Navigáció
Ezt mindenképp...
Tesztek
A kőkemény igazság
WILBERS futómű BMW R1250GS-be. Kell ez? - Az X-BIKE Motorosbolt jóvoltából tartóstesztre kaptunk egy Wilbers WESA futóművet az idei BMW R1250GS túravezetői motorunkba. A 100kg motorosra hangolt futóművet a Székelyföldi motoros túránkon kezdtük vallatni, majd jött a Nordkapp, a Transzfogaras és a Pireneusok, végül egy Adria kanyarvadász túra. A tapasztalatainkat az alábbi cikkben foglalta össze Szimi.
Rhino Card
Mert ebbe a csapatba tartozni kiváltság!
Vélemények
Fotópályázat
Zakopane Motoros túra 2013
2013.06.15.
2013.06.16. (2 nap)
2013.05.24. 00:00.
0 / 1 fő (össz. 0 motorral)
lejárt a jelentkezési határidő
Újra eljött a már tradicionálisnak számító Zakopane Motoros Túránk időpontja. Vártam már nagyon a túrát, hiszen egy Kawasaki Versys 650 nyergében fogom végigmotorozni ezt a két napot és csak sejtem, hogy mire számíthatok, hiszen nem mentem még komoly távot ezzel a típussal.
Szombat korán reggel, már fél órával a többiek előtt megérkeztem az M3 kivezetőhöz, ahol a találkozási pont volt. Amíg az első motoros befutott, bedobtam egy kávét meg egy sajtos toast-ot a mekiben. Fél 8 körül már kezdtek szivárogni az ismerős arcok. Sok "újonc" is volt, hiszen ez egy rövid túránk a túranaptárban, így első próbálkozásnak mindenkinek megfelel.
Befutott Szimi is, bár Ő ezúttal nem jön velünk, viszont elkészültek a névre szóló túravezetői sárgamellények, így ezen a túrán, már feliratozva feszíthettünk a motorokon. Eligazítás, majd gyors indulás a Vác felé.
Meg sem állunk a határig, Balassagyarmatnál tankolunk és szusszanunk egyet. A következő megálló a teplicei szerpentin túl végén lévő étterem.
Nem sietünk időben vagyunk. A teplicei szerpentin azok közé a kedves helyek közé tartozik, ahol Szimivel első közös útjaink egyikén motoroztunk. 10 éve ide jártunk ki pár óra élvezetért (azóta sokat változott a világ és mi is).
Kiváló versenypálya aszfalt. Az étteremig saját tempóban lehet élvezkedni a szerpentinen. Veretünk is rendesen, a kanyarokban pihenőt tartó többi motoros legnagyobb örömére.
Az étteremben kirendelem azt a finomságot, amire már napok óta folyik a nyálam:
Fele is elég lenne. Mire a végére érek, beüt a kajakóma. A szerpentinen visszafelé vigyázni kell majd, nehogy levágjam az egyik kanyart...
Lipótszentmiklós előtt letérünk az eddigi útról és egy természetvédelmi területen megyünk tovább (szabad a behajtás). A táj gyönyörű, olyan mintha Svájcban járnánk, de az út csapnivalóan rossz.
Krisszel érezzük a szúrós tekinteteket a hátunkon. Szerintem így is megéri, lassabban megyünk, de lehet gyönyörködni a kilátásban. Egyszer eljövök ide kempingezni!!!
Zuberecnél megállunk egy alpesi helyett tátrai almásrétesre. Itt is olyan finom, mint a Labancoknál. Kihagyhatatlan.
Közeledünk a lengyel határhoz. Innét már nincs messze Zakopane. Itt is új úton megyünk, de a régi jobb.... Majd jövőre újra az eredeti terv szerint zúzunk.
Megérkezve Zakopanéba, elfoglaljuk a helyünket a Sabala Hotelben. Brutál jó a wellness részleg, sajnáltam, hogy sokan kihagyták, pedig tényleg nagy élmény. A lengyelek REKREÁCYA-nak becézik. Van benne valami.
Sabala Hotel a Krupowki ulica közepén
Este autentikus lengyel vacsora, népzenével. Néhány pohár sört is leerőltetünk azért, nehogy szó érje a ház elejét.
Másnap reggel 8 reggeli, 9 indulás. Elbúcsúzunk a Sabalától. A csapat eleje elindul, de az egyik motor nem akarja az igazságot. Valahogy életet lehelnek bele Zoliék. Hamar beérnek minket a benzinkúton. Mindenki igyekszik elkölteni a lengyel szputyinkákat...izé...zlotyikat. A következő megálló már Szlovákiában lesz.
A magas Tátra egyik legszebb részén fogunk átkelni.
Tátralombnicot, és Ótátrafüredet elhagyva ezúttal beugrunk megnézni a Csorba-Tó-t. Parkolni nehéz, sokan vannak, a rendőr is kellemetlenkedik, de azért találunk helyet. Iszunk egy rossz kávét, megbeszélünk néhány kanyart és visszafordítót és már indulunk is tovább.
Következő etapunk Rimaszombatig tart. Kellemes rész jön, tavaly újították fel az utat, így ez a szakasz kifejezetten élvezetes. Örömteli látvány a visszapillantóba kukkantva nézni a többieket, ahogy falják a kanyarokat.
A csapat nem éhes, így csak egy útszéli büfében állunk meg pihenni és némi frissítőt magunkhoz venni. A bátrabbak kipróbálják a Kofolát.
Természetesen én is azt kérek, nekem bejön. Kicsit emlékeztet az íze a Jagermeisterre :)
Nincs már messze a határ, de azért még kifogunk egy útépítést. Ráterelnek minket valami tizedrangú útra. Még egy földútnak is jobban örültem volna, ez annyira borzasztó volt. Megint ráértünk nézelődni...
Balassagyarmatot elérve bevártuk a másik csoportot.
Ezúttal ez volt a good bye pont.
Jövőre találkozunk!
Falkai Szilárd
Túravezető
Zakopane - Krupowki Ulica
Korábbi túrák beszámolói: 2010 1 2010 2 2011sajtó 2011 2012