjük a Hondának, a Wilkernek és a Rhinotoursnak a lehetőséget!” L.G.

„Ha Honda, akkor legyen könnyen kezelhető, esztétikus, menjen is, de legyen lelke. Ezt azonban igen nehéz ötvözni egyetlen motorban. Eme elérhetetlen dolog azonban nem rettenti el a japán mérnököket attól, hogy megpróbáljanak dacolni a lehetetlennel, és mint azt már számtalanszor, most is bebizonyították, hogy meg tudják csinálni.

Bár már nem vadi új konstrukció, de most nyílt alkalmam ahhoz, hogy a VFR800X nyergében motorozhassak egy egész napot. A vasat a Wilker bocsájtotta rendelkezésünkre számos más motor mellett, hogy egy igazi tesztnapot tarthassunk egy túra keretében. A Tátra felé vettük az irányt, hogy a 14–es úton tegyük próbára a motorokat.

A CrossRunner nyergébe pattanva azonnal érezni kezdtem a motort, pedig még csak a parkolóban mentem egy kanyart. Ahogy elindultunk a 2/a-n, már egészen magaménak éreztem, a Vác feletti kanyarokban pedig egészen hozzám is nőtt. Ez jól is jött a kanyargós gyönyörű, bár kissé megviselt szlovák utakon, hiszen a mellett, hogy harap is a gép, igen jól veszi a hepehupás utakat is, hála a kissé endurós kialakításnak. A kanyarokban először meglepő imbolygást tapasztaltam, de csakhamar rájöttem, hogy ez csak az öreges kanyarvételnek köszönhető. Ahogy tempósabban, lendületesebben vettem vele a kanyarokat, úgy kezdett el finoman, de határozottan beülni az ívekbe.

Donovaly alatt a 14-es úton aztán mindenki saját tempóban ízlelhette meg a választott motor tulajdonságait. Így én sem voltam rest, csavargattam a gázt, hogy minél többet kihozzak belőle. A katarzis nem is maradt el, hiszen a túratempóban kezes bárányként viselkedő motor a nagyobb fordulaton igazi fenevaddá válik, amikor is a torkát már nem csak egy nyíláson öblögeti, hanem minden megnyílik, hogy a mennyei manna ellássa erővel a blokkot… De félre a költői túlzásokkal, amikor nyílik a szelep(V-TEC vezérlés), akkor kezd el igazán menni a masina. A tempós kanyarokban egy-egy visszaváltással úgy lehet kijönni a kanyarokból, mint a puskagolyó, de a kanyarban sem marad szégyenben, hiszen a nagyszerű futóműnek köszönhetően egész egyszerűen kisimítja azokat.

Ha mindenképpen kell írni negatívumot is a motorról, akkor azt tudom megemlíteni, hogy egész egyszerűen nem tudtam úgy beállítani a bal tükröt, hogy abban jól láthassam a mögöttem történő eseményeket. Hogy ez az én hibám, vagy túl kicsi, nem tudom. A másik talán az lehet, hogy az ülés bár kényelmes, de elég hamar elkezdte nyomni az ülepemet. Már 100-150 kilométer elteltével mozgásra késztetett a nyeregben egy enyhe fájdalom, de az út vége felé már megszoktam.

Összességében pozitív élménnyel zártam a napot, mint ahogy a többiek is élvezték a VFR1200-esek meglovagolását.

Köszönet a motorokért a Wilkernek és Honda Hungary-nek!” Krisz

"Én elsősorban azért vettem részt a teszten, mert a Yamaha mellett a Honda-t tartom a legmegbízhatóbb márkának és ez a tulajdonság sok év motorozás után egyre fontosabbnak tűnik számomra. Sokkal egyszerűbb az élet, ha mindig csak a start gombot kell megnyomni, ha az embernek motorozni támad kedve. A teszt előtt úgy gondoltam, hogy nekem a VFR 1200 F jobban fog majd tetszeni, mert ez a stílus közelebb áll a mostani motoromhoz, de kíváncsi voltam, milyen egy igazi kényelmes túra motor is, ezért a túra első felét a VFR 1200 XD nyergében tettem meg:

 VFR 1200 XD Crosstourer:

Első ránézésre szép, testes motor, bár ennek ellenére szemből meglepően keskeny. A kormány elég széles, de jól kezelhető, főleg lassú tempónál. Az első lámpa, a kis kacsacsőr (bár elég GS szerű), és az egykaros hátsó villa mind szépen megvalósított design elemek. A tükrök bár nem olyan szépek, de nagyon jól látható bennük minden és nem is nagyon vibrálnak. A műszerfal nekem nem nagyon tetszik, mert a nap állandóan tükröződött benne (egész délelőtt) és a digitális fordulatszám mérőt sem tudtam megszokni, melynek a beosztása amúgy sem látszik túl jól. A fedélzeti számítógép és sebességfokozat kijelző viszont nagyon hasznos. A dobozok is elég spártaiak, de van bennük hely bőségesen, és menet közben nem is éreztem, hogy a motoron vannak. A felfogatásuk nagyon stabil és az is nagyon jó, hogy a gyújtáskulccsal nyithatók. Az ülés elég magasan van, és a 176 cm magasságom ellenére se nagyon értem le. Ez kombinálva a magas súlyponttal, és a 276 kg súllyal, kicsit megnehezítette a számomra a manőverezést parkolásnál és a benzinkutaknál. A tologatás kifejezetten nehezemre esett. Ezek ellenére menetközben az X kifejezetten agilis volt. Főleg a szerpentines részen lepődtem meg, hogy milyen könnyen lehet jobbra, balra döntögetni. A futóműve nagyon jó, a rossz úton elnyelte a kátyukat és a kanyargós részen is szépen íven maradt, még ha meg is dobta néha az egyenetlen út. Az ülése bár széles, de számomra nem volt olyan kényelmes, mint ahogyan vártam. A négyhengeres V motor jól ment, bár a soros négyesem után kicsit szoknom kellett. A 126 Nm nyomaték bőven elegendő. Próbáltam néha kicsit felpörgetni, hogy érezzem a 129 LE-t, de az már nem volt különösebben ütős. Szerintem egy ilyen motorral úgyis inkább alacsony fordulaton kell közlekedni, és terepen is fontosabb a jó nyomaték. A dupla kuplungos automata váltó is jól vizsgázott nálam. A sebességfokozatok közötti átmenet alig érezhető, és ha épp kanyarban történik a váltás az sem zavaró. A “D” móddal próbálkoztam először, ami egész jó, kivéve talán azt, hogy nagon hamar felpakolja 6-osba, így a fordulatszám sokszor talán egy kicsit túl alacsony. Párszor próbáltam így kigyorsulni és így is jól megindult, bár ilyenkor az égész motor beleremeg ebbe. Itt a motorféket is hiányoltam. Ezután “S” móddal próbálkoztam. Ez már sokkal jobban illett a vezetési stílusomhoz. Volt motorfék is és szépen váltogatott visszafelé. Itt mondjuk meg pont úgy kell 6-osba könyörögni. Ha egyenes szakaszon megyek egy fél órát 120-al, akkor is 5-ösben hagyja. Persze bármikor rá lehet nyúlni a “+” gombra és akkor felvált. A manuális váltás nekem nem jött be, így nyomkodással, bár ha ilyen váltót veszek, akkor inkább automatában használom. A szélvédelem nem túl jó, szerintem kellene rá egy nagyobb túra plexi. A futómű elektronika (TC) nagyon jó. Ez volt az egyik kedvencem a teszt során. Kanyarok bemeneténél sokkal tovább lehet biztonságosan fékezni és a kijáratnál már hamarabb ráhúzni a gázt. Az X szépen veszi fel a kanyar ívét és simán gyorsít ki a végén a legkisebb csúszás nélkül.

Fogyasztás “D” módban 5-5.5, “S” módban 5.5-6.0 körül volt. A kardán karbantartás szempontjából sokkal kedvezőbb megoldás, ami az X-en tökéletesen működik.

Összességében jó motornak tartom az X-et, meglepő volt számomra, hogy mennyire jó a futómű (egész sportos) és hogy ez a 126 Nm milyen jól elviszi ezt a viszonylag nehéz motort, negatívum a szélvédelem, és az ülés, amelyek esetében többet vártam egy ilyen túragéptől.

 VFR 1200 F:

Az F egy nagyon szép, sportos motor, amiről úgy gondoltam, hogy egy kiváló ötvözete a sport és túra gépeknek, de itt is meglepődtem, ugyanis ez a motor is sportosabb, mint gondoltam. Az ülés pozíció alacsony, a lábtartók viszonylag hátul vannak és a csutka kormány miatt az ember szinte hasal rajta. Tulajdonképp szerintem ez egy sport motor túra dobozokkal. A műszerfal nagyon szép, nekem nagyon bejön, jól tagolt, látható és itt is megemlíteném a fedélzeti számítógépet és a sebességfokozat kijelzőt. Ez a motor sem könnyű (tele tankkal 267 kg), mégis (gondolom az alacsony súlypont miatt) nagyon jól kezelhető. Igazi kanyarvadász és a TC ugyanolyan jól működik, mint az X-en. A szélvédelem nagyon jó az alacsony plexi ellenére, de a motor lassú tempónál (120 alatt) elég kényelmetlen, mert a menetszél hiányában szinte fekvőtámaszban kell lenni. Erő és nyomatékban nincs hiány, bár az F inkább magasabb fordulatszám tartományban érzi jól magát. A tükörben nemsokminden látszik, de a fehér LED-ek már messziről látszanak, így könnyebb észrevenni az érkező motorost. Ez egy egyszerű, de nagyon jó ötlet a Hondától. A kardán itt is jó ötlet és ugyanolyan jól működik, mint az X-en. A tesztmotoron egy Topcase is volt, ami itt is kellően nagy volt, mégsem volt zavaró motorozás közben. Fogyasztás nagyjábó, mint az X sport módban, tehát 5.5-6.0 körül (megjegyezve 120 fölé nem nagyon mentünk).

Összességében ez is egy kitűnő motor, bár inkább a sportos motorozás híveinek ajánlanám, mint túrázóknak.

Mégegyszer köszönöm a lehetőséget, hogy tesztelhettem ezt a két kiváló motort!" S.Gábor

Honda tesztmotorok:

VFR 1200 X Crosstourer                                                               VFR 800 X Crossrunner

VFR 1200 XD Crosstourer (duplakuplungos)

VFR 1200 F                                                                            GL1800A Gold Wing

VFR 1200 F (duplakuplungos)

NC700 X                                                                          NC 700 D Integra