Navigáció
Ezt mindenképp...
Tesztek
A kőkemény igazság
WILBERS futómű BMW R1250GS-be. Kell ez? - Az X-BIKE Motorosbolt jóvoltából tartóstesztre kaptunk egy Wilbers WESA futóművet az idei BMW R1250GS túravezetői motorunkba. A 100kg motorosra hangolt futóművet a Székelyföldi motoros túránkon kezdtük vallatni, majd jött a Nordkapp, a Transzfogaras és a Pireneusok, végül egy Adria kanyarvadász túra. A tapasztalatainkat az alábbi cikkben foglalta össze Szimi.
Rhino Card
Mert ebbe a csapatba tartozni kiváltság!
Rhino Tours kedvezmény kártya – kattints a képre
Vélemények
Fotópályázat
Honda VFR800X Crossrunner E.Sz.T.
A legjobb motor túrázásra?! 7.
Honda VFR800X Crossrunner Erősen Szubjektív Teszt
Kalandmotor, funbike, nakedbike, túraenduró ? Mi is ez?
A Honda Hungary jóvoltából a KGST túránkat a vadi új Honda Crossrunner nyergében nyomtam le. Szerencsére ezt a túrát Krisz barátom találta ki és vezényelte le példamutató precízséggel, ezért nekem hátul mint sereghajtó volt alkalmam túrás szemmel tesztelni a „kalandmotort”. Közel 1600 kilométert motoroztunk Szlovákia, Csehország és Dél Lengyelország legszebb útjain. Az időjárás az első két napon kedvezett igazán nekünk, az utolsón sajnos Krakkóból Vácig szakadó esőben jöttünk. Ezen a vidéken inkább a dombok és tavak közötti lágyívű kanyarok a jellemzőek, viszonylag jó minőségű aszfalttal. Úgy hiszem a csehek és a lengyelek nem csak az utak minőségében hanem vezetési morálban is bőven előttünk járnak. Csehországba már néha kellemetlenül éreztem magam, mert az autósok mindenáron elakartak engedni.
Nagyon biztonságban éreztem magam, jó volt tudni hogy ennyire figyelnek a motorosokra. És ugyanezt éreztem a Honda Crossrunner nyergében is, biztonságosnak és könnyen kezelhetőnek tűnt már az első pillanattól kezdve. Értékesítő koromban sokat motoroztam 500-as, 600-as naked motorokkal és a Crossrunner azonnal hozta azt a könnyedséget amit ezek a motorok tudnak. Főleg városi forgalomban számít a súly, és a VFR800X érzésre egy könnyű motor. A széles kormány és a laza üléspozíció végtelenül egyszerűvé teszi a vezetését. A V4-es blokkja erős, de bizony pörgetni kell, hogy élvezhetővé váljon. 60km/h sebességnél 5. és 6. fokozatban rángat, igazán a 4.fokozat a legélvezetesebb, itt jól gyorsul és vadóc a hangja. A végsebessége 200km/h felett van. Az első nap végén arra gondoltam, hogy a japán tervezők helyében én kihagytam volna az 5.-et, egyszerüen nincs rá szükség.
6.-ban pont 140km/h után kapcsol be a V-TEC vezérlés ezért figyelni kell ,hogy kontrolálni tudja az ember, kanyarban előzésnél megugrik.
A futóműve kifejezetten kezes, jól dönthető a masina. Mivel magasabban ül az ember mint egy naked motoron ezért érzésre merészebb a kanyarvadászat a Crossrunneren. Az egy lengőkaros hátsó futómű már a testvér modellben is tetszett, itt talán a kipufogó nem hagyja teljesen kiélvezni a látványt. A fékek pontosak és ABS-el felszerelve precízen teszik a dolgukat, ebben a Honda mindig kimagasló volt. A három napos túrára igyekeztem kevés cuccot csomagolni, ezért csak egy tanktáskát és egy üléstáskát raktam a motorra. A motor formáját nagyon lehet szeretni viszont dobozokkal teljesen tönkre vágjuk, mint amikor egy MT-01 vagy egy B-King gazdája próbál három dobozt eszkábálni a motorjára… Na jó ez azért túlzás, de nekem elveszti a Crossrunner a kalandmotor érzést a gyári dobozokkal. És hallom már amikor azt mondja a kedves túrázó hogy a nyeregtáskára nehéz felültetni az asszonypajtást, teljesen igaz!! Legyen hát doboz!
Tanktáskából nem lehet bármelyiket feltenni, mert a tank formája és a műanyag oldalidomok behatárolják a mágnesek tapadási felületét. Ülés alatt zéró tároló kapacitás. A VFR800X műszerezettsége átlagos, én nagyon hiányoltam a fokozat kijelzőt.
Szélvédelem a kis gyári plexi ellenére meglepően jó, az idomok formája valóban segít a menetszelet elvezetni. A szakadó esőben is elég védelmet biztosít a motor. Sajnos szlovákiában már nem olyan előzékenyek az autósok mint a cseheknél, az esőben több "versenyzővel" is meg kellett küzdenie a csapatnak.
Index és duda cseréje?! Csak találgatni tudom miért cserélték meg (már a VFR1200 tesztnél is írtam róla). Így sokszor dudáltam indexelés helyett, és parkolásoknál is sikerült a tanktáskával megnyomnom a dudát! Ilyenkor mindenki rám nézett én pedig igyekeztem elmagyarázni a helyzetet:
„Nincs semmi baj, csak a duda rossz helyen van!”
A KGST túra részvevői közül többen ráharaptak a tesztelési lehetőségre, miközben mindenki széles mosollyal az arcán neki vágott az éppen aktuális szakasznak a Crossrunner nyergében, én a túrázóim motorján ülve (Yamaha FZ6, Suzuki GSF650S, Honda CBF500A) azon gondolkodtam kinek szól ez a motor. Mondjuk az itt említett motorokhoz képest a Crossrunner váltója, futóműve, fékjei, üléspozíciója nagyságrendekkel jobb, persze tudom ez egy új modell és az ára is komolyabb. A nagy túraendurokról visszaülni nincs értelme, ezer feletti csupasz motorokról sem.
Aki eddig hatszázas kategóriában motorozott, és nem szeretne 1000 ccm fölé menni és több mint kétszázötven kilót mozgatni annak a Crossrunner a nyerő. Egy könnyen kezelhető, mozgékony, kényelmes gép, amit ha megszorongatnak nagyon megy. Nem annyira túramotor, mint inkább egy vagány naked- és funbike keverék, szerethető formavilággal.
Előnyei: Friss formavilág, könnyű kezelhetőség, kényelmes üléspozíció, folyamatos csábítás a tempóra
Hátrány, ha nagyon akarom: hirtelen fellépő teljesítmény növekedés ötezres fordulatszám környékén, fokozat kijelzés hiánya
Használt motor ára: még nincs a piacon
Új motor ára: 2.995.000.- reg.adóval
Műszaki adatok:
Motor: Vízhűtésű, négyütemű, 16 szelepes DOHC, 90° V4, szabályozott katalizátorral
Hengerűrtartalom: 782 cm³
Keverékképzés: PGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendezés
Teljesítmény: 74,9 kW (102 LE) @ 10000 1/min
Forgatónyomaték: 72,8 Nm @ 9500 1/min
Sebességváltó: 6 fokozatú
Szekunder hajtás: O-gyűrűs lánc
Méretek: H x Sz x M - 2130 × 799 × 1243 mm
Ülésmagasság: 816 mm
Menetkész tömeg: 240 kg
Üzemanyagtank: 21,5 liter
Átlag fogyasztása a teszt alatt: 5,9 l/100km
Szimcsák Attila
Hozzászóláshoz kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj!
A KGST körutunkon nekem is alkalmam mnyílt kipróbálni a CrossRunnert. A formavilág nagyon tetszetős, vagány gépre utalt már ránézésre is. Azt nem állítom, hogy első látásra szerelem volt, de nagyon kíváncsi voltam rá.
A használat során az fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy remek eszköz rosszalkodásra, de leginkább kibic (utas) nélkül, mert úgyis hamar rájön, hogy Ő itt a felesleges harmadik.
Az első 4 fokozatban igen dinamikusan lehet vele közlekedni/vagánykodni, szerintem az 5. és 6. a nagyjából állandó sebességű túratempóra lett hangolva.
Üléspozíció kényelmes, kellemesen magas - de nem túlságosan, szépen lehet vele kanyarodni, stabil, könnyű, fordulékony, mozgékony/fickós, fék hatékony - nem kell izomból markolászni, váltó pontos - finoman kezelhető.
Arra is módom nyílt, hgy ne csak országúton, hanem városban is kipróbáljam. Krakkót keresztül-kasul motoroztuk a párommal - igazából innen fakadtak a fenti gondolataim, mert így még nem kapaszkodott belém motoron…
Szóval városi használatra is kiválóan alkalmas a gép, itt előjön a könnyűsége, fordulékonysága, mozgékonysága, az alacsony fordulaton is nyomatékos motor előnye.
Minél többet használtam, annál jobban megkedveltem. Lengyelországban próbáltam ki, és csak azért adtam vissza Sziminek, mert már kérte...
Nekem a KGST-túrán a Lengyel határ "átlépése" után volt lehetőségem kipróbálni a Crossrunner-t. Egy Suzuki GSX650F K8 nyergéből ültem át a Honda fotel kényelmi szintű ülésére.
Szerencsémre nagyon jó ívű kanyarok vezettek át egy kisebb hegyi szakaszon. Az első méterek után éreztem, hogy az üléspozíció azt súgja az addigra begörcsölt izmaimnak: LAZÍTSATOK! Utána a fék, a váltó, a gázmarkolat és a futómű tökéletes összhangjáról meggyőződve éreztem, hogy biztonságban vagyok.
Lassan átadtam magam a motorozás élményének V4-s változatban. Mivel a motor kezesbárány módjára viselkedett, könnyen előcsalta belőlem a kisördögöt. A kamionokat és a kocsioszlopokat gyorsan magam mögött hagyhattam vele, egy kicsit növelve Szimi adrenalin szintjét.
A kis plexi ellenére a menetszél hiánya a sebességérzetemet erősen becsapta. A műszerfalra csak az üres keresésekor kellett figyelmet szentelnem. Egy kis mozdulat a gázon mindig tudatta velem, hogy megfelelő fokozatban vagyok-e a dinamikus haladáshoz. Az általam eddig vezetett V2-esek gázmozdulatra adott futómű bólintgatásai kicsit elijesztettek ettől a hengerelrendezéstől. Ezen a motoron semmi ilyet nem tapasztaltam. Gázadásra megindult, de nem félelmet keltően. Elvételre pedig lassított, de nem kellett fekvőtámaszt nyomnom a kormányon, hogy megtartsam magam.
Szerintem a mérnököknek sikerült egy legendás blokkal egy mai kornak megfelelő "hondás" öszvért megalkotniuk. Kicsit olyan ez, mint az autóknál a Pick-up-ok: terepjáró, teherautó és családi autó is egyben. Ha ezért az árért kardános, vagy a túraszettes változat közel egy millával olcsóbb lenne, akkor éveket tudnék vele együtt eltölteni az ezreseknél nagyobbak klubja előtt.
Köszönöm a lehetőséget, egy újabb meghatározó élménnyel lettem gazdagabb.
Csá,
Sanyi
Mivel nagyon ragaszkodom a motoromhoz (Honda CBF500A) és nem is nagyon nyílt alkalom arra, hogy kipróbáljam a VFR800X-et ezért csak a túra legvégén jutottam hozzá, az M2-őn lévő benzinkúton Dunakeszinél. Onnan Szimiig csak 25 kilométert tudtam menni, de nem bántam meg. Illetve azt bántam meg, hogy nem vettem ki hamarabb alóla. Valószínűleg, akkor már nem engedtem volna mást ráülni, annyira jó kis motor ez.
Első benyomásra meglepődtem, hogy mintha át sem ültem volna az én motoromról másikra. Alacsony fordulaton és lassú tempónál pont olyan kezelhető, mint az 500-as. Aztán kiérve a kút parkolójából egy combos gázfröccsel azért megindul a gép, kell egy kicsit pörgetni, de megéri. Kicsivel 6000-es fordulat fölött aztán beindul a "hadd el hadd" és a jólszituált öltönyös úriemberből "vadállattá" válik, akár Dr. Jekyll és Mr. Hyde.
De mit sem ér a sebesség, ha nem lehet kordában tartani, és ezt a japánok is tudják. Így nagyon jó kis fékkel szerelték fel, se nem eltúlzott, se nem kevés. A kanyarodást kifejezetten élvezetessé teszi a kicsit magas üléspozíció. Az első pillanatra túl puhának tűnő futómű is teljesen jól teszi a dolgát menet közben, és így már nem is olyan lágy.
Negatív oldalát nem nagyon sikerült megtapasztalnom ilyen rövid út alatt, de remélem még sikerül megkaparítanunk egy-két nap tesztelésre a járgányt. De akkor ki nem adom a kezeim közül!!!
Üdv,
Krisz