Kawasaki Versys 1000 - A nyugodt erő

A 2020-as túraszezonban abban a szerencsében volt részem, hogy a Kawasaki Magyarország által biztosított Versys 1000-rel vezethettem a túrákat. Az elmúlt években vezettem már sok mindent, egy GPS bekötés közben még áramot is, de a Kawasaki eddig még elkerült engem. Mivel mi általában hosszú, 3-10 napos túrákat szervezünk, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen motoron ül az ember, mert a motor használati komfortja nagyban hozzájárul a túra, és úgy általában a motorozás élvezeti értékéhez. Ezért aztán tényleg roppant kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz hosszútávon a Versys 1000.

Külcsín és egyéb első benyomások

Azt, hogy a motor kifejezetten szép, nem akarom nagyon taglalni, mert ez szubjektív kérdés, az viszont elvitathatatlan, hogy a 2012-ben debütált első széria kissé félrecsúszott dizájnja után ez a vas már rég nem ugyanaz az esztétikai kategória. A kifejezetten morcos, támadó, de túlzásoktól mentes fejidom határozott karaktert kölcsönöz a motornak, szerencsére nem akar még nagyobb csőrt a versenytársakénál, de a kategóriajelleget azért finoman illusztrálja. Hál' Istennek, a fényszórók szimmetrikusan világítanak, ez abszolút hozzátesz az arculathoz, mert az aszimmetrikus világítás csak torzítaná az egyébként elég jól eltalált összképet. Bár a túraendúró kategóriában emlegetik a Versyst, a 17-es kerekeivel valójában ez egy megemelt túramotor, ami a némileg hosszabb rugóútjának köszönhetően a rosszabb minőségű utakon is megállja a helyét, de azért az off-road kerülendő vele. Az endúrós kialakítás további előnye, hogy egyenesebben, s ezáltal kényelmesebben ülhetünk a motoron. A lábtarónak is kifejezetten kényelmes az elhelyezése, nem túl magas és nem túl alacsony, továbbá a test tömegközéppontja alá van pozicionálva, így ha kell, kényelmesen rá tudunk terhelni. A Versys kényelméhez hozzájárul még a kellemes pozíciót biztosító kormányelhelyezés, illetve az eltalált ülés is, ami megfelelően tömör és elég széles ahhoz, hogy akár napokig kényelmesen ülhessünk rajta.

Az Alpok hágóitól az Adria partjáig és vissza a Versys 1000-rel

Belbecs

A rendelkezésünkre bocsátott modell alapváltozat volt, így nem tudok tapasztalatokat megosztani az olyan, tényleg különleges extrákról, amik csak az SE változatban találhatók meg. Ilyen a félautomata elektronikus futómű (KECS), amit kényelmesen gombokkal, a menüből lehet állítani, a dőlésszög által aktivált, idomba beépített LED-es kanyarfények, a színes, nagyképernyős műszerfal, ami annyi információt tud megjeleníteni, hogy az már sok is, vagy a H2 SX fedélzeti elektronikája, ami bluetooth kapcsolaton keresztül tud kommunikálni a telefonodra letöltött alkalmazással, így akár onnan is tudod állítgatni a különböző paramétereket, stb… Ezek az extrák lassan egyre hétköznapibbak, sokan már nem is tudják elképzelni a motorjukat kormányról állítható futómű nélkül. Itt van hát nekik a Versys SE. Akik viszont megvannak ezek nélkül is, azoknak teljesértékű motoros élményt nyújt az alapváltozat is. Első ránézésre az alap műszeregység is elég informatív, de az átláthatóságával azért vannak gondok. A pálcika karaktereket hosszútávon sem tudtam megszokni, a napi számláló tizedespontjai/vesszői a menetközbeni gyors odapillantások során nem vehetők ki, így a túravezetők számára oly fontos napi kilométerszámláló követése nehézkes volt. A másik, számomra zavaró tényező a fordulatszémmérő számainak narancs színű megvilágítása, mert nézgelődés közben a periférián feltűnő pirosas fény sokszor hozta rám a frászt, hogy esetleg valami hibajel világít.

Alap műszeregység a Versys 1000-en, valamint az alapváltozatban is állítható első futómű, a jobb telószár tetején az állítócsavarral, illetve a hátsó futómű állítására szolgáló tekerő az utaslábtartó fölött.

Az alapváltozatra mi feltettünk egy gyári dobozgarnitúrát, markolatfűtést és kézvédőket (az utóbbi kettő az SE változatban alapfelszereltség). Túrázáshoz ezek elengedhetetlenek, ez a minimum pack, amire javaslatom szerint senki se sajnáljon költeni, mert ha véletlenül belefut egy félnapos esőbe 6-8 fokban, akkor a markolatfűtés és a kézvédő valósággal életmentő. A Versys kézvédője pedig elég nagy, megfelelően védi a kezfejet a menetszéltől, így kisebb esőben nem is kellett lecserélnem a nyári kesztyűt. Egy kicsit alátemperáltam még a markolatfűtéssel ha kellett, és meg is voltam. A gyári dobozok majdnem tökéletesek. A top case nálam mindig fent volt, sosem vettem le a motorról. A mérete ideális, valahogy kívülről nem tűnik annyira nagynak, de mégis sok mindent el tud nyelni. A sisak pl. simán belefér, és mellé még csomó cucc, akár még egy nyári kabát is. Egy 6 napos túra teljes férfi ruhatára is prímán belefér. A nők ruhatárával kapcsolatban azonban nem tudok felelősségteljes kijelentéseket tenni, mert a hajszárítók és hajsütővasak mérete, a különböző várható események ruhavariációinak számossága, és az egyéni pipereigény mértéke oly mértékben különböző, hogy azt nem lehet egy egyszerű Boole-algebrai műveletekkel sem megoldani. Az oldaldobozoknál viszont a tervezők feláldoztak némi értékes helyet a dizájn oltárán, ugyanis a dobozok hátsó részére egy homorúszöget dizájnoltak. Ez egyébként tök jól néz ki, de legalább 4 zoknival és két pólóval kevesebb fér a dobozba miatta. Persze tulajdonképpen mindegy is, mert egyáltalán nem volt olyan túra, ahol fullra pakoltam volna a dobozokat. Még a pótkabát, pótnadrág, és pótkesztyűk mellett is maradt még némi hely a dobozban, úgyhogy nem is szóltam semmit.

A kézvédők és a dobozok elég nagy légellenállást és turbulenciát keltenek, ami egész 180-ig csak a pillanatnyi fogyasztás exponenciális emelkedésében mutatkozik meg, afölött viszont finoman elkezd hintázni a motor. Ezért a német autópályákon lehetőleg dobozok (és talán kézvédők) nélkül használjuk ezt a tartományt, de mindenkinek az a legjobb, ha maradunk 130 körül, különösen a fogyasztásnak. Hazai autópályatempónál ugyanis beéri az ezres blokk kb. 5,5 literrel, utána viszont tíz kilométerenként egy literrel nő a pillanatnyi fogyasztás.

Feldobozolt Versys 1000 az Alpokban, Villach felett és a Grossglockneren.

A 185+cm magasságomhoz a Versys hosszútávon is valóban kényelmes, az állítható plexi legmagasabb állásában jól véd a közvetlen menetszéltől. Állítani persze ezt sem elektronikusan lehet, hanem két szorító-tekerővel kétoldalról, ami viszont tökéletes, fokozatmentes állíthatóságot tesz lehetővé, ha tetszik, végtelen állítási lehetőséggel. A futómű gyári alapbeállításai azonban elég lágyak voltak. Ez ugye nem a szupercsilivili elektronikus űberfutómű, ami az SE változatban van, hanem egy normál, az átlag halandók számára egyébként tökéletesen megfelelő futómű, ami mondjuk 100+ kilogrammos élősúllyal, teljes motoros ruházattal és hatnapi egyéb motyóval, meg tartalékmotyókkal megrakva már utánállítást igényelt. Kanyarban, egyenetlen útfelületen hajlamos volt kicsit belengeni a tömeg, amit pontos beállítással meg lehet szüntetni. Persze nem gombnyomogatással a menüből, mint az extratesónál, hanem a hátsó futómű esetében a motor jobb oldalán, az ülés alatt, az utas lábtartónál található, kézre álló gomb tekergetésével, az első futóművet pedig a jobb telószár tetején található állítócsavarral. A sornégyes motor finoman jár, a 120 lóerő hangolására pedig nem annyira a bődület, inkább, mint a rendszerváltó MDF-re, a nyugodt erő jellemző. Nyolcezres fordulat felett azonban már tudja kapkodni a virgácsait, lehet vele sietni, de azért egy ponton túl érezni, hogy nem erre találták ki, a száguldozás az nem az ő világa. Viszont a nyugodt túrázgatás, a hágókra fel, tengerhez le, soknapos kalandozás abszolút fekszik neki! A felépítése, a komfortfokozata, a futómű és a motor hangolása abszolút erre predesztinálja. Oldalról ránézve látható, hogy a segédváz mennyire túlnyúlik a hátsó keréken. Azt nem tudom, hogy végül is a váz hosszú vagy a futómű rövid, mindenesetre az látszik, hogy gondoltak az utasokra, és megfelelő üléskomfortot biztosítottak hátulra is.

Versys 1000 a csúcson, passo di Giau és passo Stelvio

Gumicsere tízezernél - Continental Road Attack 3

A Dolomitok-Stelvio túra előtt a biztonság kedvéért lecseréltük a gyári gumikat, mert bár talán még kibírta volna, de egy ilyen túra esetében nem kockáztathatunk! Continental Road Attack 3-asok kerültek fel alig két nappal az indulás előtt. A túra első két napján, kifelé úton, volt minden, eső, szél, de a többi négy nap pazar volt, talán kicsit még túl meleg is! Így tehát a Road Attack-ok rögtön minden időjárási körülmény közepette bizonyíthattak.

A Continental hazai fellegvára

Az útviszonyoknak megfelelően közlekedve semmi bizonytalanság nem jelentkezett a tapadásban. Persze a kis osztrák hegyi utak tehénvisszatartó rácsain, esőben, kanyarodás közben azért hajlamos a megcsúszásra, de hát azon mi nem? Az olasz hegyi szerpentineken, melegben, napsütésben viszont remekül fog, egyszer sem volt olyan érzésem, hogy 'nyúlna', vagy akár csak valami kis bizonytalanság lenne benne. 

Ez alapján a 2.500 kilométeres, változatos, embert és gumit egyaránt megpróbáló túra alapján én legközelebb is választanám a Road Attack 3-at, szóval részünkről az 'AJÁNLOTT' kategóriába tartozik.

Konklúzió:

Összegzésképp azt tudom mondani, hogy ebben a Coviddal súlytott csonka évben sajnos csak alig 15.000 kilométert tudtunk együtt tölteni, de az kellemesen telt. Voltunk az Alpok legszebb hágóin, a Dolomitokban, a Stelvión, a Mangarton, és voltunk a tengernél az Adrián, amikor meg le voltak zárva határok, akkor jobb híján az Őrségben és a Zemplénben motoroztunk. Ha túrázásról van szó, akkor a Versys 1000 remek választás, minden szükséges feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy hosszútávon is ideális társa legyen egy túramotorosnak. Ha pedig valaki az elektronika bűvöletében él, akkor a Kawasakinál szerencséje van, mert a Versys SE gazdagon meg van pakolva különleges extrákkal, amihez korrekt, nem elrugaszkodott ár tartozik, milliókkal jobb vételt kínálva annak, aki nem ragaszkodik emblémákhoz.

A tesztmotort a Kawasaki Magyarország bocsájtotta rendelkezésünkre.        www.kawasaki.hu

A motort az Ivanics Motor telephelyén vettük át és szervizeltük. 1221. Budapest, Hajó u. 1-3.

A gumiabroncsokat a Continental Centrumban rakattuk föl.   www.continentalcentrum.hu

A tesztet elkövette: Dobos Zoltán, túravezető - RhinoTours